Az Egyesült Államok TikTok-generációja a film túlfűtött jeleneteire adott nézői reakciókon túl zenei betéteket, hashtaget és egysorosokat is átvett a 365 napból. A mozi a legkevésbé sem jó, inkább egy európai pornóra emlékeztet, sőt gyanítom, hogy a statiszták egy részét sem az A-listás castingstúdiók révén szerződtették. Ezért sem érdemes a 365 napot úgy elemezni, mintha valamilyen nyári blockbusterről vagy nagy volumenű filmművészeti alkotásról beszélnénk. Jó időben volt jó helyen, a karanténidőszak közepén, amikor a bezártságban tespedő emberek ki voltak éhezve egzotikus utazások, féktelen bulik és szép emberek látványára, na és persze az erotikára.

A 365 napban van ám minden — tökéletes alakú emberek, erőszakos és nőket tárgyiasító szexjelenetek, olasz macsók, indokolatlan mennyiségű zenei betét és persze mérhetetlen gazdagság meg luxus. Az ilyesmi mindig rezonál a közönséggel, A szürke ötven árnyalata óta pedig tudjuk, hogy az elfojtott vágyak felszínre töréséhez elég egy középszerű, erotikus románcsztori, mely valamiért már megint a nők tárgyként való kezeléséről és a nemi erőszak dicsőítéséről szól. A filmet még a Netflixen is lepontozták, ezzel a streamingszolgáltató minden idők legtöbb negatív értékelést kapott tartalmai között van. A kritikusok a nemi erőszak és a Stockholm-szindróma népszerűsítése ellen szólaltak fel, a közösségi oldalak pedig felrobbantak a nézők szélsőséges reakcióitól — legyen az rajongás vagy mély döbbenet.

Ennek ellenére bűnös élvezet maradt a nézők körében, bár azt nem tudni, hogy a nagyérdemű valóban végignézte-e a filmet, vagy csak előreugrált a sokat emlegetett szexjelenetekhez. A 365 nap Blanka Lipinska regénytrilógiájának első könyvét dolgozza fel, főszereplője pedig Michele Morrone, a tv-szerepekből lett kertész és mezőgazdász, aki egy válás és egy mély depresszió után kapott lehetőséget a lengyelektől, hogy eljátssza a szicíliai maffiózó, Massimo szerepét. Saját bevallása szerint mindeddig azért nem tudott labdába rúgni az olasz filmiparban, mert túlságosan jóképű, ez pedig szerinte óriási hátrány odahaza, ha a színészetről van szó. Meglepő — és általában az Instagramon pojácáskodó — megnyilvánulásai ellenére Morrone közösségi oldalát majdnem 10 millióan követik, túllelkesült rajongótábora pedig arról fantáziál, hogy Massimo bárcsak őket is „elrabolná” egyszer. Éppen ez történik a filmben, hiszen a szicíliai gengszter elrabolja a gyanútlan Laurát (Anna-Maria Sieklucka), és egy évet ad neki, hogy beleszeressen, mielőtt szabadon engedné. 114 percen keresztül mellek, fenekek, orális szex, szadomazo, pajzán fagylaltnyalogatás, és még sorolhatnánk.

A 365 nap valóban olyan, mintha az európai softcore pornóipar és a mainstream szerelemgyereke volna. A szexjelenetek nagy része arcpirítóan valósághű, a túlfűtött szenvedély és az ösztönszerű tárgyiasítás csak helyenként megy át gyengédségbe, urambocsá’, szerelmes pillantásokba. A készítők közül maga Morrone reagált a kritikákra, aki szerint merő fantázia az egész, és senkinek sem ajánlja, hogy beleszeressen a fogvatartójába. Persze az ilyen megnyilvánulásokból is látszik, hogy valószínűleg nem Michele Morrone a legélesebb kés a fiókban, ennek ellenére tagadhatatlan, hogy külseje miatt rendkívül népszerű a hölgyek körében, és bizonyosan nagy jövő előtt áll nemcsak a filmiparban, de a zenében is: a filmben felcsendülő dalok közül ugyanis négyet ő maga írt és adott elő, ezért a Universal Musictól azonnal kapott is egy szerződést.

Laura és Massimo történetével persze egy kicsit úgy érezhetjük, hogy a Netflix kezdi feszegetni a saját határait, ami nem feltétlenül rossz. Valljuk be, az HBO drámasorozataiban már húsz éve tekintélyes helyet foglal el a kendőzetlen szexualitás. A nézők — és a szolgáltatás előfizetőinek — száma pedig egyre csak duzzad. Barbara Białowąs és Tomasz Mandes filmjének természetesen lesz folytatása, hiszen a könyvekből még kettő hátravan. Reméljük, hogy ezeknek a nézettségét már nem befolyásolja majd a karanténhelyzet.

Képek: imdb.com