— Magyarországon az elfogadottságunk az elmúlt húsz évben általában meghaladta a 70 százalékot, az idén már 76 százalék volt. Ha a biztonságos üzemeltetés bizonyítására csak a szakmai érveket sorakoztatnám fel, az nem volna hiteles. Inkább mondják el otthon, hogy az én két gyerekem is itt nőtt föl, a két unokám is itt nevelkedik. Én sem, és az itt lakók sem félnek ettől a technológiától. Az atomenergia ma már biztonságos. Ezt annak ellenére is bátran állíthatom, hogy egy természeti katasztrófa két évvel ezelőtt gyakorlatilag tönkretett egy atomerőművet. Egyébként a mérések és az ellenőrzések azt mutatják, hogy egy olyan erősségű szökőárat, mint amilyen Fukushimában volt, Paks minden további nélkül kibírt volna.

Az iparágak megküzdöttek a maguk gyermekbetegségével, ily módon a legfiatalabbnak számító, mégis már több évtizede létező atomenergetika is. A kialakult munkamódszer nagyon szigorú ellenőrzésen alapul, amely gyakorlatilag százszázalékos valószínűséggel kizárja, hogy bárki olyan mértékű sugárzást kapjon, amelyet egyáltalán észre lehetne venni. Az a sugárzásmennyiség, amely egy tüdőszűrő vizsgálaton éri az embert, a sokszorosa annak, amely itt egy-egy dolgozónknak egész éven át megengedett. Nem akarom az egészségügyet negatív példaként felhozni, mert az emberek érzelmileg másként kötődnek hozzá. Az orvoshoz azért mennek, mert egészségesek szeretnének lenni. A nukleáris iparág viszont Hiroshimával és Nagasakival indult, ami után már csak a félelem maradt meg.

Sokan felteszik a kérdést: Paks környékén milyen a rákos megbetegedések aránya? Nos, a kimutatások szerint nem rosszabb, mint az ország más vidékein. A munkásaink rendszeresen járnak orvosi vizsgálatra. Mivel a fizetésük az átlagnál sokkal jobb, javult az életminőségük, igényesebbek lettek. A föld, a levegő és a víz minőségét is állandóan ellenőrizzük. Megemlíteném, hogy a blokkoktól 100-200 méterre van a halastavunk, a horgászklubunk 800 tagot számlál, mindenki onnan eszi a halat.

• A paksi atomerőmű jelenlegi blokkjainak az élettartamát meddig lehet hosszabbítani?

— Négy 500 megawattos blokkunk van. Az egyesnek már lejárt az eredetileg 30 évre tervezett üzemideje, ezt még 20 évre meghosszabbítottuk. A kettes blokké jövőre jár le, a hármasé és a négyesé egy-egy évvel később. A szovjet tervezők annak idején nagy tartalékkal számoltak, ezért ezeknél is kitolható az üzemidő még 20-20 évvel. Az utolsó blokkot tehát 2037-ben állítjuk majd le. Addigra viszont arra lenne szükség, hogy újabb, legalább hasonló teljesítményű blokkok épüljenek. Annak tudatában, hogy az új erőmű építése a tervezéstől kezdve az üzembe helyezésig legalább 10-11 évet vesz igénybe, éppen itt az ideje az e körüli munkálkodásnak.

Én mint fizikus és szakember, aki ebben az iparágban dolgozom már 37 éve, egyébként sem mondhatok mást, csak azt, hogy az atomenergetikát a villamos energia termelésében biztonságosnak tartom. Amikor azt állítom, érdemes atomerőművet létesíteni, három szempontot veszek figyelembe. Az ellátás szempontjából nagyon biztonságos, hiszen az urán kiválóan szállítható és tartalékolható, a másik, hogy a környezeti hatását tekintve is kedvező. Ma már vitathatatlan, hogy a klímaváltozás elleni küzdelemben egyre több energiára van szükség, a villamos energiát viszont szén-dioxidmentesen kellene előállítani, ezért tartják fontosnak a szelet, a napot, a vizet, vagyis a megújuló energiaforrásokat. Ezek alkalmazására azonban nem mindenhol van lehetőség, de a szén-dioxidmentes technológiát az atomenergetika is biztosítja, csak a félelmet kell leküzdeni. A harmadik tényező, hogy az ára versenyképes és kiszámítható, nem változik olyan gyorsan, mint a gázé vagy a kőolajé.

• Hogyan sikerült elérniük, hogy Magyarországon ilyen magas legyen a támogatottságuk?

— Az erőműnek 2485 alkalmazottja van, és van még 2500—3000 ember, aki nem ebben az állományban dolgozik, de kapcsolódik hozzá. Ez azonban — hogy munkát adunk — kevés lenne a 76 százalékos elfogadottsághoz, amelyre egyébként nagyon büszkék vagyunk. Komoly társadalmi felelősségvállalást is érzünk, segítjük a várost, a régiót. Támogatjuk a sportot, a kultúrát, az oktatást, az egészségügyet, karitatív tevékenységet végzünk. Létrehoztunk egy alapot, amelybe évente félmilliárd forintot fizetünk be. Az alapítvány pályázatok útján támogatást ad a régió cégeinek, önkormányzatainak, akik ezt a szükséges önrész törlesztésére használhatják fel az EU-s projektumoknál. Fenntartunk egy szakközépiskolát, ahol az átlagnál jobb képességű gyerekek tanulnak, és jobban megfizetett pedagógusok oktatnak. A diákok között rendkívül magas a továbbtanulók aránya. Van egy bajnok kosárlabda csapatunk, MB1-es focicsapatunk, amelynek mi finanszírozzuk a működését, és a Tűzvirág táncegyüttesünk is szép eredményeket ér el. Ez csak pár példa, és még hosszasan sorolhatnám.

A létesítménynek évente 35 ezer látogatója van, gyermekek és felnőttek egyaránt jönnek. Nincsenek titkaink, mindent megfelelően kommunikálunk kifelé, hiszen a társadalmi bizalom megteremtését fontosnak tartjuk.

Ellenőrző testületek is léteznek, mint például a környező települések polgármestereinek bizottsága, és természetesen nemzetközi szinten is állandóan figyelnek, felülvizsgálnak minket, különböző teszteket, kimutatásokat készítenek. Az nem elég ugyanis, ha mi állítjuk magunkról, hogy biztonságosak vagyunk, ezt másoknak kell megállapítaniuk, és ez folyamatosan meg is valósul.

• Milyen megfontolásból nyitott a paksi atomerőmű vezetése a határon túli média felé?

— A kapcsolatfelvétel a külhoni magyarokkal nem most kezdődött, amikor meghívtuk önöket, hogy jöjjenek el, és nézzék meg az erőművet. Amikor egy ország atomerőművet épít, akkor az ENSZ országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezményének megfelelően a környező országok meghívásával közmeghallgatásokat tart. Ilyen volt már Eszéken, Nagyváradon, Bécsben. Mi úgy gondoljuk, hogy amit meg akarunk építeni, az biztonságos lesz. Hogy ezt a környező országok is elfogadják, abban meghatározó szerepe lesz az ottani magyaroknak és a médiának. Úgy véljük, ez a meghívás a kapcsolatfelvételnek csak a kezdete volt.