Ha nincs muzsika vagy Mozart-kugli, akkor újabban a motivációs ital is megteszi!Mottó: ,,A politika az érdekek világa. Tudattalan erők és önző akaratok mozgatják. Különösen manapság, a Sötét Korban. Költő, író, bohóc, muzsikus, pap, filozófus vagy bármiféle hiteles szellemi ember teljesen a...
Ha nincs muzsika vagy Mozart-kugli, akkor újabban a motivációs ital is megteszi! |
Mottó: ,,A politika az érdekek világa. Tudattalan erők és önző akaratok mozgatják. Különösen manapság, a Sötét Korban. Költő, író, bohóc, muzsikus, pap, filozófus vagy bármiféle hiteles szellemi ember teljesen alkalmatlan rá. A szellemi embert, ha politikába keveredik vagy száműzik, vagy kivégzik, vagy ha kivételes mázlija van: megőrül.' (Müller Péter)
Bár nem vagyok még túl életem delén, a hallatlan népszerűségnek örvendő világhálós közösségi portálokat korunk elkerülhetetlen velejáró rosszaként élem meg. Betiltani őket, vagy akár csak ellenezni is, annyit jelent(ene), mint -- népdalos idézettel élve -- tengernek a habját kanálval kimerni! Legfeljebb felhasználásának a módja terén tehetnénk valamit, még mielőtt... Igen, tudom, könnyű másokat kioktatni. Sokkal könnyebb, mint oktatni, továbbá személyes példával és csupasz karddal elöl járva vágni utat a hecsedlirengeteg közepébe. Oda, ahol a mesebeli Csipkerózsika alussza százesztendős álmát.
Apropó, mese! Humoros replikaként röppent fel a közelmúltban egy furcsa státusz ''odafönn”, mintegy válaszul az idősebbek, vagyis a mainál mindenképpen konzervatívabb világban nevelkedettek zsörtölődésére. Ja, és amennyiben az olvasó is egyetértett a mondandóval, szabadon ''kitehette”! Vagyis ''lájkolhatott”, féjszes szaknyelven szólva. Idézem: ''Csodálkoznak a szülők, ha el vagyunk rontva?! Tarzan félpucéran rohangál, Hamupipőke éjfélkor ér haza, Pinocchio állandóan hazudik, Aladdin lop, Batman 220 kilométer óránkénti sebességgel repeszt, Csipkerózsika állandóan alszik, Hófehérke pedig hét fiúval él együtt...”
Nem tagadom, sima fazonnak nekem is telitalálatként ''jött le” e poén. Viszont minden újabb tetszésnyilvánítással a kétely is erősödni tetszett zsigereimben, olvastak-e egyáltalán valaha is ezek a fiatalok (nép)mesét? Olyant, amely a küzdelemről (is) szól és az időközben devalválódott becsületességről. Olyant, amelynek a végén mégiscsak csattan az a bizonyos ostor, s amelyben a rest meg a gonosz valóban elnyeri méltó büntetését. Mert ha igen, akkor a fentebb copy-paste módban, gondolkodás nélkül továbbadott ''státusz” korántsem bírna ennyire félresikeredett ifjúságpolitikai (mellék)ízzel. Cukros máztól ragacsos, mégis fanyarral...