Kodály és Bartók kitaposott útján

Kodály és Bartók kitaposott útján

A csantavéri Hunyadi János Udvari Zenekarnál jártunk

Bakos Árpád nevét vagy hangját mindenki ismeri. Kevesen tudják azonban a népszerű zenészről, énekesről, komponistáról, hogy öt éve zenetanárként tanít a csantavéri Hunyadi János Általános Iskolában, és szélsebesen meg is fertőzte a fiatalokat a népzenével. Ottjártunkkor épp a Szólj, síp, szólj!-ra készültek tokkal és vonóval, ahonnan aztán szombaton kiemelt első helyezéssel tértek haza.


A feltörekvő zenekar

* Egy legendásan híres zenetanártól meg kell kérdeznem, hogy szerinte milyen egy jó zenetanár. Hogyan lehet felkelteni a fiatalok érdeklődését a népzene iránt?

— Az elmúlt öt év számomra is intenzív tanulással telt. Azt vallom, hogy maga a zenélés és az éneklés a zeneoktatás lényege. Ezért is részesítjük előnyben a közös muzsikálást, mely erősíti az együvé tartozást és a közösségi szellemet. És mindez nemcsak a közös zenélés örömét nyújtja a diákoknak, de ahhoz is hozzásegíti őket, hogy már iskoláskorban is nyitottak legyenek az értékes muzsika befogadására. Ezt zenei anyanyelvünkön, vagyis a népdalaink által tehetjük meg a leghatékonyabban. Az is nagyon fontos, hogy a gyerekek kézbe vegyék a hangszert, mert így meg is szólaltathatják. A legelején persze volt nevetés, amikor kiálltam eléjük énekelni vagy hangszeren játszani, mert még nem találkoztak ezzel. Kellett néhány hónap vagy talán egy év is, hogy ezt természetesnek vegyék, és hogy ők is bekapcsolódjanak az odafigyelésükkel, illetve az énekhangjukkal. Úgy vélem, azon az úton kell haladnunk, amelyet Kodály és Bartók taposott ki számunkra. Nekünk az a dolgunk, hogy átadjuk azt a hatalmas kincset, amelyet az évek során összegyűjtöttek.

* Honnan ered az ötlet, hogy legyen az iskolának egy saját zenekara?

— Két évvel ezelőtt jelentkeztek a fiúk egy-egy hangszerrel, és nagyon örülök, hogy megalapítottuk a Hunyadi János Udvari Zenekart, mellyel nemcsak a faluban, hanem már Szabadkán is felléptünk. Hogy mennyit próbálunk, az attól is függ, hogy mennyire vannak a gyerekek megterhelve, viszont heti egyszer azért össze szoktunk ülni muzsikálni egy jót. Emellett tudom és látom, hogy mindenki gyakorol otthon, ez megkönnyíti a közös munkát. Leginkább moldvai zenével foglalkozunk. Amíg nem lesz olyan diákunk, aki pengetős hangszeren játszik, addig jómagam kísérem őket kobzán. Ami a hangszereket illeti, az iskola szerencsére jól fel van szerelve, és a szülők is lelkesen támogatják a csapatot. A diákoknak nem szoktam külön házi feladatot adni, inkább csak zenehallgatásra buzdítom őket, abból lehet ugyanis a legtöbbet tanulni. Ha minden igaz, hamarosan sor kerül egy táncházra is, ahol mi húzzuk majd a talpalávalót.


Huszár Andor és Csikós Gergely

* Milyen lehetőségeitek vannak a bemutatkozásra?

— Nagy fájdalom számomra, hogy az Általános Iskolások Művészeti Vetélkedőjére nem tudunk benevezni, mert a zenekar három tagja hetedikes, egy pedig hatodikos, ez a felállás pedig egyik kategóriába sem illik bele. Próbáltam beszélni erről a gondról az illetékesekkel, ám még nem született semmilyen változtatás, módosítás. A jelen állás szerint tehát mi nem fogunk részt venni az idei ÁMV-n, mivel nem látom értelmét annak, hogy szétszedjem a zenekart, és kiragadjam a szólistánkat, hogy külön versenyezzen. Nagy bajnak látom, hogy az ÁMV-ben mellőzik a népzenét, és inkább az irodalomra meg az anyanyelvre helyezik a hangsúlyt. Az alapszabályzatban egyetlen említés sincs a népzenéről és annak átadásáról. A másik nagy bánat, hogy 20 km-re vagyunk Szabadkától, és még sosem nyílt meg nálunk a Szabadkai Zeneiskola kihelyezett tagozata, holott van rá érdeklődés. Sokkal kisebb településeken is indultak már tagozatok. A hatszáz általános iskolásból mindössze egy diák családja tudja hetente beutaztatni a gyermekét Szabadkára. Nem tudom, kit kellene megkeresni ez ügyben, de úgy gondolom, nagyon fontos és hasznos lenne egy kihelyezett tagozat Csantavéren, mert különben sok tehetség elveszik.


Bakos Árpád, Nagy Ákos és Hajdú Sándor

Az ifjú zenészek kezükben a hangszerükkel hallgatták a beszélgetésünket, és alig várták, hogy ismét belecsaphassanak egy újabb moldvai dalba, ám előtte egy rövid bemutatkozást kértem tőlük:

— Csikós Gergely vagyok, és zongorán kezdtem el játszani. Utcai Róbert atya felhívást tett közzé, hogy egy szabadkai zongoratanár kijárna Csantavérre, hogy megtanítson néhány gyereket ezen a hangszeren játszani, a templomnak pedig van egy zongorája, és azon lehetne tanulni. Idővel beszereztem otthonra egy elektromos zongorát, és jelenleg azon gyakorolok. A zenekarban nagydobon játszom, egyáltalán nem volt nehéz megszólaltatni a hangszert.

Hajdú Sándornak hívnak, és öt évvel ezelőtt kezdtem el Angyal Imre keze alatt tamburázni, ő pedig hegedűn kísért engem. Annyira megtetszett a hegedű, hogy hangszert váltottam, és ma is azon a hegedűn játszom, amelyet a nagymamámtól és az édesanyámtól kaptam. Nemrég ismét elkezdtem tamburázni. Van, hogy az iskola és a fociedzések miatt nem jut idő a gyakorlásra, viszont igyekszem minél többet hegedülni. Hetente egyszer beutazom Szabadkára, a zeneiskolába, és ott magántanár segítségével játszom.

Nagy Ákos a nevem, 2015 októberében kezdtem el furulyázni. Gyorsan megtetszett a hangszer, és hetente többször gyakorolok otthon. Elkezdtem tamburázni is a Mendicus Művészeti Központ zenekarában.

Huszár Andor vagyok, és már másodikos koromban hetente többször jártunk zongora- és szolfézsórákra a nagynénémhez. A tanár úr kérdezte meg, hogy volna-e kedvem énekelni a zenekarban, és rögtön igent mondtam. Nem bántam meg, nagyon élvezem.

Arra a kérdésemre, hogy lámpalázasak-e fellépés előtt, egyöntetűen azt a választ kaptam a fiatal zenészektől, hogy mindig izgulnak, de csak addig a pillanatig, amíg fel nem csendül az első dallam, meg nem szólal az első hangszer. Utána már nem létezik más, csak a zene és a muzsikálás öröme.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Zenei újdonságok
Zene
  • Zvekán Péter
  • 2018.11.13.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Kárpát-medencei Magyarok Zenéje
Zene
Facebook

Támogatóink