A magyar kulturális örökségeink közé tartozó, 670 m² alapterületű és 18 m belmagasságú helyszínén összesen kilenc freskó csodálható meg. Az 1884-ből datálódó mesterművek közül nyolc Lotz Károly (1833—1904) német származású magyar festőművésznek, a XIX. századi akadémikus magyar fal- és portréfestészet jelentős képviselőjének a műve. A várótermek felé vezető átjáró feletti legnagyobb freskót, A vasút és a forgalom címet viselő kilencediket Than Mór (1828—1899) óbecsei festőművészünk készítette.

A festmények körüli eredeti díszítőfestést Scholtz Róbert (1832—1912) alkotta.

S amíg várakozunk, lencsevégre kapódik a főváros eme indulási csarnokában ugyancsak közszemlére tett információs tábla is. Hogy ne csak lássuk meg láttassuk, de végsősoron meg is értsük a fölibünk emelkedő alkotások üzeneteit.

„A festmények a kevésbé időtálló al secco technikával készültek. Az első világháború után a falfestmények már restaurálásra szorultak, a javításokat Kacziány Ödön festőművész végezte el. Ekkor az eredeti díszítőfestést egyszerűbb, geometrikus mintákkal váltották fel. A második világháború során, Budapest ostromakor az indulási csarnok mennyezete beomlott, a falképek súlyos károsodást szenvedtek, a Kohászat című festmény pedig elpusztult.

1953-ban Fenyő György vezetésével kezdődött meg a festmények megmentése. A munkálatok 1958-ig tartottak. A Kohászat teljes, míg a többi festmény részleges rekonstrukciója valósult meg. A falfestmények tisztítása azonban nem sikerült, felületük sötét maradt és a konzerváló anyagok öregedése folytán a falképek teljesen elfeketedtek. 2004-ben nyílt lehetőség a festmények átfogó, újabb restaurálására. A munkálatok során a falképek teljes körű tisztítása, konzerválása, retusálása történt meg, megtartva az 1950-es évek felújításának értékeit. […]

Az első világháború után kialakult díszítőfestő minta rekonstrukciója archív fényképfelvételek alapján, 2006—2007-ben készült el, 55 000 db aranyfüst lemez felhasználásával.”

Helyszíni fotóink 2023. február 18-án készültek.