Dupák Fannit, a csókai Jovan Popović Általános Iskola tanulóját kiváló szavalóként, a Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület Kék cinkék irodalmi csoportjának tagjaként ismertem meg. Társalgásaink során sokszor említette a bátyját, Csongort, és elkönyveltem, hogy a család bizonyára két gyermeket nevel. Aztán kiderült, fiatalabb ikertestvéreik is vannak, Blanka és Flóra. A lányok — ahogyan a többiek emlegetik őket.

Amikor helyet foglaltam a Dupák család kellemesen berendezett, tágas ebédlőjében, a szülők, Erika és Tamás ültek le velem beszélgetni. A szobák felől semmiféle nesz sem hallatszott, pedig — mint megtudtam — mind a négy csemete odahaza volt.

A történetet Erika kezdte el mesélni, de Tamás is gyakran bekapcsolódott. Vidáman elevenítették fel a négy gyermek születését, akiket nem terveztek, de most már nagyon örülnek neki, hogy így alakult a sorsuk.

— Tizenhat éve házasodtunk össze, és négy évvel előtte ismerkedtünk meg. Tomi kérdésére, hogy akarok-e vele járni, először nemmel válaszoltam, de szerencsére meggyőzött, és nem is bánom. A lakodalmunkon már várandós voltam a fiunkkal, aki a következő év elején meg is született. Még abban az évben ismét teherbe estem, és megérkezett Fanni. Négyéves volt, amikor egyszerre két hugicát is kapott. Csongor 2014 januárjában lesz 16 éves, Fanni májusban tölti a 15-öt, Blanka és Flóra pedig áprilisban a 11-et.

Csongi nem volt könnyű eset, rosszul aludt, mindig hajnalban keltünk, egy pillanatra sem lehetett magára hagyni. Fanni szerencsére nagyon jó kisbaba volt, a fiunk mellett sajnos nem sokat tudtunk foglalkozni vele. Nekem egy testvérem van, Tomi viszont egyke, és inkább ő szorgalmazta, hogy vállaljuk be a harmadik gyereket is. Három és fél hónapos terhes voltam, amikor az ultrahangon kiderült, hogy ikreink lesznek. Bevallom, nagyon megijedtem, még sírógörcsöt is kaptam. Tomi arcára is érdekes visszaemlékeznem, amikor meglátta a felvételen a két babát. Az ikrek is nagyon jó kislányok, velük sincs semmi gond, soha nem unatkoznak, vidámak, szórakoztatják egymást. Mondogatják is, ők azért ikrek, hogy soha ne legyenek magányosak.

— Amikor megtudtuk, hogy a harmadik és a negyedik baba egyszerre érkezik, nem volt éppen mindegy, de így utólag visszagondolva, nem is baj, hogy így történt — fűzte hozzá az apuka. Erika viszont elárulta, tavaly felvetette, legyen még egy gyermekük, de a férje idegenkedik az ötlettől. Pedig a hétszemélyes autójukban van még egy szabad hely — mondta nevetve.

Lassan „összenőnek” mind a négyen

Mivel Csongor egy évvel korábban indult iskolába, már másodikos gimnazista. Nagyon jól megy neki az angol nyelv, különórákra jár. Az édesanyja szerint így is jeles diák, pedig soha nem tanul. A kishúgairól sokáig nem vett tudomást, ha az ikrek véletlenül betévedtek a szobájába, egyszerűen felkapta és kitette őket, majd becsukta az ajtót. Most már együtt társasjátékoznak, lassan összenőnek.

Fanni valóságos ifjú hölgy, nagyon sokat olvas, tánciskolába jár, a ballagására készül. Ő a legjobb tanuló, a versmondás a szenvedélye, pedig alsós korában beszédhibás volt.

— Szakemberhez jártam vele mielőtt iskolába indult volna, de mivel őt nem zavarta a beszédhibája, egyszerűen nem akart változtatni rajta. Sőt mintha élvezte volna, hogy ezzel kitűnik a többiek közül, mindenkinek érdekes volt ugyanis, hogy annyira selypített. Aztán megérlelődött benne a szavalóversenyek iránti vágy, és akkor már kérte, hogy menjünk logopédushoz. Hatalmas akaratereje volt, azon a nyáron rengeteget gyakorolt, és a következő iskolaévben, negyedik osztályos korában már szavalóversenyt nyert. Egy kicsit mi is ludasak voltunk, két kisbaba volt ugyanis itthon egyidejűleg, aztán jött még kettő, rá nem igazán tudtunk figyelni. Úgy tűnt, nem is igényli, figyelmeztetés nélkül is mindig tudta, mi a feladata. Csongit azonban mindenre emlékeztetni kellett, noha most már ő is komolyodik egy kicsit.

Az ikrek viszont sportosak, lazák, mindig jól áll a szénájuk. Öt perc van közöttük. Blanka az idősebb, de Flóra az, aki döntést hoz, a nővére pedig általában beleegyezik. Nem öltöznek egyformán, és az osztályban sem ülnek ugyanabban a padban, nagyon ragaszkodnak azonban egymáshoz. Emeletes ágyuk van, ennek ellenére gyakran egy ágyban ébrednek — jellemezte Erika a gyerekeket.

Közös családi programok

A szülők fóliás zöldségtermesztéssel foglalkoznak. Négy évvel ezelőtt költöztek ebbe a házba, mert egy hold föld is járt vele. Az első részét felújították, hozzáépítésre is szükség volt azonban.

— Fűtött fóliasátraink vannak, piacra járunk — veszi át a szót az apuka. — Korábban inkább csak paprikánk volt, melyet a nagybani piacon értékesítettünk, de már mást is termelünk. Mivel mostanában a nagybani piacon sem alakulnak túl jól az árak, inkább arra törekszünk, hogy mi adjunk el minél több terményt. Rengeteg pénzt költünk a sátrak fűtésére, nálunk a gázóra úgy forog, hogy rossz nézni. Egész évben van munka. Karácsony előtt elvetettük a paprikát, szedjük a retket, a zöldhagymát és a spenótot. A fűtött fóliákat akkor is ellenőrizni kell, ha ünnep van, hiszen bármi megtörténhet. A gyerekek is segítenek, noha Fanni inkább a benti munkát vállalja el, például feltakarítja a többiek szobáját.

Úgy tudunk elmenni itthonról nyaralni vagy egy-egy családi kirándulásra, hogy az apám felügyeli a fóliasátrakat, és intézkedik, ha véletlenül gond van. Egyik évben alig indultunk el a tengerre, hatalmas vihar támadt, a két tata azonban mindent megoldott. Nekünk nem is szóltak, nem akarták elrontani a pihenésünket.

— Mennyit van együtt a család? — kérdeztem, és Erikától azonnal meg is kaptam a választ.

— Mostanában egyre többet. Tominak meghalt az anyukája, azóta az apósom is velünk ebédel, lassan egy nagyobb asztalra lesz szükségünk. Jó érzés, hogy a gyerekek sem pattannak fel azonnal, amint lenyelték az utolsó falatot, inkább sokat mesélnek, mindenkinek vannak történetei, beszélgetünk. Az ünnepek előtt a kalácssütés volt a közös program. Mindenki kedvencét elkészítettük.

Igaz, tavaly még együtt voltunk nyaralni, de az idén Csongi már nem jött velünk. Inkább itthon maradt, és külön programot szervezett a barátaival.

Tomi most volt negyvenéves, és hatalmas meglepetésbulit szerveztünk neki, ami nagyon összekovácsolta a családot. Hat hétig folytak az előkészületek, a legnagyobb titokban, és végül minden kiválóan sikerült, Tomi valóban meglepődött.

Hogy miért jobb nagycsaládban élni, Fanni így fogalmazta meg:

— Mindig van segítséged, és mindig segíthetsz valakinek. Van kivel nevetned, és van kinek elmondanod a bánatodat. Olyan emberek vesznek körül, akik szeretnek. Én már el sem tudnám képzelni az éltemet a három testvérem nélkül. Filmeket vagy paródiákat nézünk, elmeséljük, mi történt velünk, vagy egyszerűen csak idegesítjük egymást.

Amikor a közös családi fotó iránt érdeklődtem, azt mondták, inkább fényképezzem le őket, nehezen találnának ugyanis olyan képet, amelyen mindannyian rajta vannak. Illetve akad, de azon biztosan van még néhány rokon vagy barát is. Tamás szólt a gyerekeknek, és csodák csodája, a közös fotózástól még a nagyfiú, Csongor sem ódzkodott különösebben. A két bájos leányzó, Blanka és Flóra számomra tökéletesen egyforma. Meg is állapítottam, nem szívesen lennék a tanító nénijük helyében, mert én ugyan nem tudnám megkülönböztetni őket. Ezen mindenki jól szórakozott, és vidám hangulatban köszöntünk el egymástól.