Stílusos, bátor, elkötelezett

Stílusos, bátor, elkötelezett

A címben szereplő három szó a Budapesten megjelenő Képmás magazin szlogenje. A színes, százoldalas újság havonta egyszer kerül az olvasókhoz. A szerkesztőséghez kapcsolódik a Média a Családért Alapítvány és a Családbarát Médiáért díj, melyet ettől az évtől a határon túli magyar újságírók is elnyerhetnek.

A magazin nemrégiben az erdélyi Dálnokon tartott szakmai találkozót, ahol Szám Kati főszerkesztőt kérdeztem. Mindenekelőtt arra kértem, mutassa be a Képmást a Hét Nap olvasóinak is.

— Mi elsősorban a családos hölgyeket kívánjuk megszólítani, vagy azokat a fiatal nőket, akik családot szeretnének. Azt gondoljuk, a család az életünk fontos színtere, ahol kiteljesedhetünk, és igazán boldogok lehetünk. Ott tanuljuk meg, hogyan viselkedjünk a közösségben, milyen feltétel nélkül szeretve lenni, elfogadni egymást. A nőkre nagyon sok feladat hárul. Éppen nemrég olvastam egy cikket arról, hogy az érzelmi házimunkát is a nők végzik el. Egy anya ugyanis otthon nemcsak takarít, a gyerekek különóráit szervezi, segít a tanulásban, figyel az egészségükre, gondoskodik az élelmiszerről, hanem mindig készenlétben áll, amikor valamelyik családtagnak lelki segítségre van szüksége. Foglalkozunk egy kicsit a közélettel is, de nem politikai szinten, hanem egy értékrend szerint.

* A magazin szlogenje: stílusos, bátor, elkötelezett, de mint említette is, nem valamelyik politikai irányzat vagy párt mellett kötelezték el magukat.

— Az elkötelezettet sokszor negatív jelzőként emlegetik a sajtóban, nálunk azonban nem azt jelenti, hogy valamiféle politikai vagy gazdasági erőtől függünk. Ez személyes döntés, ahogy a házasságunkban, a hitünkben, a hivatásunkban is személyes döntésekre van szükség, hiszen ezek az erkölcsi vagy lelki meghatározások alakítják az életünket. Mi vállaljuk, hogy a Képmást egy értékrend alapján készítjük, de ez nem jelenti azt, hogy bárkit kirekesztünk, vagy nem figyelünk oda mások véleményére. Keressük azokat a tartalmakat, amelyek beilleszthetőek ebbe az értékrendbe, és szeretnénk segíteni az olvasóinknak, hogy ha ők maguk is a keresztény értékrend szerint élnek, akkor ez ne legyen számukra kellemetlen vagy kínos. Ne gondolják, hogy vesztesek, mert sok gyermeket vállaltak, templomba járnak, vagy bizonyos, a Tízparancsolatban lévő mondatokat szó szerint értelmeznek. Próbáljuk ezt az értékrendet vonzónak mutatni, hogy például senki se érezze magát rosszul, mert házasságban él, és a sírig tartó házastársi hűséget komolyan veszi. Ezeknek az értékeknek szeretnénk igazi tartalmat adni, illetve modern formában megfogalmazni őket. De nem csak a keresztényeknek írjuk a lapot. Felkutatjuk azokat a témákat, amelyek által találkozhatunk más világnézetű emberekkel is.

* A címoldalon mindig egy olyan személy kap helyet, aki a magazin értékrendjét képviseli?

— Igen, de inkább az a fontos, hogy valami olyat képviseljen az életével, ami számunkra is érték. Például megoldott egy problémát, mely sokaknál felmerül, vagy jelentős ügyet támogat. Számtalan embert szeretünk, kedvelünk, beszélgetünk vele, tanulunk tőle annak ellenére, hogy nem olyan, mint mi. Nem véletlenül Képmás a lap neve, hiszen nemcsak azt jelképezi, hogy a mi másunk, hanem azt is, hogy az Isten által a saját képmására teremtett emberről van szó. Bizony, nem könnyű eldönteni, ki legyen a címlapon. Ez az egyik legnehezebb kérdés, mert az ismert arc kihat az eladásra, de az is lényeges, hogy megfelelő interjúalany legyen. Gyakran nehéz valakiből kihozni annyi érdekeset és újat, hogy megtöltsön hat oldalt, még ha szép, nagy műtermi fotókkal illusztráljuk is a szöveget.

* A prémium minőségnek — ezt a jelzőt a magazin tartalmára és külsejére egyaránt értik — nyilván ára van.

— Egy lapszám 510 forintba kerül, előfizetésben pedig évente 5100-ba, vagyis az előfizetők két számot ingyen kapnak meg. Nálunk ez megfizethető, hiszen két-három gombóc fagyi áráról beszélünk. Amikor olyan támogatásokat tudunk szerezni, amelyek értéknek tekintik azt, amit mi képviselünk, és nem valamiféle számunkra elfogadhatatlan feltételekkel kapjuk meg, akkor nagy örömmel fogadjuk el, de emellett vannak a lapban hirdetések is.

* Tíz éve létezik a Média a Családért Alapítvány és a Családbarát Médiáért díj. Miért tartották fontosnak ezt a tevékenységet?

— Nálunk megjelennek ugyan a családdal foglalkozó tartalmak, de azt tapasztaltuk, hogy a média egészében ez nem így van, sőt, családellenes cikkekkel is szembesültünk. Úgy éreztük, e mögött elsősorban nem rossz szándék van, hanem inkább az újságírók, illetve a szerkesztők nincsenek tudatában annak, hogy amit leírnak, elmondanak, az rengeteg életet megváltoztathat. Sokszor nem tudjuk, hogy egy információ milyen helyzetben talál bennünket, hogyan befolyásolja a döntéseinket. Ha egy pedagógus nincs tisztában vele, hogy egy fél mondattal egy egész életet tönkre lehet tenni, akkor nem szabadna a pályára engedni. Én úgy gondolom, az újságírónak is van ilyen felelőssége. Természetesen gondolkodó befogadókról van szó, és én sem azt mondom, hogy egy olvasóval vagy nézővel bármit el lehet hitetni, de számos módja van a vélemény alakításának. Tíz évvel ezelőtt a gyermekvállalás kapcsán nagyon sok médiamegjelenés volt, mely nem bátorította, hanem inkább eltántorította a fiatalokat. Még rengeteg, családot érintő gond van, mint például az elköteleződés, a házasság, a házastársi problémák kezelése, melyek esetében a média nem mindig a pozitív válaszok megtalálásában segít. Ez adta a díjnak az apropóját. Az elismeréssel nemcsak a Képmás-olvasókat szeretnénk megcélozni, akik számára a család egyébként is érték, hanem egy sokkal szélesebb réteget, mindazokat, akiknek a boldogságához fontos a család. Nálunk most a politikai közeg is eléggé kedvez a családbarát értékrendnek. Az alapítvány fő tevékenysége maga a díj, viszont tartottunk már különféle konferenciákat, például a népesedésről vagy a kamaszok neveléséről. Tavaly volt egy Kedves Nagyi! elnevezésű pályázatunk, mellyel az unokák és a nagyszülők közötti kapcsolatot próbáltuk felélénkíteni. Az unoka és a nagyszülő közötti levélváltást kellett beküldeni, vagy egy közös fotót. Nagyon sok munka érkezett, megható történeteket ismertünk meg. Most jelentettük be, hogy létrehozzuk a Média a Nemzedékekért díjat, 2016-ban ugyanis azzal is szeretnénk foglalkozni, hogyan jelennek meg az idősek a médiában, illetve felhívnánk rá a figyelmet, hogy mennyire méltatlanul bánunk velük. Nemcsak a családban nem használjuk ki azt a hatalmas tapasztalatot, amely általuk a rendelkezésünkre áll, hanem a társadalmi életünkben sem.

* Miért érezték úgy, hogy a Családbarát Médiáért díjat ki kell terjeszteniük a határon túli régiókra is?

— Ha valakinek vannak barátai, családtagjai a határon túli területeken, akkor élnek a kötődések is, de egyébként fájdalmasan kevésnek találom azt az élő kapcsolatot, amely a külhoni magyarokhoz fűz bennünket. Úgy vélem, az újságírói szakma ezt nagyon jól tudná erősíteni. A mostani rendezvényen hangzott el, hogy a gondjaink részben hasonlóak, de sok a különbözőség is. Magyarországon most azért fontos a család, mert az egyén nagyon erős válsághelyzetben van, és a túlzott individualizmus, a különböző, családot szétszakító elméletek és gyakorlatok magányossá teszik az embert. A határon túli területeken a család hatalmas szerepe, hogy közösség- és nemzetmegtartó erő legyen a szülőföldön. Nagyon drámai volt hallgatni, hogy a kivándorlás következményeként szétszakadnak a családok, egyik vagy mindkét szülő külföldön keresi a boldogulását, a gyermekek otthon maradnak. A folyamat Magyarországon is észlelhető, de nem ekkora mértékben.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Pech az utolsó körben
Heti Interjúnk
Facebook

Támogatóink