Véletlen, vagy talán a szerencse játszott közre abban, hogy eljussak egy olyan családi gazdaságra, amely az első pillanattól kezdve magával ragadott. Nem volt különösebb rend az udvarban, de ez egyáltalán nem zavart, mert valahogy minden tárgynak, épületnek, építménynek „lelke” volt. A megviselt fóliasátrakban látszottak a munka, a törődés és a szeretet nyomai. Az egyikben, a katonás sorban álló salátafejek között mintegy potyautasként bújt meg a zöldborsó, a szomszédos fólia alatt volt a retek és a zöldhagyma, a harmadikban pedig, mint a katonák a harctéren, a különféle palánták, illetve palántakezdemények sorakoztak. A tizenkét kapa telken nemcsak zárt és szabadtéri zöldségtermesztés folyik, de gyümölcs-, szőlő- és virágtermesztés is. A gazdaságot Kecskeméti Géza szabadkai termelő próbálja meg éjt nappallá téve rendben tartani. Ilyen feltételek között előfordul, hogy a munka meghaladja a szívós földműves erejét, de a gazda fejében egyszer sem fordult meg, hogy feladja, mert szereti azt, amivel foglalkozik.
Kedves olvasó, a teljes cikket a Hét Nap nyomtatott kiadásában olvashatja el!
