Beethovennek hat testvére volt, ám csupán kettő maradt életben: Kasper Anton Carl és Johann. Tehetsége már egészen kicsi korában kiderült, és szigorú édesapja eléggé egyedi módon nyilvánította ki büszkeségét. Hajtotta és verte is az ifjú talentumot. Iskolába csak tizenegy éves koráig járatta, s kizárólag a hangszereket és a zenetanulást erőltette. Beethovent zongorára és hegedűre tanította, tanárokat fogadott mellé, majd Christian Gottlob Neefe operaszerző és karmester vette gondozásába. Beutazták Németországot, és a kis tehetség zongorajátékával ejtette ámulatba közönségét. Első zeneművét már tizenkét éves korában kiadták, s egy évvel később már udvari másodzongoristává nevezték ki. Már ekkor ő tartotta el családját. Mogorva, csendes gyermekké vált, aki mindenekfelett a szabadságot és az igazságot hirdette. Salierinél nyolc évig tanult Bécsben, neki köszönhetően 1795-től zongoraművészként ismerhette meg a közönség. Először B-dúr zongoraversenyével aratott osztatlan sikert. S ezen a ponton meg is indulhatott volna a felhőtlen, sikerekkel teli zenészélet, húszas éveinek közepétől azonban élete végéig fülbajjal küzdött, hallása egyre rosszabbodott.

Sokáig titkolta süketségét, még a hozzá legközelebb állók előtt is, és valami egészen elképesztő módon, de legnagyobb zeneművei, például az V. (Sors-) szimfónia vagy a VI. (Pastorale-) szimfónia már ekkor íródott. A zene költőjének is szokták nevezni. Szenvedélyes műveket szerzett, melyek a korban tabudöntögető hangzással szólaltak meg, és aki hallotta, nem tudta feledni őket. Beethoven egy zseniális, egyedülálló művész volt, egy cseppet sem átlagos életúttal. Lelkileg és testileg meggyötört emberként ismerték, akinek csak a zeneiség volt az otthona, illetve a hangszerei. Szerelmi életét is homály fedi. A Monarchiában tett utazásai során megismerkedett a Brunswick családdal, és szerelmes lett az egyik grófkisasszonyba. Minden forrás más néven említi a hölgyet: Székely Júliaként, Brunswick Terézként és Jozefinként is szerepel az írásokban. A Holdfényszonátát Beethoven elvileg Júliához írta, mégis Jozefin volt a „halhatatlan kedvese”. A nő állítólag gyereket is szült neki, mégsem lett házasság a kapcsolatból. Beethoven mindig olyan nők után vágyott, akik elérhetetlenek voltak. Kapcsolatainak túlzott szenvedélyességével vetett véget. A pletykák szerint öccsének özvegyével is közelebbi viszonyba került.

A zeneszerzőn 1808-ban hatalmasodott el a hallásproblémája, mely véget vetett a fellépéseinek. Ekkor már egész Európa fejet hajtott a tehetsége előtt, mégis gúny tárgyává vált, amikor kitudódott, hogy nem hall. Hihetetlen, hogy az olyan nagyszerű zeneművek, mint a IX. szimfónia vagy a Missa solemnis ebben a korszakban születtek. Mindig szeretett egyedül lenni, a természetben sétálni. Amikor teljesen elveszítette hallását, többször gondolt öngyilkosságra is, ráadásul alhasi fájdalmai is voltak, ezért a világ egyik legnagyobb művésze negyvennyolc éves korától teljesen visszavonultan, magányosan élte életét. 1827. március 26-án halt meg súlyos májbetegségben és ólommérgezésben. Az utókor számára több befejezetlen zeneművet is hátrahagyott.