Palába tört

Palába tört

Györffi Réka verse, Martinek Imre fotója

Palába tört csontok szitálják
arcodra napok zöldes fényét
összezsugorodsz, nem akarsz
megmaradni önálló lényként.
 
rabságod fakó mámora
zavar fel csillámalga felhőt
Barázdált alagút mélyén
kitaszított testedet várom,
s szemeid fölött őrködöm
tízezer nyárból raklak össze:
szép leszel mély és álnok,
szél leszel hűs és áldott.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Szathmári István: A palicsi ház
Szépirodalom
  • Szathmári István
  • 2019.02.26.
  • LXXIV. évfolyam 8. szám
Rekontra
Szépirodalom
  • Pintér Lajos
  • 2019.02.17.
  • LXXIV. évfolyam 7. szám
Facebook

Támogatóink