2011. március 11-én helyi idő szerint 14 óra 46 perckor (UTC 5:46) a Richter-skála szerint 9-es erősségű földrengés pattant ki Japán keleti partjaitól nem messze, 130 kilométerre az 1 milliós Sendaitól és 373 kilométerre Tokiótól. Hivatalosan TMhoku-i csendes-óceáni partközeli földrengés. Az előzetes mérések szerint ez volt az ötödik legnagyobb földrengés az utóbbi 110 évben.

Bolygónk felszíne vég nélküli változásban van
A földrengések túlnyomó többsége a földkéreg nagyszerkezeti határvonalai mentén pattan ki. Földünk néhányszor 10 kilométer vastag szilárd kérge több kőzetlemezből áll, amelyek jégtáblákhoz hasonlóan úsznak az alattuk elhelyezkedő felső köpeny, az asztenoszféra anyagán. Ezeket a kőzettáblákat a földköpenyben jelentkező áramlások hajtják, ezek az áramlások vezetik el a csaknem 3000 kilométer mélyen kezdődő földmag nagyobb hőmérsékletét a felszín irányába.
A legnagyobb földrengések olyan térségekben pattannak ki, ahol egy kőzetlemez egy másikkal ütközve alábukik (úgynevezett szubdukció), és anyaga a mélybe jutva felolvad a földköpenyben, kiterjedt vulkánosságot okozva maga felett. Az ilyen ütközési zónák - a mélytengeri árkok területén - a legveszélyesebbek, a mostani japán szigeteket sújtó rengés is ilyen helyen történt.
Az egész Csendes-óceánt ilyen zónák veszik körül, ez jól látszik a világ földrengéseinek helyét és gyakoriságát mutató térképen. Indonéziából Japánon, Alaszka partvidékén át húzódik ez a Tűzgyűrűnek is nevezett vonal Dél-Amerika hegyvidékéig.
A kéreglemezek mozgása következtében bolygónk felszíne vég nélküli változásban van. Mozgási sebességük körülbelül annyi, mint a köröm növekedéséé, azaz évente néhány centiméter. A lemeztektonika révén tehát a Föld felszíne 200 millió évenként lényegében teljesen új burkolatot kap. Ennek a megállíthatatlan folyamatnak az állandó kísérőjelenségei a földrengések és a vulkánok. A legtöbb vulkánkitörés és földrengés lemezhatárokhoz kötődik.
A mostani, Japánban történthez hasonló, vagy annál nagyobb energiájú földrengések az elmúlt száz évben is voltak, eyek mind a Tűzgyűrűnek is nevezett övben történtek meg: Kamcsatka (1952), Andreanof-szigetek (1957), Chile (1960), Alaszka (1964), Szumátra (2004), Szendai (2011). Geofizikai értelemben a mostani rengés egyenesen ''tankönyvbe illő" volt.
A szökőár
Amennyiben a földrengés a tenger alatt pattan ki, és a tengerfenék kőzetanyagát hirtelen emelkedő lökés éri, az szökőárat, japán szóval cunamit (tsunamit) kelt. A szökőár roppant víztömeget mozgat meg, az óceán legnagyobb szél keltette hullámainál sokkal nagyobbat. Nyílt tengeren a hullám a nagy hosszúsága miatt szinte észrevehetetlen, a partokat elérve azonban akár 10 méter magas hullámfalként zúdul a szárazföldre. Haladási sebessége akár 800 kilométer is lehet óránként, és a Csendes-óceánt képes átszelni: a Japán partjainál induló cunami pár óra alatt eléri Hawaiit, és nem egészen fél nap múlva Amerika nyugati partján is pusztítást okozhat.