A kiállítás szerzői dr. Kajdocsi Lovász Gabriella múzeumi tanácsos, biológus-antropológus és Slađana Aleksić, a múzeum biológusa. A megnyitón köszöntőt mondott dr. Ninkov Kovacsev Olga, a múzeum programjaiért felelős meghatalmazott igazgató. Az egybegyűltekhez szólt dr. Czékus Géza, az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának nyugalmazott tanára, és hallhattuk dr. Milica Rat A Sturc-gyűjtemény 21. századi reneszánsza címet viselő előadását, aki az Újvidéki Egyetem Természettudományi-Matematikai Kara Biológia és Ökológia Tanszékéről érkezett.

— Nagyon fontosnak tartjuk, hogy emlékezzünk Sturc Bélára, ugyanis egy jeles személyisége volt Szabadka pedagógiai és tudományos életének. Az ő munkásságának köszönhetően jött létre a múzeumunk egyik legfontosabb gyűjteménye — bár minden gyűjtemény fontos, de nekünk különösen közel áll a szívünkhöz — a Sturc-féle herbárium, amely tulajdonképpen a botanikai gyűjteményünk legnagyobb része. Úgy gondoltuk, születésének 110. éve alkalmából megemlékezünk róla. Ahhoz képest, hogy nagyon kicsi a hely, próbáltunk minél nagyobb területet felölelni az életéből és munkásságából. Az egyik szakasza a kiállításnak az életének eseményeit mutatja be, a másik a pedagógiai munkásságával, a harmadik rész a tudományos munkásságával foglalkozik — ismertette dr. Kajdocsi Lovász Gabriella.

Dr. Sturc Béla munkájának fókuszában a természetvédelem állt, folyamatosan járta és vizsgálta Szabadka és környéke élővilágát, amivel pedagógiai és tudományos szempontból is hozzájárult tudásunk bővítéséhez. A megnyitón egy régi hangfelvételt is hallhattunk dr. Sturctól, melyen a környezetvédelem jelentőségét hangsúlyozta, a későbbiekben pedig dr. Milica Rat előadásában a herbáriumokról tudhattunk meg többet.

— Sturc Béla az én időmben fogalom volt, mindenki emlegette — emlékezett vissza dr. Czékus Géza, aki bár nem volt Sturc tanítványa, de személyesen ismerhette a kutatót. — Az első kapcsolatom vele akkor volt, mikor a diplomamunkát készítettem, terepen voltunk kint, ott ismertem meg először, aztán, hála istennek, egy munkáját én rendezhettem sajtó alá. Ő tulajdonképpen az egyik utolsó olyan ember volt, akinek a kisujjában volt a flóra, nagyon nagy hagyománya volt a terepre járásnak, évtizedeken keresztül tudta követni azokat a területeket, amiket aztán nagyrészt az ő szavára hallgatva sikerült természetvédelem alá helyezni. A Szelevényi-erdő védelem alá helyezése is részben a nevéhez fűződik. Nagyon sokat tanultam tőle, barátságos ember volt, de nagyon komoly is, aki még alázatból művelte a tudományt. Ez a mi nagy szerencsénk, hogy volt olyan valaki, aki tudott tenni a Szabadka környéki flóráért, összegyűjtötte és feljegyezte a növényeket, így tudjuk, melyek voltak itt, mert ezek közül nagyon sok már nem létezik — hallottuk dr. Czékus Gézától.