Az idei műsor könyvbemutatóval kezdődött. A kishegyesi könyvtár rendezvénytermében mutatták be Silling István Kupuszinai népviselet című kötetét. A szerzővel Bárkányi Ildikó szegedi néprajzkutató beszélgetett. Silling István néprajzkutatónak eddig csaknem harminc kötete jelent meg, melyek témáját — mivel a nyugat-bácskai nyelvjárások és szokások szakavatott kutatója — leggyakrabban szülőfaluja, Kupuszina gazdag történelméből és hagyományaiból meríti. Legújabb kötetében a kupuszinai népviseletet tanulmányozza kimerítő részletességgel. A faluban ma is élő népviseleti hagyományt mutatja be a könyv, melynek gazdag képanyaga 180 színes és fekete-fehér fotót tartalmaz. Több mint négy évtizedes gyűjtőmunka eredményét veheti kézbe az érdeklődő, szótár formájában. A kupuszinai női és férfiviselet elemei ábécérendben találhatóak meg a műben, ötven önálló szócikkbe foglalva.

Szintén a felújított könyvtár adott otthont a Kishegyesi Digitális Archívum Visszapillantó című kiállításának is. Tóth Árpád Csernik Mártonnal hozta létre az archívumot.

— Nekem Kishegyes a bölcsőt jelenti, Vajdaságot, a feltöltődést és a kikapcsolódást. A Visszapillantó című kiállítás mindazok számára szeretne emléket állítani, akik éltek és tevékenykedtek az elmúlt 255 évben a falunkban, legyenek ismertek vagy kevésbe ismertek. Ezért is fontos a kiállítás víziója, visszapillantani, megállni, megőrizni a múlt századunk pillanatait. Többek ezek, mint fotók, egy-egy emberi sors, egy falu közösségének, eseményeinek pillanatai, kordokumentumok. Az archívum hitvallása megőrizni, digitalizálni és átmenteni az útókornak múltunk történéseit — osztotta meg gondolatait a kiállítás kapcsán lapunk olvasóival Tóth Árpád.

A fotókiállítást Csőke Márk nyitotta meg, aki a többi közt elmondta, hogy Kishegyes első szakképzett fotográfusa Hirka Anna volt, aki a századfordulón még nem nyithatott műhelyt, mert a férje kisiparos volt. Ezután Rigó Lajosnak már volt műterme, és a ’30-as évekig aktívan dolgozott. 1938-ban a településen megnyílt az első műhely, melyet Lénárt Dezső vezetett. Az ’50—60-as évektől pedig már a magánszemélyek is megengedhették maguknak, hogy fényképezőgépet vásároljanak, és emlékfotókat készítsenek.

Az ünnepi műsort a Petőfi Sándor Művelődési Ház színháztermében tartották meg, előtte viszont az előcsarnokban Dévics Imre Szabad Alkotóműhely Tavaszi tárlat című kiállítását tekinthette meg a közönség.

Linka B. Gabriella, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke a rendezvénysorozat kapcsán elmondta, immár hagyomány, hogy a falunapon az egyesület szakosztályai lépnek fel, és mellettük bemutatkoznak az iskolások, a zeneiskolások és az óvodások is. Ezáltal az idei műsor is valójában metszete a településen működő intézmények, egyesületek, szervezetek munkájának. Az ünnepség végén dicsérő okleveleket osztanak ki. Az egyesület elnöke arról is szót ejtett, hogy ezek a falunapi műsorok minden esztendőben megmozgatják az itt élő lakosságot. Mivel telt házas, népszerű rendezvények, ilyenkor kevésbé vehető észre az utóbbi évtizedekben bekövetkezett jelentős elvándorlás.

— Ismét eljött a nap, amely mindig különleges alkalom a közösségünk számára — mondta köszöntőjében Kovács Hanna, Kishegyes Helyi Közössége Tanácsának elnöke. — Ma nemcsak a múltat ünnepeljük, hanem a jelenünket és a jövőnket is, miközben ápoljuk hagyományainkat. Programokkal, élettel telik meg a falu, mi pedig együtt vagyunk. Ilyenkor a faluból elszármazottak is meglátogatják családjaikat, rokonaikat, hiszen ha a mindennapjaikat nem is töltik itt, de szeretteik ide kötik őket. A mai napon emlékezzünk egy kicsit a múltunkra és az őseinkre. Gondoljunk azokra, akik a legnehezebb időkben is itt maradtak, és otthont teremtettek gyermekeiknek. Adjunk hálát dédapáinknak, akik templomot és iskolát építettek. Emlékezzünk meg azokról a hősies katonákról, akik életüket adták a szabadságért, és adjunk hálát nagyszüleinknek és szüleinknek, hogy lehetőséget adtak nekünk, hogy ismerhessük egymást és szerethessük falunkat. A múlt esztendeinek hagyatéka örökség, amelyet számtalan nemzedék hozott össze. Készen kapjuk, de meg kell küzdenünk érte. Éltetnünk kötelesség és nemzeti becsület. Egy várost vagy a falut nem az épületek, a kövek, hanem a benne élők személyisége teszi naggyá. Tamási Áront idézve: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”

Kishegyesen itthon vannak az itt élők, hangsúlyozta Kovács Hanna, majd kitért az eredményekre, a megújult könyvtár és a közösségi tér átadására.

Az ünnepségen átadták a dicsérő okleveleket is, melyeket a település számára jelentős tevékenységet végzők érdemelnek ki, ezzel is hozzájárulva Kishegyes hírnevének öregbítéséhez. Az idén köszönő oklevéllel tüntették ki a falugondnoki és házi ápolási szolgálat képviselőit. Tevékenységüket 2008 óta végzik a Nők Kishegyesi Fóruma és a Caritas támogatásával, kezdetben egyedülállóként Vajdaságban.

Az ünnepi műsoron számos látogató és vendég mellett részt vett Fremond Árpád és Rigó Pál Zsófia, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke és alelnöke, Sárközi István, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke, Vicsek Annamária és Juhász Bálint, a VMSZ alelnöke, illetve a párt intézőbizottságának elnöke.

Fotók: szerző felvételei, MNT és Juhász Bálint Facebook-oldala