Január

Az újévi dorbézolás után a Szerbiában élőkre még számos ünneplés vár, a pravoszláv karácsonyt például feltétlenül meg kell ünnepelni. És amennyire biztosra vehető, hogy január első két hetében nem indul meg a munka sehol, annyira tűnik bizonyosnak az is, hogy Koszovóban a szerb karácsony alkalmából szerbekre fognak támadni. Nem történt ez máshogyan ezúttal sem, fiatalokra lőttek Koszovóban, a szerb elnök pedig szerb rendfenntartókat akart a helyszínre küldeni, a KFOR azonban ezt nem engedélyezte. A feszült helyzet nem volt új keletű, 2022 második fele különféle barikádok felállításával és eltávolításával telt.

Február

Ebben a hangulatban léptünk be februárba, amikor egyre gyakrabban kezdték emlegetni a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolat rendezésére vonatkozó német—francia javaslatot. A dokumentum léte felháborodást keltett a nacionalista érzelmű pártok között, mert szerintük a javaslat elfogadása egyenlő lenne Koszovó függetlenségének elismerésével.

Március

Országjáró körútba kezdett a szerb köztársasági elnök. Elmondása szerint ennek oka az volt, hogy megismerje az ország legtávolabbi zugában élőknek a gondjait is, másrészt pedig, hogy népszerűsítse népi mozgalmát, melyet pártok feletti ernyőszervezetként képzelt el. Decemberből visszatekintve láthatjuk, ez utóbbi terve nem valósult meg, a népi mozgalomról pedig már senki nem beszél.

Április

Megtartották az észak-koszovói polgármester-választást, ami minket itt, Vajdaságban nem érdekelne igazán, ha ennek nem volnának azóta is érezhető következményei. Annak ellenére, hogy a részvételi arány 3,47 százalékos volt, a voksolás eredményét legitimnek nevezték, és a szerb települések albán nemzetiségű polgármesterei megkezdhették munkájukat. Azaz csak megkezdhették volna, a helyi szerbek ugyanis intenzíven tiltakoztak ez ellen. A helyzet odáig fajult, hogy a KFOR katonáival is összetűzésbe keveredtek, és magyar katonák sérültek meg az összecsapásokban. Mondani sem kell, ez csak olaj volt a tűzre a szerb—koszovói kapcsolatokat illetően.

Május

Húsvét és május 1-je megünneplése után az utóbbi (legalább) húsz év legnagyobb sokkja ért bennünket. Egy tizenhárom éves, belgrádi fiú lelőtte kilenc társát és az iskolaőrt. Soha korábban nem történt halálos áldozatokkal járó iskolai lövöldözés Szerbiában. A fiú kiskorú, ezért nem büntethető, a meghallgatások még mindig folynak, a bíróság előtt a fiú szüleinek kell felelniük, míg az elkövető pszichiátriai megfigyelés alatt áll.

Felfogni sem volt időnk, hogy mi történt, még aznap éjjel egy huszonegy éves, mladenovaci férfi lőtt rá járókelőkre, meggyilkolva nyolc embert.

Ez a két brutális esemény végül meghatározta az egész évet. A fegyvertartás szigorításáról döntöttek, fegyverleadási amnesztiát hirdettek, bejelentették a büntethetőség korhatárának tizennégyről tizenkét évre történő csökkentését, valamint elindult a Szerbia az Erőszak Ellen nevű ellenzéki tiltakozássorozat. Ennek a tüntetéshullámnak lett végül egyenes ági leszármazottja az előre hozott parlamenti választás.

Szintén májusban tartott tisztújító közgyűlést a Vajdasági Magyar Szövetség, és ismét Pásztor Istvánt választották meg elnöknek. Emellett a belpolitika szempontjából fontos kiemelni, hogy hosszú évek óta tartó ígérgetés után Aleksandar Vučić lemondott a Szerb Haladó Párt elnöki tisztségéről, helyét Miloš Vučević vette át.

Június–július–augusztus

Megalakult a Magyar—Szerb Stratégiai Együttműködési Tanács, ezzel még szorosabbra fűzve Magyarország és Szerbia történelmi csúcson lévő kapcsolatait.

A Szerbia az Erőszak Ellen ellenzéki tiltakozás szervezői több követeléssel álltak elő, júliusban ezekre reagált a kormányzat. Már néhány nappal a lövöldözések után lemondott Branko Ružić oktatási miniszter, ám a tiltakozók a belügyminiszter menesztését is követelték. Bratislav Gašić leváltását végül nem szavazták meg. Mennie kellett viszont Rade Basta gazdasági miniszternek, aki nemtetszésének adott hangot Szerbia Oroszországgal fenntartott kapcsolatát illetően, és a hivatalos belgrádi politikával ellentétes irányt képviselt. Az új oktatási miniszter Slavica Đukić Dejanović lett.

Augusztusban már egyre gyakrabban hallhattuk az ellenzék részéről, hogy ha nem mond le a kormány, előre hozott választást kell tartani.

Szeptember

Szeptemberben ismét kiéleződtek az összecsapások Koszovóban, a támadók egy rendőrt lelőttek, és az egyik álarcos fegyveres is meghalt a tűzpárbajban. Belgrád és Pristina egymást vádolták, majd (egy időre) a nemzetközi színtéren is megszakították az egymással folytatott tárgyalásokat. Ezek később folytatódtak, de továbbra sem vezettek sehova, hiszen Belgrád szerint csak akkor lehetne rendezni a kapcsolatot, ha megalakul a Koszovói Szerb Községek Közössége, míg Pristina úgy gondolja, nincs rendezés mindaddig, amíg Szerbia el nem ismeri Koszovó függetlenségét.

Október

Októberben új püspöke lett a Szabadkai Egyházmegyének Fazekas Ferenc személyében, valamint felszentelték a Szerbiai Református Keresztyén Egyház új püspökét, Harangozó Lászlót.

Kiéleződött a helyzet a szerb—magyar határon, migránsok lőttek egymásra, halálos áldozatok is voltak, a rendőrség nagy erőkkel vonult ki a határmenti településekre, és az akció — ha kisebb mértékben is, de — még mindig folyik. Érezhető ez azon is, hogy alig látni migránst a szóban forgó településeken.

Szomorú eseménnyel ért véget a hónap. Rövid, súlyos betegség után elhunyt Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, aki tizenhat éven át vezette a pártot, valamint három mandátumon át a tartományi képviselőházat.

November

Nem volt idő a gyászra, november 1-jén Aleksandar Vučić köztársasági elnök kiírta az előre hozott parlamenti választást, és ezzel elkezdődött egy rövidnek mondható, de annál intenzívebb kampányidőszak. A kormánypártok eddigi eredményeiket emelték ki a választási versenyben, míg az ellenzék a Szerb Haladó Párt hatalmának megdöntését tűzte ki legfőbb céljául.

December

A december 17-ei választást a Szerb Haladó Párt nyerte meg, és a parlamentbe bejutott még a Szerbiai Szocialista Párt, a baloldali Szerbia az Erőszak Ellen nevű lista, a jobboldali Remény koalíció, valamint a Mi — A Nép Hangja nevű civilekből álló lista. A választás legnagyobb győztese éppen ez a lista, melyet Branimir Nestorović tüdőgyógyász vezet, és mely nagyobb kampány nélkül is 5 százalék körüli támogatottságot tudott elérni országos szinten. A választások vesztese pedig a szocialista párt, melynek elnöke, Ivica Dačić a lemondását is felajánlotta.

A VMSZ-nek az új összetételű törvényhozásban legalább 6 képviselője lesz, ami sikernek számít, hiszen a párt éppen az önálló képviselőcsoport megőrzését tűzte ki célul. 

2024

Noha a köztársasági elnök azt ígérte, hogy most négy évig nem kell az urnák elé járulnunk, ez a tavasszal máris megcáfolódik, mert a vajdasági önkormányzatokban választást tartanak. Emellett a Vajdaságban élő magyar állampolgárok az európai parlamenti választáson is részt vehetnek.

Voksolás nélkül is lesz elég dolga az országnak, hiszen nem oldódott meg a koszovói helyzet, Szerbia nem lépett előre az európai integráció útján, és a gazdasági felvirágzás sem éppen úgy alakul, ahogyan azt az ország vezetői korábban bejelentették.