Bevallom, én egy éve tudok annak a világszerte egyedülálló szobornak a létezéséről, amelyet Budapest és Budakeszi határában, közadakozásból 2006-ban avattak fel. Az emlékmű Kölcsey Ferenc költeményét, a magyar Himnuszt idézi meg. Tavaly találtam rá, amikor az irodalmi csoportomnak készítettem egy összeállítást a magyar kultúra napjára. Nemzeti imánkat V. Majzik Mária Magyar Örökség és Príma Díjjal kitüntetett képzőművész álmodta szoborkompozícióba.

A kilenc méter hosszú, négy és fél méter magas alkotás gerince hét boltíves kőoszlopból áll. Középpontjában, feje körül dicsfénnyel, Isten bronzképmása látható, körülötte sugarakban olvasható a Himnusz teljes szövege. A verssorok mint kitárt szárnyak vagy kezek veszik körül az Úr alakját. A díszítés a bal és a jobb oldalon négyes tagolásban az évszakok változását jelöli, a formát fent hét galamb zárja le, alul a három ősi halom látható. A boltívekben a történelmi vármegyék nevét huszonegy harang őrzi, melyek ünnepek alkalmával a Himnusz dallamát szólaltatják meg. Budakeszi lakossága egyébként mindmáig büszke arra, hogy Erkel Ferenc, a Himnusz zeneszerzője gyakran pihent meg a városban.

A hozzáértők szerint V. Majzik Mária, a Budakeszin élő és alkotó világhírű művész letisztult gondolkodásmódra utaló munkái nemes egyszerűséggel és egyéni látásmóddal megkomponált remekművek. Kezdetben kisplasztikáival aratott sikereket, majd a nagyszabású domborművek következtek. Alkotásai Magyarországon kívül Németországban, Amerikában, Rómában és Erdélyben is megtalálhatóak.

V. Majzik Mária szerint a Himnusz szobra — melyről az átadáskor nem csak kedvező vélemények láttak napvilágot — nem puszta illusztráció, azt tükrözi ugyanis, ami a költemény hatására fogalmazódott meg benne. Elmondta: voltak kétségei afelől, hogy meg kell-e jeleníteni nemzeti imánkat képzőművészeti formában, és ha igen, akkor ezt valóban neki kell-e megtennie. Ezek a gondolatok még akkor is foglalkoztatták, amikor már az alkotáson dolgozott. Időközben egy vidéki város templomából, a több száz éves, kiselejtezett padok közül hazavitt két padvéget. Miközben szedték szét, egy régi, elsárgult, egészen kicsire összehajtogatott papírdarab hullott ki belőle. Az egyik oldalán az Adventi himnusz feliratot olvasta, a másikon viszont ez állt: Himnusz. A művésznő egyik barátja, a történetet hallva azt mondta: az angyalok küldték neki az üzenetet, hogy ne legyenek dilemmái, a Himnusz szobrának valóban állnia kell.

A Himnusz-szobor egyébként zarándokhely lett, a látogatók gyertyákat, virágokat visznek hozzá. Ha mi is arra járunk, kellő alázattal álljunk meg előtte. Ne feledjük: múltunk, hagyományaink és nemzeti értékeink tisztelete erőt ad, hogy bizalommal és reménnyel tekintsünk a jövőbe!