A Tanyaszínház háza

Ott, a táblán túl - mutatott a megfelelő irányba az a kerékpáros Kavillón, akit arról kérdeztünk, hol vannak a tanyaszínházasok. - Menjenek csak, és az udvarban meglátják őket! Mi pedig mentünk, és megláttuk. Először a sárga zászlót a kerítésen, rajta a jól ismert naprajzot és a feliratot: Tanyaszínház, majd a sátrakat is az udvarban. Jellegzetes délelőtti kép fogadott minket: néhányan az asztal körül ültek a hűvösben, mások a színpadot javították, csiszológép zúgott, de a szabadtéri, hordós zuhanyozó is éppen foglalt volt.
Itt, Kavillón, Tóth Lászlónak - akit a faluban mindenki csak Gajber Lászlóként ismer - a házában készült a Tanyaszínház idei előadása, Fazekas Mihály jól ismert műve, a Lúdas Matyi. A rendező László Sándor, a dramaturg Góli Kornélia, a jelmez- és díszlettervező a magyarországi Csík György. A produkcióban az újvidéki Művészeti Akadémia színésznövendékei (azok, akik most fejezték be a második, illetve a negyedik osztályt), valamint két zentai fiatal, Gombos Kornél és Mácsai Endre vesznek részt, akik a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjén jutalomként kapták ezt a lehetőséget. A bemutató július 9-én lesz Kavillón, de Tornyos utcáin már július 7-én felharsan a jól ismert kiáltás: Itt a Tanyaszínház! A turné alatt huszonhárom előadást terveznek.
Tanyaszínházjegy - visszatérés a kunyeráláshoz?
Magyar Attila, a Tanyaszínház elnöke, fő koordinátora bokros teendői miatt azon a napon, amikor mi jártunk ott, nem jöhetett ki Kavillóra. Próbáltunk ugyan időpontot egyeztetni, de mivel nekünk a címoldal miatt sürgős volt, nem sikerült, ezért telefonon beszélgettünk. Azzal kezdte, hogy a Tanyaszínház huszonnyolc év vándorlás és vendégeskedés után szeretne végre egy saját fészket, ezért úgy döntöttek, házat vásárolnak Kavillón. Azért éppen ott, mert korábban hosszú éveken át ebben a faluban készültek a trupp előadásai, a Tanyaszínház neve - a kihagyás ellenére - összeforrt a faluval.
- Soltis Lajos után tettünk egy kört a Vajdaságban, ami több mint tíz évig tartott, de igazi otthonra sehol sem leltünk. Rájöttünk, igaz az a mondás, hogy a vendég mindenhol csak három napig kedves. Kavillón kiválasztottuk Gajber László, régi Tanyaszínház-pártoló családi házát, melyet szeretnénk megvenni. Egyelőre a foglalót tudtuk kifizetni, de a próbák már ott folytak. Gyorsan belaktuk az épületet és a portát, mely két kutyával lett a miénk. Egy régi parasztházról van szó, melyet két év alatt, a Tanyaszínház harmincadik évfordulójára szeretnénk az elképzeléseinknek megfelelően átalakítani. A jellegét természetesen megőrizzük, ezért az első részében tájházat, múzeumot tervezünk, hátul, a gazdasági objektumok helyén építkeznénk, itt lennének a szobák és mindaz, ami 20-30 ember befogadásához és kényelmes elhelyezéséhez szükséges. Ha elkészül, egész évben lehet használni. Amikor nem lenne ott a Tanyaszínház, akkor táborokat, alkotóműhelyeket szervezhetnénk, kisebb, alkalmi összejöveteleket, de gondoltunk a falusi turizmus fellendítésére is. Aki magányra, pihenésre vágyik, annak Kavilló kiváló hely az elvonulásra. Mindezek megvalósítására sem itthon, sem az anyaországban nem találtunk megfelelő anyagi fedezetet, ezért ötlöttük ki a Tanyaszínházjegyet, vagyis visszatértünk a kunyeráláshoz. Ennek az az érdekessége, mint azt bizonyára mindenki tudja, hogy a Tanyaszínházban soha sincs jegy. Nos, most van, négyszáz darab, amit inkább köszönőlevélnek nevezhetnénk. Ez ugyanis nem az előadásra érvényes, mert ott továbbra is kalapozunk. A jegyet névre szólóan, lepecsételve, aláírva, dátummal, sorszámmal állítjuk ki mindazoknak, akik jó szándékkal el tudnak és akarnak különíteni bizonyos összeget a Tanyaszínháznak. Van néhány jelentkező, de azt el kell mondanom, hogy az első jegy már elkelt, ugyanis a Tanyaszínház idei társulata lemondott a kalapozásból befolyó pénzről, és azt teljes egészében erre a célra ajánlotta fel. Tehát az ez évi turné közönségének kalappénze lesz az első jegy, melyet majd bekeretezünk, és elhelyezzük a majdani emlékszobában. Ezért arra kérek mindenkit, ha csak lehetséges, ne öt dinárt és egy kabátgombot dobjanak a kalapba! A Tanyaszínházjegyek megvásárolhatók a társulatnál, de az érdeklődők jelezhetik igényüket a 063/8178269-es telefonszámon, illetve a tanyaszínház@neobee.net, vagy a mati@neobee.net e-mail címeken is. A támogatásra szánt pénzt a következő bankszámlára fizethetik be: 340-29479-54, Novosadska Banka, za Salašarsko Pozorište - Tanyaszínház.
Magyar Attila beszámolójában felfigyeltem arra, hogy sem itthon, sem Magyarországon nem találtak megfelelő, intézményesített támogatást, vagyis hiába pályáztak.
- Én abban látom a gondot, hogy nem tartozunk senkihez, sem párthoz, sem önkormányzathoz. A Tanyaszínház alapítói maguk a művészek, nincs gazdája, nem parancsol neki senki, vagyis mindenkié és senkié. Úgy véljük, továbbra sem kell belőle profi színházat csinálni. Eddig az egyik rendszer sem bántotta, maradjon továbbra is minden a régiben. Magyarországon egyébként már évek óta komolyabban veszik a Tanyaszínházat, mint itthon. Bekerültünk a Nemzeti Kulturális Alapprogramnak és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a vérkeringésébe, segítik az előadásainkat. Ezt a tekintélyt szeretnénk valahogyan az itteni illetékeseknél is kivívni - mondta Magyar Attila.
Kirakós mesevilág
Fazekas Mihály szövegével Góli Kornélia, az Újvidéki Színház dramaturgja foglalkozott.
- A történetet, melyet bizonyára mindenki ismer, elsősorban dramatizálni kellett. A háromszor adja vissza Lúdas Matyi-féle dolgot kellett átírni, színezni, magukra a szereplőkre alakítani. Ez közös folyamat volt László Sándor rendezővel. Az volt a cél, hogy meseszerű, játékos, vidám legyen, igazi tanyaszínházas, az aktualitás megtalálását mindenkire rábízzuk. Természetesen vannak benne olyan mondatok, szavak, amelyek teljes egészében a mai társadalomra vonatkoztathatóak, de inkább a népi kifejezéseket, szólásokat erősítettük fel. A díszlet- és jelmeztervező Csík György, ő álmodta meg a kockákat, amelyeknek a forgatásával az egyik pillanatról a másikra át lehet alakítani a színt. Mint egy gyermekjáték, ha jól rakod ki, a megfelelő képet kapod. Nagyon illik a mesevilághoz, csakúgy, mint a kosztümök. A darabban a szereplők zenélnek, ők válogatták ki a dalokat, változtatták meg a szöveget, hogy a Lúdas Matyinak megfeleljen. Ja, és a libáról sem szabad megfeledkezni, egyetlenegy van belőle, de egyedül is rengeteg galibára képes.
Vagy egy olyan elképzelésünk, hogy a Lúdas Matyi az Újvidéki Színház repertoárjára kerül, vagyis ősztől ott is játszanánk. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekeknek is legyen egy-egy előadás. Hogy mennyire szükség van rá, azt A dzsungel könyve igazolja, hiszen hatalmas siker, folyamatosan van nézője, sokan többször is eljönnek.

Utoljára a Tanyaszínházban Szabó Attila fotói

Színészformáló nyári gyakorlat
Elor Emina, Ferenc Ágota, Huszta Dániel, Molnár Róbert, Pongó Gábor és Varga Tamás az újvidéki Művészeti Akadémia frissen végzett színinövendékei, az osztályvezető tanáruk László Sándor volt, a tanársegéd Balázs Áron. Molnár Róbert kivételével mindannyian részesei a Tanyaszínház idei műsorának. Mivel már első éves koruktól folyamatosan ,,tanyáznak”, jövőre pedig valószínűleg átadják helyüket az utánuk következő generációknak, arra kértem őket, összegezzék az elmúlt időszakot, a tapasztalatokat, tanulságokat.
Elor Emina, úgy is mint Lúdas Matyi édesanyja:
- Nagyon jó nyári gyakorlat volt, néha rosszabb, máskor jobb pillanatokkal. A turnén minden este közönség előtt vagyunk, ami kiváló tapasztalatszerzési lehetőség. Általában, amikor az ember kint van a Tanyaszínházban, akkor utálja, minden hiányzik neki, és haza akar menni. De amikor befejeződik, akkor belátja, hogy ez is kellett. Majd a jövő nyáron, amikor már nem jövök a Tanyaszínházba, akkor érzem meg igazán, hogy hiányzik-e vagy sem. Az első év volt a legkeményebb, mindannyian katonasátorban aludtunk, kicsit megviselte a társaságot. Most mégis más, hiszen tető alatt vagyunk.
Varga Tamás, ezúttal Döbrögi szerepében:
- Színészformáló, mert van ugyan velünk rendező, aki ebben az esetben az osztályvezető tanárunk, de szinte csak magunkra hagyatkozhatunk, nekünk kell előkészíteni a szerepet. Az első évben, a többiekhez hasonlóan, nagyon el voltam veszve. Csak néztük, hogy az idősebb kollégák mennyire természetesen mozognak ebben a közegben. Aztán megtanultunk bánni magunkkal, amit nemcsak a Tanyaszínháznak, hanem a színháznak és az akadémiának is köszönhetünk. Sokkal szabadabbnak érzem magam. Nem a teljesítés vágya van bennem, hanem egyfajta szabadságérzet. Persze, a körülmények a színházban jobbak, itt kétmillió léggyel küszködünk, meleg van, izzadunk, a napon próbálunk... A Tanyaszínházban viszont jobb a közönség, közvetlen kapcsolatban vagyunk a nézőkkel, akik olyanok, mint a gyerekek, azonnal és őszintén reagálnak, beszólnak, jelzik, hogy tetszik-e nekik az, amit látnak, vagy sem.
Huszta Dániel Lúdas Matyi ,,bőrébe bújik”:
- Én már ötödik éve vagyok itt, de mindegyik más volt. Nekem a második alkalom volt a legnehezebb, a János vitéz, ahova már akadémistaként jöttem, az első évet fejeztem. Minket akkor nagyon keményen megdolgoztattak, aztán évről évre nagyobbak lettünk. Igen, a Tanyaszínházban is van szamárlétra, melynek minden fokát mindenkinek végig kell járnia, és ez így van rendjén. Egyébként a turné végére mindig nagyon megutálom az egészet, de később vágyódom vissza. Van valami varázsa a Tanyaszínháznak, ami nem biztos, hogy létezik a kőszínházban is. Az is való igaz, hogy itt másként kell játszani, könnyedebben, lehet majdnem ripacskodni, nagyokat komédiázni, ezért érzem én is szabadabbnak magam. Jobb érzéssel tölt el itt egy próba, mint az Újvidéki Színház kistermében, ahol vigyázni kell, ne legyen sok belőled. János vitéz, Maugli, Lúdas Matyi, ezek olyan figurák, akiket már sokan alakítottak. Hős típusok és kész. Sok újat én sem tudok hozni, az egyedüli lehetőségem az, amikor Lúdas Matyi álruhába öltözik. Hogy szeretem-e azt a szerepet? Úgy döntöttem, igen.
Pongó Gábor, a sokat emlegetett, egyesek által főszereplőnek tartott Liba:
- Valóban az első nyáron volt a legnehezebb, most a legkönnyebb. Fiatalok voltunk, először vettünk részt ilyesmiben, az osztályban sem ismertük még egymást annyira. A négy év elteltével megismerkedtünk, könnyebben viseljük el egymást, a szokásainkat, butaságainkat. Sokat megtanul itt az ember, a színházról és az életről. Nekem az egyik tanulság, hogy megtanultam becsülni és tisztelni a színházi munkások tevékenységét, mert itt minden ránk marad, a színpad felállítása, a kellékek előkészítése, a lányoknak a kosztümök varrása. Mennyivel könnyebb a kőszínházban, ahol ez mások feladata, ahol a színészek mellett egy egész csapat dolgozik azért, hogy az előadás működjön.
Ferenc Ágota vajákos Rozi szerepében lép a közönség elé:
- Mivel a többiek szinte mindent elmondtak már, csak annyit tennék hozzá, hogy a világ nem működik hierarchia nélkül. Akármennyire törekszünk is arra, hogy ne legyen, a Tanyaszínházban is van, elkerülhetetlen. Az embernek ahhoz, hogy tanyaszínházazzon, az agyában kell valaminek átkattannia. Itt nem lehet olyan életet élni, mint otthon, magunkra vagyunk utalva és hagyatva. Mi is elkezdtük az akadémia első éve után, aztán egyre inkább megszerettük - gondolom én. Most már valóban jobban ismerjük nemcsak egymást, de a most végzett másodéveseket is. Összeállt a banda, igaz, nézeteltérések, kisebb veszekedések vannak, de ez vele jár.
Az említetteken kívül a darab szereplői még: Béres Márta, Erdély Andrea, Kardos Krisztián, Mészáros Árpád, Mikes Imre, Sirmer Zoltán, Táborosi Margaréta, Vágó Krisztina. Hang és fény: Radovan Ignjatov, plakát: Markulik Balázs, a díszlet kivitelezője Szabó Attila, az Újvidéki Szíház technikai főnöke.
A tanyaszJúlius
7-e: Tornyos
8-a: Zentagunaras
9-e: Kavilló - bemutató. Az előadás előtt fellép a nagykikindai Egység ME Sirülő néptáncegyüttese Arany János Ágnes asszony című balladájának színpadi változatával, Kátai Tibor rendezésében. Az estet táncház zárja.
10-e: Péterréve
11-e: Mohol
16-a: Zenta
17-e: Padé
18-a: Magyarcsernye
19-e: Torda
20-a: Muzslya
21-e: Szentmihály
22-e: Temerin
24-e: Kishegyes
25-e: Bácsfeketehegy
26-a :Bajsa
27-e: Pacsér
28-a: Nemesmilitics
29-e: Bajmok
30-a: Kelebia
31-e: Nagyradanovác
Augusztus
1-je: Martonos
2-a: Oromhegyes
3-a: Csantavér