A Kárpát-medencén kívül jelentős magyar közösségek élnek a többi közt Németországban, Ausztráliában, az USA államaiban, Nagy-Britanniában. Az elmúlt száz esztendőben szinte alig maradt család, melyből senki sem költözött el új hazába az első és a második világháború után, ’56-ban, a délszláv polgárháborúban, vagy azért, hogy a szorult anyagi helyzetből szabaduljon.

Sohasem jókedvből, nem is kalandvágyból vándorolnak el a rokonaink, barátaink, hogy aztán Skype-on tartsuk velük a kapcsolatot, képeken nézegessük az unokákat. A magyar közösséghez való tartozás igénye kint sem szűnik meg. Egyesületekbe tömörülve közösen őrzik a hagyományainkat fiatalok és ősz hajú ötvenhatosok Svédországtól Új-Zélandig, Kanadától Mauritániáig.  

A 2011-ben indult Magyar Világtalálkozó ezeket az egyesületeket igyekszik összehozni a térségünkben élő magyarországi, vajdasági, erdélyi, felvidéki honfitársakkal, tengerentúli és hazai magyar vállalkozókkal. Teszi mindezt már hetedik alkalommal: fesztivállal, előadásokkal, gasztronómiai rendezvényekkel és különféle kulturális eseményekkel. Két éve Vajdaság volt a díszvendége a világtalálkozónak (akkor erről részletesen beszámoltunk), az idén a felvidéki magyarság kapott lehetőséget, hogy szélesebb spektrumban mutassa be kultúráját, hagyományait.

A nyolcnapos, májusi rendezvénysorozat az első Magyar Világtalálkozó helyszínén, Balatonlellén kezdődött. Az 1837-ben épült művelődési ház nemrég felújított szabadtéri színpadán egy operett-társulat, néptáncosok, hagyományőrző egyesületek léptek fel, sőt a régi magyar popélet csillagai is megjelentek: Bódi Magdi vagy a Neoton Famíliából Csepregi Éva.

Másnap a szlovák—magyar—ukrán—román négyes határ közelében, Aranyosapátiban folytatódott a rendezvénysorozat térzenével, ünnepi misével, a délutáni ökumenikus kerekasztalon pedig olyan békenyilatkozat született, amely a többi közt kimondja: „Valljuk, hogy a globális méreteket öltő diabolos, a nagy szétdobáló egymás ellen fordító erői ellenében a dialógus, az egy asztalhoz ülők párbeszéde lehet az egyetlen békés megoldás, ahogyan ezt a mai tanácskozáson is gyakoroltuk a keresztény vallás felekezeteinek résztvevői és az iszlám vallás muszlim képviselője eszmecseréjén.”

Kedden Budapesten, a Stefánia Palota színháztermében díszünnepségen adták át az A Világ Magyarságáért és az Összefogás a Magyarságért Díjakat, illetve a tiszteletbeli magyar címet.

Mertz Gábor felvételei

Sokak számára a világtalálkozó egyik legfontosabb napja a szerdai budapesti üzleti találkozó és nemzetközi gazdasági fórum volt, mert az észak-amerikai, magyarországi és peremvidéki magyar vállalkozók számára itt nyílt lehetőség párbeszédre különféle gazdasági együttműködésekről és a világ különböző részein működő, születő magyar termékek, szolgáltatások, találmányok, technológiák kapcsolatáról, közös népszerűsítéséről, terjesztéséről.

Csütörtökön, a gasztronómia napján nemcsak a budapesti Thököly étteremben volt rendezvény, hanem — a Világfalu program keretében — számos más országban is ismerkedhettek az ott élők a szokásokkal. Kultúránkat és ételeinket az idén olyan országokban is bemutatták, mint Venezuela, Argentína, Spanyolország, Irán, egyúttal a peremvidéki magyarság fontosabb helyszínei is kapcsolódtak a rendezvényhez.

A pénteki napon a biztonságpolitikáról volt szó, szombaton pedig vacsora és táncparti keretében megtartották A világtalálkozó szépe választást, melyen a hölgyek nem bikiniben vonultak színpadra, hanem — a Magyarországon jelenleg uralkodó paradigma szerint — konzervatív módon, koktélruhában és kisestélyiben.

Az ünnepségsorozat zárónapjának helyszínéül a szegedi Dóm teret választották, harangszenteléssel, püspöki misével, virágkiállítással. A fesztivál immár hetedszer érte el azokat a célokat, amelyeket a világtalálkozó elnöke, Tanka László ismertetett a rendezvény sajtótájékoztatóján: „Határokon átívelő együttműködés kell, ahol a magyar értékvilág kerül bemutatásra.”