Három drámaíró egy nap leforgása alatt írta meg a szöveget, és egy napja volt a három színészcsapatnak meg a három rendezőnek, hogy előadást faragjon belőle. Az idei címet is a Magyar Szó aznapi számából húzták ki, így lett a 2023-beli drámák címe: A baglyok szaporodását segítik a költőládák. 

Jó hangulatban és nagy izgalommal indult a szerda délután, a szövegek megíródtak, s a három fekete kalapból kihúzták, ki kivel fog dolgozni. Mezei Kinga rendező Oláh Tamás szövegét húzta, Ricz Ármin Góli Kornélia drámáját rendezte, Urbán András pedig Brestyánszki B. Rozi szövegével dolgozott. A három csapat bele is vágott, elsőként elolvasták a kapott szövegeket, majd a rendezők az asszisztensekkel és a drámaírókkal összedugták a fejüket, szerepet osztottak, és megindult a munka. Fogyott a kávé a klubból, az egyik sarokban valaki szöveget tanult, a másikban jelmezpróba folyt. A Kosztolányi Dezső Színház, a szabadkai Népszínház Magyar Társulata, a Zentai Magyar Kamaraszínház és az Újvidéki Színház színészei közös erővel, egymást inspirálva, a rendezők szavait kávéként fogyasztva három nagyszerű előadást hoztak létre.

Az idén nem volt megbízott szakmai zsűri, a közönség szavazott, így a nézők voksa alapján kerültek ki a nyertesek. A legjobb dráma Brestyánszki B. Rozié lett, Urbán András pedig elnyerte a legjobb rendezés díját. Ugyanebből az előadásból került ki a legkiválóbb színész, Kovács Nemes Andor, valamint színésznő, László Judit is.

A közönség láthatóan jól szórakozott, mindhárom előadást vastapssal jutalmazta, és valószínűleg élvezte, hogy a bírálóbizottság szerepébe került. Brasnyó Albertnek forgatókönyvileg az Urbán András által rendezett darab tetszett legjobban.

— Ennél az előadásnál volt egy fő karakter, akinek volt elég ideje kibontakozni, s mellette ott álltak az egész központi témán átívelő, abba becsatlakozó karakterek. Mezei Kinga rendezésében pedig az tetszett, hogy nagyon jól használták a teret. Itt egy kicsit nehezebben volt követhető a forgatókönyv, de ezt jól leegyszerűsítették, működött. A magánéletben is szoktam drámákat olvasni, az utolsó Csehov Ványa bácsija és a Cseresznyéskert volt.

Salamon Luna Szabadkáról érkezett, már nem először nézi végig a drámaíró verseny előadásait.

— Szeretek ide járni, s örülök, hogy végre megint nemcsak az Újvidéki Színház színészei és az akadémisták játszottak az előadásokban, hanem sokan jöttek Vajdaság többi színházából, Szabadkáról, Zentáról is, ami szerintem nagyon jó, egészen más így a hangulat. Nekem Mezei Kinga és Oláh Tamás előadása tetszett, mert nem az volt a fontos, hogy a címből kiindulva elmesélik, milyen baglyok léteznek, hanem a cím köré fonták az igazi szereplőket, s ez gyönyörű volt. Már régen voltam olyan drámaíró versenyen, hogy úgy mentem ki egy előadásról, hogy ott volt a wow-élmény.

Brestyánszki B. Rozié lett az első díjas szöveg. Ő már több alkalommal írt a drámaíró versenyen.

— Amikor kihúzták az idei címet, első hallásra egy picit megijedtem, hiszen nem jött azonnal az ötlet. Vagy két órát kínlódtam, hogy megtaláljam, miről írjak. Utána az ujjaim elvégezték a dolgot, és megszületett a dráma. Szerintem ebben az esetben minden egy jó ötlet kérdése. Ha az megvan, már könnyen megy az írás. Mivel nem először írok, van egy pici gyakorlatom benne, az ember ilyenkor már tudja, hogy például mennyiségileg mennyit kell írnia, hogy abból egy félórás előadás jöjjön létre. Igyekeztem annyi szereplőre írni a szövegemet, amennyit előzőleg mondtak. Utólag bekerültek a képbe még az akadémisták, így a végeredmény az lett, hogy egy kicsivel kevesebb szerepet írtam. Az előző évek tapasztalataiból úgy érzem, hogy nem szerencsés kilóban azonos mennyiségű szerepet írni mindenkinek, mert megeshet, hogy a dramaturgia bánja a végén, ezért most megengedtem magamnak, hogy legyenek főbb és mellékszereplők is a drámámban.

Urbán András, az Újvidéki Színház igazgatója nyerte a legjobb rendezés díját. Ő első alkalommal rendezett a drámaíró versenyen.

— Hasonló dolgokban már vettem részt, tehát nem volt teljesen új a dolog, de ez egy specifikus élmény, és nagyon jó érzés volt a csapattal dolgozni. A másfél nap alatt nagyon sok minden kiderül egymásról, az emberekről, tehát összességében azt mondhatom, hogy nagyon jó tapasztalat, emellett pedig jó buli is. Az ilyenfajta munkában nincs idő arra, hogy lassan épüljön a darab, minden egyszerre történik: a rendezés, a szövegtanulás, a díszletek, jelmezek kiválasztása, s aztán az utolsó pillanatban összeáll az előadás. Jól éreztem magam, és ha lesz rá alkalom, máskor is szívesen vállalom, annak is örülök, hogy a nézőknek is tetszett a végeredmény.

Szilágyi Áron egy rövid szünet után ismét részt vett a drámaíró versenyen, most Mezei Kinga csapatába került.

— Az akadémia négy éve alatt kötelező gyakorlatként mindig itt voltam, majd amikor Zentára kerültem az első három évben szintén, aztán jött egy kis szünet. Kingával már dolgoztam, de más a munka egy klasszikus próbafolyamat alatt, s más itt a drámaírón. Alkalmazkodni kell a körülményekhez, az sem mindegy, melyik teremben dolgozunk, nekünk az idén szerencsénk volt, hogy Kinga a kistermet húzta, így egész nap ott lehettünk, nem osztottuk a teret. Ez alatt az egy nap alatt minden sűrítve zajlik, és mindent gyorsan kell kitalálni. Szereposztást, koncepciót, nincs idő az asztal fölött ülni, neki kell menni. Én nem vagyok rossz szereptanuló, de vannak nálam jobbak is. A drámaírón az ember elkezdi tanulni a szövegét, a rövid távú memóriának hála megjegyzi, de néha már ebédszünet után sem emlékszik rá. Végül a drukk azért összerántja.

Balázs Áron színművész, osztályvezető tanár asszisztens az idén nem szerepelt a deszkákon, a nézők soraiból ülve nézte a három előadást.

— Mindhárom előadásban találtam számomra tetsző dolgot, s élveztem őket. Ötletesek voltak a szövegek, a színpadi megoldásokat is szerettem, s a színészi alakítások közül is rengeteg megmaradt bennem a teremből kilépve. Jó látni a kollégákat így egy rakáson, és valóban az az érzésem, hogy ez a drámaíró verseny izgalmas dolog nézőként, de még izgalmasabb akkor, ha részt is veszek benne. Amikor még játszottam, úgy elröppent ez az egy nap, hogy észre sem vettük. Arra emlékszem, hogy rengeteget kellett dolgozni, s most kívülről nézve úgy tűnhet, hogy nagyon könnyű ezt megcsinálni, de nagyon nem az. Reggeltől estig tart a hajsza, s csak este jön a megkönnyebbülés. A színész igyekszik a szöveget úgy mondani, ahogy az le lett írva, s valahol az emberfeletti memorizálásról szól ez a nap, a színjátszás majdnem háttérbe kerül. Én másnap már nem is emlékeztem a szövegeimre.

Az est folyamán kihirdették az idei Pataki-gyűrű díj jelöltjeit is, illetve a nézői szavazatok alapján az Újvidéki Színház előző évadjának legjobb színészeit. Az ünnepi fogadás mellé élő zene is dukált, Szerda Árpád és Bakos Olivér muzsikájára még a színészek fáradtsága is gyorsan elmúlt.