Karinthy Magyarkanizsán

Karinthy Magyarkanizsán

Szeptember első hétvégéjét rendületlenül várják a vajdasági magyar írók, költők, az irodalomkritikusok, a szerkesztők, a kiadók munkatársai és mindazok, akik valamilyen úton-módon kötődnek az irodalomhoz, hiszen barátkozni, irodalmitanácskozni, élményeket cserélni, inspirálódni és egy közösséghez tartozni bőven lehet a Kanizsai Írótáborban, melyet az idén 66. alkalommal rendeztek meg.

Több mint ötven részvevője volt a programsorozatnak, mely szeptember 6-án kezdődött és 8-án fejeződött be. Miután mindenki elfoglalta a gyönyörű szobáját az egyik helyi szállodában, megkoszorúzták az írótábor emlékművét és a városháza előtti parkban levő Dobó—Koncz-szobrot. Bordás Győző, a szervezőbizottság elnöke nyitotta meg az idei tábort, Faragó Kornélia pedig Maurits Ferenc világába kalauzolta a jelenlevőket a Dobó Tihamér Képtárban, ahol íróportrék ékeskedtek a falakon.

Az írótábor díszvendége ebben az évben Tolnai Ottó volt, akinek a Szeméremékszerek című regényét mutatták be a közkedvelt Art Cafféban. A beszélgetést Bordás Győző vezette, a kérdéseit pedig Berényi Emőkének, Gobby Fehér Gyulának, Ladányi Istvánnak, Mikola Gyöngyinek és Novák Anikónak tette fel. A többség úgy döntött, hogy Tolnai megírta a Palics-regényt. Én mindenesetre úgy gondolom, mindenki érdeklődését sikerült felkelteni, hogy elolvassa a szerző legújabb remekművét. Az irodalomból a színház világába látogattak a részvevők, a Művészetek Háza kisszínpadán ugyanis a Szerbhorváth György tollából fogant De ki viszi haza a biciklit? című nagy sikerű monodrámát adta elő Krizsán Szilvia.


A szerző felvétele

A második napon Krnács Erika és Zsoldos Ervin jóvoltából Mátyás király vendégeskedett a község általános iskoláiban, s ezzel egyidejűleg izgalmas irodalmi tanácskozás folyt az Ifjúsági Otthonban Léphaft Pál vezetésével. Az alkotó emberek és az irodalomban gondolkodók számára a felvetett téma ezúttal a humor volt. Karinthy Frigyes halálának 80. évfordulója alkalmából az író egyik legnépszerűbb mondatát, a Humorban nem ismerek tréfát szállóigét kellett továbbgondolniuk. Ezzel kapcsolatban olyan kérdések merülnek fel, mint hogy valóban hiányműfajról van-e szó a vajdasági, illetve egyáltalán a magyar irodalom terén, vagy hogy lehet-e mindennel viccelődni, léteznek-e esetleg kerülendő témák. Az írók számára nyilván az is fontos kérdés, hogy mennyire könnyű vagy nehéz valami szórakoztatót kitalálni. A táborban igyekeztek több oldalról is körbejárni a témát. Délután a kiadók kerültek reflektorfénybe, amikor beszámoltak az eredményeikről és a terveikről. A közönség megtudhatta, hogy mivel foglalatoskodik jelenleg az Életjel, a Forum, az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke, a Vajdasági Magyar Intézet és a zEtna. Egy újdonság is színesítette a programot, hiszen a Szemtől slambe elnevezésű műsorban a vízről szóló slam poetryket hallhatták az érdeklődők Mészáros Péter, Gömöri Eszter és a Slam Poetry Vajdaság tagjainak előadásában. A következő program színhelye szintén a Tisza-part volt, Gobby Fehér Gyula és Vicsek Károly rendezésében a Zöld hajú lány, az első vajdasági rockopera filmváltozatát vetítették le.

A tábor utolsó napja Hódi Sándor és Hódi Éva projektbemutatójával kezdődött Vajdasági magyar ki kicsoda 2020 címmel. Ezután bemutatták Az evező csobbanásai című filmet, és közelebbről megismerkedhettünk Kiss József vízépítő mérnök munkásságával. Az írótábor zárásaként átadták a Vándorkulacsot, melyet ezúttal Gobby Fehér Gyula kapott meg.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Tuvalu, avagy a süllyedés poétikája
Irodalom
Olvasunk?
Irodalom
Facebook

Támogatóink