Szentgyörgyi Istvánt édesapja, a jómódú iparos, értelmiségi pályára szánta. Az 1892/93-as tanévben be is íratta a nagybecskereki gimnáziumba, de a fiúnak akkortájt sok minden nem tetszett, ráunt a tanulásra is, s még az érettségi vizsgáját sem tette le - A szegedi fa- és fémipari iskolának azonban később szorgalmas tanulója. A negyedik év végeztével Münchenbe szeretett volna menni szobrászatot tanulni, és noha ehhez tanulmányi segélyt nem kapott, mégis nekivágott a nagyvilágnak: a bajorok legnagyobb városában, Salzburgban és Innsbruckban, majd a svájci Zürichben bolyongott, végül a budapesti Iparművészeti Főiskolára iratkozott be, ahol Mátrai Lajos György volt a tanára - Szépen és viszonylag gyorsan haladva a brüsszeli akadémia legjobbjai között emlegették, külön műtermet is kapott, így a begaszentgyörgyi születésű szobrász előtt nyitva volt minden kapu - ,,Új ember ez a Szentgyörgyi, akiről még sokat fogunk beszélni" - volt olvasható a Pester Lloyd kritikusának tollából. - ,,Olyan, aki a sikerhez felkoplalta magát...' - Egyre több megrendelést kap, Törökkanizsának elkészítette Tallián Emil, az európai hírű oroszlánvadász és sportember mellszobrát...
A Magyar Nemzeti Galériában nézhető meg a begaszentgyörgyi születésű, tehát bánsági származású szobrászművész Bigéző fiúja. De ha ma a Bánságban szeretnénk felkutatni Szentgyörgyi István valamelyik művét, csalódnánk, s habár a Művészeti Lexikon a törökkanizsai Tallián Emil-emlékművet ,,a megmaradt köztéri szobrok' között említi, nem látható a városkában. A nagybecskereki, egyébként országos hírű múzeum sem őrzi egyetlen alkotását sem a szobrásznak. Kalapis Zoltán a Festők nyomában című könyvében ír ugyan róla, hogy Vukica Popović művészettörténész említette: a nagybecskereki temetőben állt a síremléke, de azt sem sikerült megtalálni. Begaszentgyörgyön, szülőfalujában még az emlékezete is elszürkült: innen eltűntek a németek, a magyarok is el-elszállingóznak, Szentgyörgyi Istvánról a legidősebbek sem tudnak semmit.
A szobrász nem magyarnak, hanem németnek született, mint annyi művészember a Bánságban, tehát a németség ezen az égtájon nemcsak Herczeg Ferencet adta a magyar irodalomnak, hanem Szentgyörgyi Istvánt is a magyar képzőművészetnek. A két németet egyébként baráti szálak fűzték egymáshoz, Szentgyörgyi István 1920-ban elkészítette a nagy író mellszobrát. A szobrász megszállottan hitt az emberi alkotóerő állandó megújulásában, mindenáron tetten akarta érni a megfoghatatlannak tűnő jelenséget, amikor az anyagba vitt lélek szigorúan visszajelez. Szentgyörgyi is azt vallotta, amit a ma tudósai: holt anyag nem létezik. Művei a maguk módján élték életüket, de - mint leírtuk elöljáróban - kevés alkotása maradt ránk.
Szentgyörgyi István 1881. június 2-án született. Az anyakönyvbe még Stephanes Schreiner néven van beírva. Édesapja cipészmester volt. Édesanyja, Julianna Branzovszky nyilván lengyel származású asszony. A szobrász német anyanyelvét a gömöri kántortanítónál cseregyerekként való tartózkodása idején felejtette el. Ezt Felvinczi Takács Zoltán írja a Magyar Művészet című folyóiratban 1926-ban. Takács Zoltán tulajdonába ment át a szobrászművész önéletrajzi feljegyzése. Ezek a feljegyzések a budapesti képzőművészeti Főiskola irattárába kerültek, de 1956-ban megsemmisültek.
Szentgyörgyi István nem sokáig koptatta az iskolapadot a nagybecskereki gimnáziumban. ,,Egy évig a helybeli gimnáziumot is látogatta - írja a Torontálban Kaufmann István, a begaszentgyörgyi községi népiskola igazgatótanítója -, de mivel apja üzlete a beözönlő külföldi gyári portéka következtében rosszabbul kezdett menni, fiát odaültette a pangli mellé, hogy tanulja meg az ő mesterségét'. De a gyerek szívesebben rajzolgatott. Apja ezt látván beíratta a szegedi fa- és fémipari iskolába - ösztöndíjjal. Szentgyörgyi István aztán nekiment a nagyvilágnak. Számos európai nagyvárosban fordult meg, mindenütt munkával kereste meg a betevőjét. 1902-ben - megint csak ösztöndíjjal - beiratkozhatott a budapesti Iparművészeti Főiskolára, ahol Mátrai Lajos György a tanára. Szentgyörgyi akkori főmunkáját, egy szecessziós stílusú íróasztalkészletet a kőbányai fém- és lámpaárugyár vásárolta meg 80 koronáért. Ebből a korszakból a Magyar Nemzeti Galéria öt terrakottáját őrzi. 1903-ban már Szentgyörgyire magyarosította a nevét a nagyméltóságú m. kir. belügyminisztérium engedélyével.
Pártfogói lehetővé teszik, hogy Brüsszelbe utazzon, ahol a belga szobrászat egyik legmenőbb mesterénél, Charles Pierre van der Stappennál, az akadémia direktoránál tanul tovább. Jól és szépen haladva hamarosan a legjobbak társaságában találja magát, s a harmadik évben már saját műterme van. Számos első díjat nyert a tárlatokon, de Magyarországról sokáig nem érkezik semmiféle anyagi támogatás. Brüsszelben látott hozzá a Panasz című művéhez, és elküldte a műcsarnok 1908-i téli tárlatára. Ez a női akt, arcán szomorkás mosollyal, volt az első nagy műgonddal elkészített munkája. Rökk Szilárd-díjjal - és a vele járó 2000 koronával - jutalmazták érte. Az állam később megvásárolta a Szépművészeti Múzeum számára. Siker minden vonalon. Sokat foglalkoztatott mestere volt korának. Főművének a Bigéző fiút tartják.
Szakadatlanul dolgozott 1924-től egészen a halála napjáig. 1938-ban (mely időben a budapesti Képzőművészeti Főiskola rendes tanára), mindössze 57 évesen hunyt el. Gyakran utazgatott haza, a Magyarország területétől később elcsatolt Bánságba. Sok-sok köztéri szobrot készített, de a kritikusai váltig azt hangoztatták, hogy portréi értékesebbek, a monumentális feladat nem felel meg neki.
Hogy van-e valahol emléktáblája, nem tudjuk.