Nincs másik olyan korona a világon, amelynek szent a jelzője. Egyedüli ilyen korona a magyar Szent Korona, melyet a magyar közjog egészen 1945-ig nem tárgynak, hanem személynek definiált. Szántai érdekes tényként említette, hogy míg más európai uralkodóházak koronái — melyeket a Szentszéktől kaptak — a Vatikán tulajdonában vannak, a Szent Koronával nem ez a helyzet. Amikor az Amerikai Egyesült Államok 1945 után felkínálta a Szent Koronát a római pápai udvarnak, az nem fogadta be, azzal az indokkal, hogy nem szerepel a római szent tárgyak listáján. Ennek tudatában viszont még az is megkérdőjelezhető, hogy a koronát valóban II. Szilveszter pápa küldte-e Istvánnak, ahogyan korábban hitték. Szántai szerint fogalomzavar is tapasztalható: Szent István térített, nem pedig Szent Istvánt térítették, mert ő volt az, aki Jézus igaz hitét felvette.

Szántai Lajos szerint Magyarország közjogi értelemben most is Szűz Mária országa. Szent István király a halála előtt — 1038. augusztus 15-én — a Szent Koronát felajánlva Mária oltalmába helyezte királyságát. A mai történelemoktatás még mindig számos ferdítésen, téves következtetésen alapszik. A magyarságkutató szerint sokat lehetne még tenni a magyarságtudat felébresztése érdekében azáltal, hogy a köztudatban élő téves képzeteket helyreigazítjuk. A félremagyarázott eseményeket a művelődéstörténész szuggesztív módon, sajátosan új megközelítésben tárta a népes bácsfeketehegyi hallgatóság elé. Kiemelte még, hogy 1848-tól Kossuth Lajos és az akkori kormányzat döntése értelmében Magyarország minden lakosa — beleértve a nemzetiségieket is — a Szent Korona tagjává vált. Ezáltal a magyarság a nemzetiségiek számára is olyan szabadságjogokat nyújtott, hogy az mindmáig figyelemre méltó gesztusnak tekinthető. 1945-ben, amikor a szovjet előrenyomulás elérte az országot, előbb az ausztriai Mariazellbe, majd Mattseebe menekítették, és elásták. Ezután Augsburgba került, majd 1951-ben az USA frankfurti támaszpontjára, ahonnan a Kentucky állambeli szigorúan titkos támaszpontra, Fort Knoxba szállították a légierő egy gépével. Érdekeségként említette, hogy a Szent Koronát tartalmazó láda külsején a következő szöveg állott: „Ismeretlen eredetű repülő tárgy maradványai. Sugárzásveszély!” Mindmáig homály fedi, hogy a valóságban milyen események előzhették meg a döntést, melynek értelmében az Amerikai Egyesült Államok — Carter elnöksége alatt — 1978. január 5-én visszaszolgáltatta Magyarországnak a koronát.

1978. január 6-án a Parlamentben Cyrus Vance amerikai külügyminiszter átadta a magyar nép képviselőinek. Szántai szerint máig sem ismert, hogy kinek a döntése volt, hogy a koronát államfőnek kijáró tisztelettel fogadták. A művelődéstörténész annak a meglátásának adott hangot, hogy a Szent Korona első 500 évének története egybeesik a magyarság dicső korszakával, viszont a rákövetkező fél évezred — a Mátyás halála utáni időszak — inkább a megpróbáltatásokról, szenvedésről szól. Ha pedig ilyen ciklusokban gondolkodunk, akkor Szántai szerint a korona szempontjából most egy újabb fél évezredes dicső korszak beköszöntében reménykedhetünk.

Az előadásában az apostoli királyság jogaira is kitért. Az apostoli jog a magyar királyoknak az a hatásköre, amely a katolikus egyház ügyeiben Szent István óta megilleti őket. A római pápa az egyházszervezés olyan feladatait, mint a templomok építése vagy az esztergomi érsek kinevezése, első királyunkra és annak utódaira ruházta át. A konstanzi zsinat is megerősítette ezt.

Szántai Lajos művelődéstörténész előadása közben egy népmeseszerű, eddig rejtett vagy észre nem vett összefüggéseket taglaló misztikus világ tárult a hallgatóság elé. Nyilván nem véletlenül, hiszen Szántai kutatási területe a magyar népmese világára is kiterjed. Népmeséink pedig napjainkban is talán az egyedüli hiteles hordozói az eredeti magyar hitvilágnak. Sajnos azt tapasztalhatjuk, hogy a jó csak a mesében valóban jó, a rossz pedig csak a népmesében nyeri el méltó büntetését.