Örökség, szolgálat, kötelességtudat

Örökség, szolgálat, kötelességtudat

Fennállásának 25. évfordulójára, Sutus Áron személyében, új elnököt kapott a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség.

A korábbi vezető, Dudás Károly, két és fél évtizedig töltötte be ezt a tisztséget. Az új, fiatal és energikus elnököt elsősorban arról kérdeztem, jól átgondolta-e, mit vállalt, hiszen egy kívülálló számára szinte átláthatatlan a szervezet szerteágazó tevékenysége.

A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség feladatai közé tartozik például a kapcsolattartás a több mint száz tagszervezettel, a nagy rendezvények — Durindó és Gyöngyösbokréta, Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok, Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozója stb. — megszervezése, a szórvány felkarolása, az együttműködés a Kárpát-medencei ernyőszervezetekkel…


Sutus Áron (Szabó Attila felvétele)

* Hogyan lehet ezt a sok munkát győzni, illetve közmegelégedésre végezni?

— Hangozzék bármennyire patetikusan is, de én úgy érzem, ez egy örökség, melyet tovább kell vinni. Persze a kötelességtudat is ösztönzően hat rám, de nemcsak Dudás Károly vagy Szöllősy Vágó Laci bácsi, a művelődési szövetség néhai főtitkára miatt, hanem mert belém nevelték. A munka valóban sokrétű, számos helyen kellene egyszerre ott lennünk. Ennek a megvalósítása lesz az elkövetkező időszak — remélhetőleg kivitelezhető — feladata. Fontos, hogy a tagszervezetekkel való kommunikáció folyamatossá és az eddiginél fokozottabbá váljon, akár telefonon vagy e-mailben. A terepen megfogalmazódott igények összegyűjtése, rendszerezése is fontos tevékenység, emellett a közművelődési adatbank működtetése, naprakész állapotban tartása is elengedhetetlen ahhoz, hogy minél gyorsabban elérhessük a különféle rendezvények, képzések kapcsán a megfelelő embereket. Mindehhez egy megerősített, számbelileg is bővített csapatra van szükség. Ezt nem lehet jól átgondolni, ebbe egyszerűen bele kell ugrani. Egyértelmű, hogy itt nem napi nyolc óráról van szó, de ha jól szét tudjuk osztani a munkát, akkor talán több feladatot is kaphatunk, akár a Nemzetpolitikai Államtitkárságtól, az MNT-től, vagy egyszerűen csak a segítségükre leszünk a közösen megfogalmazott teendők végrehajtásában.

* Mindenre van ember és pénz, amit felsoroltál?

— A működési költségeinket a Nemzetpolitikai Államtitkárság fedezi, ebben a pillanatban a művelődési szövetségnek velem együtt három alkalmazottja van — az egyikük novemberig a szülési szabadságát tölti. Ahogy folyamatosan építkezünk, úgy próbáljuk majd növelni a csapat létszámát, hiszen a terveink megvalósításához megfelelő munkaközösség kell.

* A veled készült interjúkban eddig mindenki megkérdezte tőled, mit akarsz megváltoztatni. Mivel fiatal vagy, sokan reformokra számítanak, de te nyilván tisztában vagy vele, hogy nem forgathatsz fel mindent, hiszen a VMMSZ egy meghatározott értékrend alapján működik.

— Ilyesmi meg sem fordult a fejemben. Nem lesznek drasztikus változtatások, mert nincs miért ilyet tenni. Az eddigi elnök, a főtitkár úr, az elnökség a tagszervezetekkel közösen fogalmazta meg azokat a célokat, amelyekre lehet és kell építkezni. De nem azért, mert ez valamiféle kényszer, hanem mert jók az alapok. Eddig is megvolt az igyekezet, de a jövőben valószínűleg elvárják tőlünk, hogy a mindennapi, felmerülő kérdésekre gyorsabban tudjunk választ adni. A művelődési egyesületekkel szorosabbá kell tenni a kapcsolatot, a terepre el kell menni, de ezt csak akkor tudjuk vállalni, ha az irodában állandóan lesz valaki. Az én helyzetem annyiban más, hogy Dudás Károly társadalmi elnöke volt a művelődési szövetségnek, nekem pedig ez a munkahelyem. 2006-ban kerültem ide, amikor azt mondták, próbáljuk meg professzionálissá tenni a szervezet munkáját, és azóta többen is megéreztük, mivel jár ez a vállalás, illetve szolgálat. Ez nem csak munka, inkább édes teher, melynek a küldetéstudat is része.

* Igaz, hogy az utóbbi időszakban megnőtt a tagszervezetek száma, de az tagadhatatlan, hogy egyre kevesebb a fiatal, és nehéz bevonni őket a művelődési egyesületek munkájába. Lehet-e ezen változtatni?

— Egy kicsit megcáfolnálak, mert örömmel mondhatom, hogy a hét új tagszervezetünk között három olyan is van — a Palics Magyar Művelődési Egyesület, a szabadkai Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület és a kelebiai Gaál Ferenc Magyar Művelődési Egyesület —, amelyben sok a fiatal. Az egyesületek vezetésében szerencsére számos helyen vesznek részt pedagógusok, óvónők, tanítók, tanárok, akik bevonzzák a gyerekeket a hagyományőrző munkába. Ha mi folyamatosan tudunk segíteni a képzésben, a szakemberek megtalálásában és közvetítésében, akkor a lelkesedést és a motivációt is sikerülhet megtartani a művészeti vezetőkben.

* Dicséretes, hogy a VMMSZ felkarolta a szórványt, melyről már sokan lemondtak.

— Ha veszni hagyjuk a szórványt, akkor magunkról mondunk le. Nem állítom, hogy idillikus képet kell festeni, hiszen valamennyien tudjuk, hogy folyamatosan fogyunk, sőt, ez a jelenség már a szórvány melletti tömbben is észlelhető. El kell menni a Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek Szemléjére, ott kell lenni a betlehemes találkozón és a többi rendezvényen. Székelykeve már majdnem elvállalta a Durindó és a Gyöngyösbokréta szervezését, és én biztos vagyok benne, hogy két év múlva elegendő erőt gyűjt hozzá. Ha a tudás átadását, az információ áramlását, a segítségnyújtást és a találkozásokat a szórvány felé is rendszeresítjük, akkor egy picit talán lassíthatunk a kedvezőtlen folyamatokon. Nem állítom, hogy csodára kell számítani, de fontos, hogy a rendezvények létrejöjjenek, hiszen annyi érték van, melyet bemutathatunk, ehhez pedig megteremthetjük az anyagi keretet.

* Magyarság, nemzet, szülőföld, közösségszolgálat, közösségi felelősség — nyilatkozataidban állandóan előfordulnak ezek a fogalmak, melyek hangoztatásával talán egy kicsit „kilógsz” a saját korosztályodból.

— Én ezeket a kifejezéseket komolyan használom, mert nálam érzelmi telítettségük van. Én ebbe nőttem bele, és ezt csak megköszönni tudom. Korábban a cserkészet, később pedig a művelődési egyesületek meghatározó tagjaival való találkozások járultak hozzá ahhoz, hogy így gondolkodjak, hogy belém plántálódjon a felelősségérzet és a kötelességtudat. Nekem nagyon sok barátom van, aki a közösségért dolgozik, csak esetleg nem használja olyan gyakran ezeket a fogalmakat. Fontos, hogy a munkámra érkezzen visszajelzés, viszont számomra az is erőt ad, ha ott vagyok egy-egy rendezvényen, és a jelenlevőkkel néhány jó szót tudunk mondani egymásnak.


Képgaléria: A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség megalakításának 25. évfordulója jegyében megrendezett ünnepségen a palicsi Vigadóban 2017. július 8-án (Szabó Attila felvételei)

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Pech az utolsó körben
Heti Interjúnk
Facebook

Támogatóink