Lőrik Gizella

A kisoroszi magyar műkedvelés 91 éves múltra tekint vissza. Tavaly, kerek évfordulón, ismét színre vitték a Falu rossza című zenés népszínművet, ugyanis ezzel a darabbal kezdődött 1914-ben a mozgalom Kisoroszon. A kilenc évtized alatt megerősödött a társulat. A szép emlékű Berta Ferenc irányítása alatt vajdasági hírnévre tett szert, sőt játszottak Magyarországon, Romániában és Kárpátalján is. A csoportot hat éve Lőrik Gizella vezeti, aki csaknem húsz esztendeig eljátszotta a bemutatott darabok főszerepeit, de szavalóesteken is jeleskedett. Vérében van a színjátszás: megálmodja a saját kis ,,homokliget"-ét a bánáti sártengerben, és nagy rajongással veti bele magát a teendőkbe.
* Olyan buzgalommal fogsz hozzá a munkához, hogy az az érzésem támad: Kisorosz magyarságát teljes mértékben megmozgatod! -- fordultam Lőrik Gizellához.
- Tulajdonképpen így is van. A munkámhoz kell önfeláldozás, de enélkül az életemet sem tudom elképzelni. Ennek a maroknyi kisoroszi magyarságnak tartozom annyival, hogy munkánk a Művelődési Házban bizonyítsa önzetlen ragaszkodásunkat a magyar kultúrához. Különben elvesznénk. Amúgy is sűrűn rossz irányból fújnak a szelek, kultúránk ápolása nélkül úgy eltűnnénk, mint amikor a tenyerünkből egy csomó mákszemet kifúj a szél.
* Milyen a kisoroszi közönség?
- Műértő, igényes, és azonnal reagál. Ők a legjobb kritikusaink. Hat év alatt többek között színre vittem Schwajda György Himnuszát, Sütő András Balkáni gerléjét és Moliere Dandin Györgyét. Osztatlan sikerünk volt. Néha újrajátsszuk a darabokat telt ház előtt. De a siker elsősorban a remek műkedvelőknek köszönhető.
* Említsük meg, kik ők!
- A Hódi és az Ács házaspár, Soós Attila, Lázár Ervin, Németh Mónika, Szemerédi Csongor, Berta Attila, Cirok Anna, Gazsó Zsuzsanna, Szemerédi Piroska, Fehér Zsuzsanna és a hegedűsünk, Pozsár János. Ez egy lelkes és állhatatos kis közösség, melyhez évről évre egyre többen csatlakoznak, mert a helybeli iskolával is jó kapcsolatokat ápolunk. Van egy csodálatos kis csoportunk a gyermekszínjátszókkal. Legutóbb az 1-3. osztályosokkal nagy sikerrel mutattuk be a Mi leszek, ha nagy leszek, azaz Esztendőre vagy kettőre című zenés darabunkat. Felejthetetlen alakítást nyújtott Détári Andrea, Détári Dániel, Paksi Réka, Paksi Attila, Miloševiæ Tanja, Szili Kornélia, Szili Krisztina, Mészáros Karolina, Ördög Krisztina és Talpai Anasztázia.
* A színjátszáson kívül mivel foglalkoztok még?
- Rendszeres műsorokkal jelentkezünk karácsonykor, farsangkor, húsvétkor, de a nemzeti ünnepeinkről sem feledkezünk meg. Célunk a nemzeti örökségünk megmentése, akár Petőfi, akár Fehér Ferenc szellemében. Van néptánccsoportunk, melyet Kátai Tibor koreográfus vezet. Az első csoportban az óvodások és az alsósok táncolnak, a másodikban a felsősök és külön a felnőttek. Számomra külön öröm, hogy az iskolások 90 %-a Művelődési Ház tagja. A közös munkának köszönhetően minden évben jelen vagyunk a Kőketáncon, a Gyöngyösbokrétán, sőt minden nyáron megszervezzük az észak-bánáti néptáncosok találkozóját.
* Milyen terveitek vannak?
- Az idén a műkedvelők nagyszámú jelentkezése miatt két darabot szeretnénk bemutatni. Az egyik Deák Ferenc Tor című drámája, a másik Csurka István Markecoló című komédiája. A munkakedvünket és a lelkesedésünket azonban kettétöri az anyagi helyzetünk. A 2005-ös költségvetésben a nagykikindai község nem gondolt ránk. Igaz, időközben egy ,,küldöttség” járt nálunk, hogy szemrevételezze a helyzetünket, mert a gondunkat tetézi még a színpad állapota. A színpad alatt ugyanis pince van, amelyben áll a talajvíz. Nincs megoldva a szellőztetés sem. A gerendák elkorhadtak. Szinte életveszélyes a színpadra lépni. De továbbra is kérdéses a fűtés és a villanyszámla fizetése.
Remélhetőleg nem sokáig marad el a támogatás, mert a kisoroszi magyarság szívügyének tartja a kultúra művelését és folytatását.