Mottó: „Bármennyire is szeretnéd azt hinni, hogy ama kulcsok elfordítása után TE fogtad meg ŐKET EGY PILLANATRA, mielőtt beléptél volna a mögöttük feltárulkozó más világba, voltaképpen ŐK fogtak meg TÉGED. MINDÖRÖKRE...”
Nem érem el a kilincset,
ha elérem is, hiába:
anya elvitte a kulcsot
és az ajtó be van zárva.
Kinézhetnék az ablakon,
azértse nézek ki máma:
az udvaron, én már láttam,
nincs más, csak egy csúnya láda.
Anya, apa gyárba mennek
és bezárnak minden reggel,
azt hazudják, munka nélkül
nem élhet a szegény ember...
Mindig, mindig csak hazudnak,
azért, hogy én itt maradjak,
azért, hogy a sok szép géppel
csak ők ketten játszhassanak!
Nekik dudál a gyár reggel,
hosszú kémény nekik füstöl:
szép feketék csak ők lesznek
a koromtól meg a füsttől.
Szombat este borítékban
képpel rajzolt pénzt is hoznak,
én meg csak az asztalt rúgom,
sírva, hogy ők milyen rosszak...
De ha eztán sem visznek el,
hiába keltenek reggel:
úgy csinálok, mint a halott,
hadd sírjanak ők is egyszer!
(Zelk Zoltán: Nem érem el a kilincset)
Összeállította és fényképezte: Martinek Imre
