Eldőlt: a menesztett Mlađan Dinkić helyett a nagy hírű Yale egyetemen végzett, még csak huszonkilenc éves, niši származású Lazar Krstić veszi át augusztus 26-án Szerbia pénzügyi irányítását. Ezt maga az érintett erősítette meg az állami televíziónak, kijelentve: konkrét elképzelése van arról, hogyan fog festeni Szerbia öt év múlva. Konkrétumokat a többnyire meg nem valósult elképzelések országában a pénzügyminiszter-jelölt ugyan nem mondott, s általánosságban beszélt Milenko Dželetović, a Szerb Haladó Párt Gazdasági Tanácsának a koordinátora is, aki a sajtónak nyilatkozva a közigazgatás reformján kívül az adózási fegyelmet, a külföldi beruházásokat és a gazdaságot sújtó terhek csökkentését emelte ki.
A közvélemény számára pedig jól jöttek volna a konkrétumok. A sokat sejtető, ám rendszerszintű elemeket nem tartalmazó kijelentéssekkel ellentétben a szerbiai realitás jelenleg az, hogy Krstić egy olyan helyzetet örököl majd Dinkićtől, amikor a szerb költségvetésnek hárommilliárd euróra van szüksége csak arra, hogy a kamatok növekedését megállítandó idő előtt visszafizesse a drága hiteleket. A helyzet egyébként ennél is rosszabb, mert időközben fizetni kell az állami tisztségviselőket, a nyugdíjakat, vagyis valamiből működtetni kell magát az államot is. Minderre pedig további egymilliárd eurót kell valahonnan sürgősen előteremteni, merthogy  az államkassza üres. Az idő sürget, s mint általában ilyenkor, most sincs túl nagy mozgástér a hiányzó pénz előteremtésére. A jelenlegi helyzetben az egyetlen járható út az államkötvények szeptemberi kibocsátása, csakhogy ezzel meg az a baj, hogy a tavalyi 4,8 százalékos kamat az idei évre tarthatatlan, így az államnak — ha a piacról akar pénzt bevonzani — vélhetőleg 6,1—7,5 százalékos felárat kell majd fizetni, ami pedig az ország további eladósodásának gyorsulásához vezet.
A nagy kérdés ebben a helyzetben az, hogy a társadalom nagy tömegei számára komoly érdeksérelmet okozó intézkedéseket egy, a politikai partvonalon kívülről érkező, így megfelelő politikai autoritással és támogatottsággal nem rendelkező személy képes lesz-e véghezvinni. A véleményformáló Danas napilapnak nyilatkozó gazdasági szakemberek ezt kizártnak tartják, s úgy vélik, hogy az ifjú közgazdász, reális politikai hatalom és háttértámogatás nélkül bizony könnyen elbukhat a napi csatározásokban. Ljubodrag Savić, a Belgrádi Közgazdasági Egyetem tanára ezzel kapcsolatban rámutatott a közelmúlt példáinak tapasztalataira. Szerbia ugyanis nem először kísérletezik már azzal, hogy a közgazdaságban jártas, külföldön, a nyugati világban sikeres, ugyanakkor a szerb belpolitikai mocsarat nem ismerő személyeket kérjen fel gazdaságának és pénzügyeinek a szanálására. Nem is kell olyan messzire mennünk a múltba, elég csak a mindenki számára ismerős Dragoslav Avramovićra és Milan Panićra utalnunk. Az ő példájuk pontosan a fenti aggodalmakat támasztja alá: a Kristićnél már a koruknál fogva is jóval tapasztaltabb Avramovićnak és Panićnak éppen a politikai ellenérdekeltségek miatt nem sikerült véghezvinniük a szükséges reformokat. De nem járt sokkal jobban a nagy gazdasági rendszerek átalakítása terén a közelmúlt két gazdasági emblematikus alakja, Radovan Jelašić és Božidar Đelić sem. Akárcsak akkor, most is az a veszély fenyeget, hogy egyes fájó és népszerűtlen lépések megtételekor a politika ismét be fog avatkozni, s ez zsákutcába vezetheti a reformokat. A szerbiai politikai útvesztőket jól ismerők ezzel kapcsolatban már meg is nevezték az egyik akadályt, utalva arra, hogy szinte egészen bizonyos: ha más nem, akkor Jovan Krkobabić, a nyugdíjasok pártjának, a PUPS-nak az elnöke, a jelenlegi kormány miniszterelnök-helyettese és munkaügyi miniszter fogja az egyik legfontosabb átalakítási folyamatot, a nyugdíjreformot megtorpedózni.
Hogy Krstićnek nemcsak a belpolitikában kell szembesülnie hatalmas kihívásokkal, arra a múlt héten már a nemzetközi pénzvilág is egyértelmű jelzéseket küldött. Yale-i végzettség ide vagy oda, Dinkić távozásának hírére ugyanis a Világbank indoklás nélkül visszavonta a szerb költségvetés támogatására tett kétszázmillió dolláros ajánlatát, ami további fejtörést fog okozni az idő sürgetésében vergődő költségvetés szanálásakor a még hivatalába se lépett új pénzügyminiszternek.
Hogy Kristić programja vékony jég vagy reális elképzelés, az rövidesen kiderül.