Mészáros Gábort a négynapos programsorozatról faggattam, mely igazán színesre és méltóra sikeredett.

— Egy hétfő reggel története mindez, amikor is lerohantam az irodát és kollégáimat az ötleteimmel, ekkor állítottuk össze a program java részét. Szerettem volna egy tartalmas, minőségi programsorozatot kínálni közönségünknek. Mivel bevett szokás Vajdaságban, hogy a magyar nyelven játszó színházak egy-egy előadást adnak ajándékba a születésnapos színháznak, mindenképp szerettem volna, ha a Zentai Magyar Kamaraszínház lejátssza nálunk a Hidegpróba című darabot, melyet Mezei Kinga rendezett, hiszen ezt még nem láthatta a szabadkai közönség, s egy nagyon jó előadásról beszélhetünk. Ezzel nyitottuk a születésnapi ünnepségsorozatunkat. Emellett azt is fontosnak tartottam, hogy megemlékezzünk az elmúlt 30 évről, s egyfajta történelmi áttekintést is nyújtsunk, így a zentaiak előadása előtt megnyitottunk egy fotó- és plakátkiállítást. Több mint 5000 fotóból válogattam ki azt az 1500-at, amely vetítés formájában az előcsarnokban be lett mutatva, s a négy nap alatt folyamatosan látható volt. Azt szerettem volna, ha monumentális az egész, ezért egy hatalmas LED-tv-n vetítettük ki ezeket a fotókat, s aki végig kívánta nézni, annak több mint egyórás anyag állt rendelkezésére.

A kiállítás megnyitóján a színészek felolvasták az eddig bemutatott 100 előadás címét és rendezőjét. A vetítés közben pedig többen kommentálták a képeket, azon versengve, ki kit ismer fel, melyik előadás részlete látható, s többször idézték is a darabok kultikussá vált mondatait. A fotók mellett plakátokat is lapozhattunk.

— Ezekből egy kisebb válogatást készítettem, nem szerepel minden előadás plakátja. Időszakokra, azaz plakáttervezőkre osztható a kiállított anyag, olyanokra, akik meghatározták a színház arculatát. Láthatók voltak Kreszánkó Viktória, Antal László, Blaskó Árpád és Ónya Oláh Dóra plakáttervei is. A születésnapi programsorozatunk második napján az Újvidéki Színház érkezett hozzánk, Miloš Lolić Mit mászkálsz itt meztelenül? című előadásával, mely a színház legfrissebb bemutatója, utána pedig egy különleges koncertet láthatott a közönség. Ágyas Ádám, a társulatunk színésze ugyanis alapított egy zenekart, ők az Álompolgárok. Ádámnak nagyon jó zenei háttere van, több hangszeren muzsikál, zenét is szerez, és Sziveri-verseket zenésített meg az együttes, innen származik a csapat neve is, mely egy Sziveri-vers címe. Azt hiszem, hogy ez számukra is különleges lehetőség volt a megmutatkozásra, s a reakciókból ítélve a közönség soraiban új rajongókra is szert tettek. Külön megtiszteltetés volt számunkra, hogy Utasi Erzsébet, Sziveri János özvegye is a közönség soraiban ült, a koncerten kívül a Hidegpróba című előadást is megnézte, mely szintén Sziveri életművéből készült. Erzsébet annyit mondott a koncert után, hogy ha Jancsi itt lett volna, biztosan feláll, és táncot lejt a színpadon. Nagyon büszke vagyok a fiatalokra, hogy ezt összehozták, erőt, időt, kreatív energiát fordítva egy ilyen minőségi zenei anyag létrehozására. A harmadik napon is a zene volt főszerepben, hiszen egy olyan csapat lépett fel nálunk, amely Vajdaságban eddig csak kétszer volt látható, egyszer Kishegyesen, és néhány szám erejéig Zentán egy alkalmi műsor keretében. Mezei Szilárd Túl a Tiszán innen című koncertje valami egészen különleges zenei élmény volt. A formáció vagy öt éve nem játszott már együtt. Bodor Anikó által összegyűjtött népdalokat dolgozott fel tizenegy zenész, tizenegy térségből. Volt itt dél-szerbiai szaxofonos, újvidéki dobos, szlovák bőgős, roma dobos, magyarországi fúvós, és sorolhatnám. Személyesen engem ez a koncert kétórányi tömör élvezettel ajándékozott meg. Valami olyasmi született a színpadon, ami ritkán történik meg, mindenkit a székébe ragasztott, és elrepített. Nem győzök hálálkodni Mezei Szilárdnak, hogy ezzel a csodálatos koncerttel tisztelte meg színházunk születésnapját. A négynapos ünneplés utolsó állomásaként az 1994-ben bemutatott első előadásnak, Boris Vian Birodalomépítők, avagy a Schmürz című drámájának a felolvasószínházát tartották meg. Harminc év után egy picit szellemeket idéztünk azzal, hogy Kucsov Borisz rendezésében, Nyári Ákossal kiegészülve, a színház társulata előadta ezt a szöveget. Arra nem volt kapacitásunk, hogy önálló produkcióként tűzzük műsorra, így felolvasószínházi formában állítottuk a közönség elé. 

Ezután felvágtuk a születésnapi tortánkat, és közös koccintás is volt. A programsorozatot egy újabb koncerttel zártuk. Berta Csongor, azaz bongor nevét ismerik, és nem is csak a rap műfajának rajongói. Csongor nálunk is játszott, Újvidéken végezte a Művészeti Akadémiát, ő maga szabadkai, tehát, mondhatni, hazajött koncertet adni, s egy óriási bulit csapott a színpadon, megkoronázva ezt a négy napot.

Gábor elmondta, hogy a program összeállítása közben jött rá, egészen véletlenszerűen, hogy a négy nap alatt olyan emberek léptek fel a Kosztolányi Dezső Színház színpadán, akiknek mind jelentős múltjuk van az intézménnyel. Mezei Szilárd rengeteg előadás zenéjét szerezte, Csongor itt kezdte pályafutását, Mezei Kinga társulati tag volt, de rendezett is a színházban (Eredeti Hamlet), Sziverivel Táborosi Margaréta foglalkozott Az ember komédiája című előadásban, s az Újvidéki Színház számos színésze játszott már itt, sőt, Mészáros Árpád több évig társulati tag volt.

Arra is kíváncsi voltam, mit jelent számára a Kosztolányi Dezső Színház.

— Nem is a 30 év hatott meg, hanem a 15, hiszen ennyi évet töltöttem el itt ebből a 30-ból. És az a tény is meghatott, hogy 56 előadásban játszottam a 100-ból. Kiszámoltuk ugyanis, hogy a legutóbb bemutatott Angyalok a lombok között című produkciónk a színház 100. előadása volt. Tehát a színház összes darabjának több mint felében én magam is játszottam. Ez azért megható és megdöbbentő felismerés volt. Életem felét itt töltöttem, és most igazgatóként állok ennek az intézménynek az élén.

Gábor elmondta, igazgatóként igyekszik olyan embereket toborozni a színház köré, s úgy összeállítani a csapatot, hogy csak azokkal dolgozzanak itt, akik számára fontos ez a színház. És nemcsak a KDSZ, mely persze elsődleges, de a színház is mint olyan.

— Az egy különleges státusz, hogy itt megfeszített tempóban dolgozik öt színész, mindig mindenki benne van minden előadásban, nincs pihenés, legtöbbször egyforma nagyságú szerepekben láthatjuk őket, ami egyébként ritka dolog. S azt hiszem, ők igazán tudják, mi is a kemény munka. Itt mindenki minden próbán ott ül, hetente kétszer edzéseken vesz részt, hogy a testi kondícióját is karbantartsa, tehát mindenki ugyanannyit tesz bele — hangsúlyozta, majd egy kissé keserű szájízzel azt is megjegyezte, amikor arról beszélt, hogy akármilyen színes és minőségi programsorozattal is álltak elő, a szabadkai közönség, és némiképp a szakma részéről is, igen nagy fokú érdektelenséget tapasztaltak.

— Nem győzzük hangsúlyozni, hogy közönség nélkül nincs színház, így ha azt szeretnék, hogy a Kosztolányi Dezső Színház, de a többi vajdasági magyar színház még sok évig fennmaradjon, kérjük, járjanak színházba. Mi itt leszünk. Legyenek önök is!

Képaláírás: Álompolgárok