A magyarországi Hunor Mentőszervezet hivatalosan 2012-ben alakult meg, a tagság szigorú előfeltételekhez van kötve, a kiválasztási eljárás többlépcsős egészségügyi, fizikai és pszichikai felméréssel jár. Jackovics Péter, a csapat parancsnoka korábban Indonéziában és Srí Lankán is mentett, mint mondja, addig maradnak Szerbiában, ameddig igényt tartanak munkájukra, szakértelmükre.

— Obrenovacon, Herkócán mentettünk, illetve Klenacon és még két településen. Jelenleg körülbelül tízezer ember védelmére lettünk kijelölve. Ha gátszakadás és a település elöntése fenyeget, akkor öt mentőhajóval állunk készenlétben. Folyamatosan dolgozunk — a helyi polgárokkal együtt — az árvízi védművek homokzsákkal való megerősítésén, homokzsákokkal magasítjuk a töltéseket. A klasszikus magyar módszert alkalmazzuk, vagyis a bordás megtámasztást. A segítségnyújtáson kívül folyamatosan képezzük az itteni lakosságot is, erről egyébként a szerb sajtó is beszámolt már. A települések elöljáróinak azt javasoltuk, hogy alakítsanak meg egy önkéntes mentőszervezetet, illetve annak ifjúsági tagozatát, hiszen a jövő generációit így lehet felkészíteni erre a feladatra. A magyar mentőcsapat mindent elkövetett annak érdekében, hogy eleget tegyen Magyarország és Szerbia kétoldalú katasztrófavédelmi megállapodásának. Tulajdonképpen az
elsők között érkeztünk, a katasztrófa után 24 órán belül már a helyszínen mentettünk.

• Hol mentettek először?

— Obrenovacon, és a Hunor mentőszervezet munkáját a szerb belügyminiszter is megtekintette, majd gratulált hozzá, megköszönve azt a teljesítményt, amelyet a magyar csapat nyújtott. Az itt élők hálásak nekünk, mivel azt a tudást, amelyet a homokzsákok töltésével át tudunk adni, mi magunk is alkalmazzuk. Egyelőre nem tudom, hogy a szerb hatóságok meddig tartanak igényt a munkánkra. A folyók szintje folyamatosan csökken, és lassan normalizálódik a helyzet.

• Sokan a figyelmeztetések ellenére sem hajlandóak elhagyni házukat. Mennyire együttműködők az emberek az árvíz sújtotta területeken?

— Minden a lakosság tájékoztatásától és a szervezéstől függ. Magyarországon a dunai árvízvédekezés során a központi irányítás és az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság kiemelt figyelmet fordított a lakosság gyors és hiteles tájékoztatására. Minden információt rádión, televízión, újságokon, valamint az interneten keresztül továbbítottunk. Azt tapasztalom, hogy a magyar mentőcsapatot mindenütt örömmel fogadják, hangos dudaszóval jeleznek az emberek, örülnek, hogy itt vagyunk. A polgárok számára megnyugtató, hogy egy speciálisan felkészült mentőcsapat van jelen. Ezt többen is jelezték.

• Önök az elmúlt időszakban több katasztrófa sújtotta országnak is segítettek, van összehasonlítási alapjuk. Mennyire súlyos a helyzet Szerbiában?

— Nem ismerjük a Száva folyó hatásmechanizmusát. A Dunához és a Tiszához képest más hidrológiai jellemzői vannak, más az áradás jellege. Magyarországon előrejelzési rendszer működik, amely szorosan kapcsolódik a lakosság riasztásához és tájékoztatásához. Szerbiában másfajta védekezési módszert ismertünk meg. Nekünk azt mondták, hogy most az évszázad árvizével állunk szemben, a Száva legalább százhúsz éve nem áradt így meg. A nemzetközi tapasztalat az, hogy ilyen helyzetekre nehéz felkészülni. Minden katasztrófa esetén a legrosszabb forgatókönyvet kell feltételezni, és az alapján kell felkészíteni az embereket, az elöljárókat. Tavaly a Hunor Olaszországban gyakorlatozott, és ott lagúnák között kellett mentési gyakorlatokat végrehajtani. Jómagam Japánban dolgoztam, emellett vezettem a magyar mentőcsapatot Indonéziában és Srí Lankán is. Azt tudom mondani, hogy minden katasztrófa más, mindegyiknek más a hatásmechanizmusa, de minden esetben az első 24 óra a legfontosabb.

• Milyen szintű a szervezettség a katasztrófa helyszínén?

— Mint ahogy mondottam, a Hunor Mentőcsapat jelenléte egyfajta megnyugvással tölti el az embereket. A helyi hatóságok hálásak, hogy egy profi mentőegység van jelen, hiszen bármi történjen is, egy szakértői csoport áll rendelkezésükre. A polgármester uraknak felajánlottam, hogy a koordinációban, szervezésben is bármikor segítünk és közreműködünk. Kijelenthetem, hogy a helyzet normalizálódik.

• Mit gondol: megelőzhető lett volna a baj? Hogyan lehet felkészülni egy ilyen méretű katasztrófára?

— A Közép-Kelet-Európát sújtó kedvezőtlen időjárás Magyarországon három megyében is okozott gondot. A bajra tudatosan lehet felkészülni. Megyei szinten önkéntes mentőcsapatokat állítottunk fel, amelyeket nemzeti minősítéseken keresztül gyakorlatoztatva készítettünk fel, illetve településeinket veszélyeztetettség alapján soroltuk be. A legkritikusabbakon az átlagnál jóval nagyobb számban alakítottunk polgári védelmi szervezeteket. Magyarországon csaknem 100 000 állampolgár áll készenlétben, és 7000 olyan önkéntes, aki árvízi védekezés esetén bevethető.