A világ több országában megünneplik, általában június 1-jén, noha hivatalosan
1950. óta május utolsó vasárnapját jelölik meg e jeles napnak a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1949. novemberi határozata alapján. (A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1945-ben, Párizsban alakult nemzetközi szervezet a nőmozgalom összehangolására. Keretében 114 ország összesen 129 tagszervezete küzd a nők egyenjogúságáért, a nők és a gyermekek helyzetének a javításáért. Legfőbb szerve a Nemzetközi Nőkongresszus.)
A II. világháború után a cél az elmaradott, háború sújtotta országok gyermekeinek a megsegítését szolgáló akciók megszervezése volt.
Ma ezen a napon minden nagyobb településen gyűjtést, jótékonysági rendezvényeket, játékos programokat, versenyeket, báb- és színielőadásokat rendeznek a gyermekek számára.
A háború előtt is tartottak gyermeknapokat, de ezek megünneplése országonként változott. A feljegyzések szerint az első gyermeknapot Törökországban tartották meg 1920-ban. Magyarországon 1931 óta van ünnepi gyermekhét.
Az ENSZ megalakulásával létrejött az Egyetemes Gyermeknap (mely az előbbitől független ünnep). Az ENSZ közgyűlése 1954-ben javasolta, hogy minden országban tartsák meg az Egyetemes Gyermeknapot. Az ünnep célja, hogy megemlékezzenek a világ gyermekeinek a testvériségéről és egymás közti megértéséről, valamint a gyermekek jóléte érdekében kifejtett küzdelemről. Javasolták a kormányoknak, hogy erre a célra mindenhol olyan napot jelöljenek ki, amelyet megfelelőnek gondolnak. Az Egyetemes Gyermeknap 1955-ben indult ''világ körüli” útjára.
Emellett több országban megemlékeznek az eltűnt gyermekekről is. Az érdekükben alakult Európai Föderáció 2004-ben tette közzé felhívását, hogy május 25. világszerte legyen az eltűnt és bántalmazott gyermekek napja. (Az Eltűntek Világnapját augusztus 30-án tartják.) A világnap célja, hogy reflektorfénybe kerüljenek a megelőző stratégiák, és felhívják a figyelmet az országok közötti együttműködés fontosságára. Ahhoz, hogy a baljós eltűnéseket meg lehessen előzni, össze kell fogniuk az oktatási és a szociális területeken dolgozóknak, hatóságoknak és a rendőrségnek egyaránt. Általános probléma, hogy az eltűnt gyermekek nyilvántartása nem egységes. (Magyarországon évente több mint hétezer gyermek eltűnését jelentik be, de 80-90 százalékuk rövid időn belül előkerül, s csak néhány eset okoz komoly gondot a rendőrségnek.)
Jóllehet legtöbb országban ratifikálták az UNESCO gyermekjogi törvényeit, a gyermekek sorsa és az illető államok gyermekvédelmi stratégiája változó. Továbbra is a legnagyobb gondot a világ éhező és beteg gyermekeire kell fordítani. (Magyarországon pl. egyes becslések szerint 130 ezer rosszul táplált és 20 ezer éhező gyermeket tartanak nyilván. A különféle segélyalapítványok felkéréseit azzal ütik el a polgárok, hogy ,,minek szült az anya annyi gyereket''.) A világszerte éhező 854 millió ember közül kb. 200 millió gyermek. A legjobban sújtott terület Afrika, ahol mintegy 34 millió, 15 év alatti gyermek marad évente árva, akik zöme nemcsak hogy éhezik, de AIDS-szel is fertőzött, vagy rabszolgasorban él, vagy az egyre terjedő szexipar kizsákmányoltja.
További elrettentő adatok: Kongóban, Ugandában, Sierra Leonéban, Libériában már 5 éves gyermekek is háborúznak! A szegénység áldozatai ők elsősorban, akárcsak a fejlődő országokban élő 238 millió 1019 éves fiatal, aki roppant nagy szegénységben tengődik. Ezért kapható mindenre: kábítószer-eladására, prostitúcióra, rablásra, gyilkolásra...
Noha 2004-ben csaknem 150 ország írta alá a gyermekmunka felszámolásáról szóló törvényt, csaknem negyedmillió kiskorút dolgoztatnak a mamutcégek. S a 21. században még mindig majdnem 9 millió gyermeket tartanak rabszolgasorban.
Oroszországban az újszülöttek 59%-a nem kapja meg a hepatitis B és C elleni védőoltást!
Az ENSZ felmérései szerint ma már percenként 4 AIDS-vírussal fertőzött csecsemő lát napvilágot! Vagyis mintegy 13 millióra tehető a számuk.
A pedofília és a kiskorú gyermekek szexuális kizsákmányolása rettenetes lendületet vetett a világban. Thaiföldön pl. ez is turistacsalogató attrakció (300 ezer leánygyerek űzi itt ezt az embertelen ipart). Az UNICEF becslései szerint kb. évi egymillió gyermek esik áldozatul a gyermekprostitúciónak.
Ezek az elrettentő adatok is azt bizonyítják, hogy nem elég az év egyetlenegy napján (vagy hetében) elgondolkodni mindezeken a tényeken, hanem 365 napon át kellene munkálkodnunk azon, hogy mindezek a szörnyűségek ne történhessen meg.