Az online lexikon szerint ugyanis 2011-ben a településnek 1154 magyar lakosa volt, ám jelenleg 650-700 magyar él a faluban. A számok nem hazudnak, a helyi közösségnek friss adatai vannak, hiszen április 24-én ott is választások voltak, ezért pontosan tudják, hány szavazásra jogosult ember él Gomboson. Nehéz elképzelni, hogy öt év alatt 500 ember hagyta el a települést — legyen bármekkora is az elvándorlás, az elhalálozás vagy a negatív népszaporulat.

Sok az üres ház

Elsőként a helyi közösség épületébe sietünk, gyorsan odatalálunk, hiszen Hajnal Viktor, a helyi Arany János Művelődési Egyesület elnöke az ideiglenes idegenvezetőnk, ő segít a tájékozódásban. Vendéglátónk, Klenanc József már vár bennünket, mindjárt az elején elmondja, hogy az épületet még a kilencvenes években sikerült helyrehozni, most a közösségi élet egy részének ez a helyszíne. Éppen lakodalomra készülnek. Az ifjú pár már nem él a faluban, de ennek ellenére a lakodalmat itt tartják meg, és körülbelül száz vendégre számítanak. Sátoros mulatság vagy húsz éve nem volt Gomboson, de évente két, esetleg három lakodalom azért még van.

Klenanc elmondja, hogy Gomboson az információ nagyon lassan terjed, sokan olyasmit követelnek a helyi közösségtől, ami már régóta nem tartozik a hatáskörébe.

— Korábban még voltak eszközök a helyi közösség kezében, amelyekkel tudott hatni. Például felszólíthattuk a polgárt, hogy vágja le a füvet a háza előtt, manapság viszont ezt már nem tehetjük meg, alig maradt valami a korábbi jogokból. Az az igazság, hogy a régi, azaz a demokrata hatalom volt az, amely mindent központosított, visszafejlesztette a helyi közösségeket. Mi Hódság községhez tartozunk, és minden ott dől el — panaszolja Klenanc.

A kommunális szolgáltatások hatáskörét még 2013-ban adta át a községnek az akkori gombosi vezetőség. A hódsági kommunális közvállalat sajnos nagyon nehezen tudja ellátni az alapfeladatait, főleg azért, mert csaknem ugyanannyian dolgoznak az adminisztrációban, mint a terepen. A helyiek sokszor kerültek bajba, ha az ivóvízvezeték meghibásodott.

Közben megérkezik Blagojević Mária, a helyi közösség elnöke is, aki bekapcsolódna a beszélgetésbe, de Klenanc folytatja beszámolóját. Elmondja, hogy korábban volt helyi hozzájárulás is, mely tavaly december végén szűnt meg, így a helyi közösség valójában csak egy elenyésző összegből tud gazdálkodni. A helyi járulékból a többi közt az egyházközösség kapott 1 400 000 dinárt a templom tatarozására, ezenkívül az Önkéntes Tűzoltó Egyesületet 300 000, az Arany János Művelődési Egyesületet pedig 169 000 dinárral támogatták.


Blagojević Mária, a helyi közösség elnöke, Klenanc József titkár (Szabó Attila felvételei)

Blagojević Mária büszkén mondja, hogy a községben Gomboson a legjobb a víz minősége, és ezt onnan tudják, hogy 2007-ben vízgyárat akartak beindítani a községben, ekkor végeztek méréseket minden faluban. Persze a vízgyárból nem lett semmi, annak ellenére sem, hogy több millió eurót költöttek a beruházásra, és még az épületek is elkészültek.

Mária egyébként húsz évig dolgozott a hódsági rádióban, a magyar adást vezette, de, mint mondja, amikor magánosították az intézményt, és az új tulajdonos nem volt hajlandó tovább fizetni a műsorkészítésért, sőt még az útiköltség megtérítése is elmaradt, akkor otthagyta az intézményt. 2015. december 1-je óta nem szól magyar nyelven a hódsági rádió. Az elnök hozzáteszi: a rádiót sokan hallgatták, a gombosiaknak pedig nagyon hiányzik a magyar hang, a helyi tájékoztatás.

A falu lakosságának egyébként több mint a fele magyar, emellett nagy számban élnek ott romák, illetve van néhány szerb család is. Mária elmondja, hogy csaknem száz ház áll üresen a településen.

— Gomboson, ahogy Vajdaság legtöbb településén is, az a gond, hogy a fiatalok elköltöznek, az idősek pedig meghalnak. A település egyébként mindennel el van látva: van pékünk, bevásárlóközpontunk, postánk, egészségházunk és persze gyógyszertárunk is. Lenne itt sok mindenre lehetőség, de a helyi közösségnek sajnos egy vasa sincs beruházásokra. Itt a Duna, van strandunk, tájházunk, és a faluturizmusban is van potenciál — mondja Blagojević. Ezután Klenanc József folytatja: — A strand tulajdonosa a hódsági önkormányzat. Egy autócampinget is kialakított, melynek sajnos nem túl szerencsés az elhelyezkedése. A strandot az önkormányzat bérbe adta, de az új tulajdonos nehezen tudja működtetni. Új ötletekre van szükség.

Gomboson egyébként már régen megszűnt a közúti tömegközlekedés. Az emberek, a diákok az egyre ritkábban járó vonatot kénytelenek igénybe venni.

Gyöngyösbokréta, tájház

A helyi közösség épületében működik az Arany János Művelődési Egyesület is, mely meghatározatlan időre bérli a helyiségeket. Hajnal Viktor elnök a beszámolójában elmondja, hogy az egyesület 1936-ban alakult meg, vagyis ebben az évben indult útjára a Gyöngyösbokréta, tehát erre a dátumra teszik az egyesület megalakulását is. Persze a két világháború között volt olyan időszak, amikor az államhatalom minden magyar egyesületet betiltott, azokban az években az Önkéntes Tűzoltó Egyesület keretein belül működtek tovább a szakosztályok.


Hajnal Viktor, az Arany János Művelődési Egyesület elnöke

— 1946-ban újraalakultunk, és Arany János néven elkezdtünk működni. Azóta kiseb-nagyobb megszakításokkal van színjátszó csoportunk, a tánccsoport viszont folyamatosan működik. A dalárdánk néhány évvel ezelőtt szűnt meg, főleg amiatt, mert az idősebb tagjai meghaltak — mondja Hajnal.

Az egyesület táncosai most is gyakorolnak a tordai búcsúra, és természetesen a Gyöngyösbokrétára is készül a koreográfia. A szemlére húsz gombosi táncos megy. A legkisebbekkel és az idősekkel együtt körülbelül negyven néptáncosa van a falunak.

— Gombosnak saját népviselete van, hasonlít a doroszlóihoz, de vannak olyan sajátosságai is, amelyek csak erre a falura jellemzőek. Például a doroszlói kötény egytenyérnyire van az alsó szoknyától, a gombosi pedig kétujjnyira, ezenkívül a konty viselete is eltér — teszi hozzá Hajnal.

A Gyöngyösbokrétát 2013-ban rendezték meg legutóbb Gomboson. Az volt a hetedik olyan alkalom, amikor a faluban tartották meg a délvidéki magyarság legnépesebb seregszemléjét. Ebből az alkalomból avatták fel Tamaskó Józsefnek, a rendezvény megálmodójának a szobrát, és ugyanebben az évben nyitották meg a tájházat is.

A kávét, az üdítőt megittuk, az idő gyorsan elrepült, ezért búcsút veszünk vendéglátóinktól, és elindulunk az iskola felé, ahol Kovács Edit iskolaigazgató vár bennünket.

Megcsappant a diákok száma

A gombosi József Attila Általános Iskolába száznegyven diák jár. Az épülethez saját tornaterem és udvar is tartozik. A takaros épület jó állapotban van, látszik rajta, hogy karbantartják. Kovács Edit igazgatónő elmondja, hogy az első osztálytól a nyolcadikig van magyar tagozat.

Kovács Edit iskolaigazgató

— Kicsi a település, a magyar diákok száma negyvenöt. Egy összevont tagozatunk van, 2015-től az alsó osztályok száma csökkent, mivel nagyon megcsappant a diákok száma. Az elsősök egyedül vannak, de a másodikosokat kénytelenek voltunk összevonni a negyedikesekkel, a harmadikosok szintén egyedül vannak. Az idén öt magyar és csaknem tíz roma gyermek iratkozik be, aki szerb nyelven tanul — mondja az igazgató. A nem magyar diákok kilencven százaléka roma származású. Ezek a gyerekek sajnos sokszor nehezen tudnak beilleszkedni, de az iskola mindent megtesz, hogy segítse a beilleszkedésüket.

— A napokban tartottunk gyűlést a roma gyerekek integrációjával kapcsolatban. Sajnos gyakran az iskola is tehetetlen, hiszen ha a családban nincsenek meg az alapfeltételek a normális gyermekfejlődéshez, a tanuláshoz, akkor mi sem tudunk érdemben segíteni. Sokszor érezzük úgy, hogy tehetetlenek vagyunk — teszi hozzá az igazgató. A legnépesebb osztályba heten járnak, az átlag pedig öt diák. Kovács elmondja még, hogy minden évben tartományi jóváhagyással tudnak osztályokat indítani, és egyelőre nem tudják, hogy az idén vajon újra össze kell-e majd vonniuk az első és a harmadik osztályt. Az iskolának kádergondjai is vannak, de minden évben sikerül megfelelő számú tanárról, tanítóról gondoskodni. A legnagyobb hiány a magyar szaktanárokban van.

— Ennek ellenére látok némi javulást ezen a téren, hiszen a minisztérium lehetőséget ad rá, hogy az iskola döntse el, kit alkalmaz. Például a matematikatanárunk harminc éve tanít, de csak gimnáziumi végzettsége van, viszont kitűnő pedagógus — mondja Kovács. A tanárok fele utazik, de vannak helyiek is. A gombosi diákok legtöbbije továbbtanul, a legnépszerűbb városok Szabadka, Zombor és Újvidék.

Az iskola épületének karbantartására is odafigyelnek. Az objektum belső és külső hőszigetelését az elmúlt években megoldották, a nyílászárók cseréjére pedig nemrég került sor, illetve a meleg vizet is bevezették. Az igazgatónő elmondja, hogy 2015-öt leszámítva minden évben sikerült pályázati pénzből valamilyen felújítást elvégezni az épületen.

Kovács Edit szerint a legnagyobb probléma az alacsony diáklétszám, és úgy gondolja, ez a folyamat nem áll meg, sajnos a legtöbb kistelepülésre is ez a sors vár.

Múzeum a garázsban

A gombosi Önkéntes Tűzoltó Egyesület 1925-ben alakult meg. Muskovity Fábián elnökkel a tűzoltómúzeumban találkozunk, és elmondja, hogy az állandó tárlatot tavaly, az egyesület fennállásának kilencvenedik évfordulóján nyitották meg.


Muskovity Fábián

— 2014-ben kezdtük kialakítani a helyiséget, szinte mindennap volt itt valaki, aki csinosította a belteret. Tervezzük a bővítést, mert még nagyon sok emléktárgyunk van, melyet helyszűke miatt nem tudtunk most kiállítani — mondja Fábián. Az egyesületnek százhuszonhárom jegyzett tagja van, az elnök büszkén meséli, hogy az egyik garázsukban őrzik az első lovas húzású, pumpás tűzoltókocsijukat is. Több mint száz esztendeje, pontosabban 1890-ben állították szolgálatba a készüléket. A tűzoltók jelenleg egy hatvanéves tűzoltókocsit használnak, de a jármű még mindig üzemképes. Az egyesületnek egy másik rohamkocsija is van, de azon egyelőre nincs tartály.

— A környékbeli falvakkal minden évben találkozót tartunk, melyen a legkisebbek is kipróbálhatják magukat, illetve tűzoltóbált is rendszeresen szervezünk — teszi hozzá Muskovity.

Ezután még egyszer körbejárjuk a kiállítást, elbúcsúzunk az elnöktől, majd a faluból kifelé menet megállunk a tájháznál, hogy ott is körülnézzünk, illetve készítsünk még néhány fotót. Hajnal eközben elmondja, hogy az épületet nagyon romos állapotban vette át, egy kisebb összeg ráfordításával helyre lehetne hozni. A tervek között vendégszobák kialakítása is szerepel, hiszen a messziről érkezőket egyelőre csak családoknál tudják elszállásolni. Emellett a tájházban minden olyan emléktárgyat szeretnének összegyűjteni, amely a múlt, a gombosiak emlékét őrzi.

Búcsú, és irány Szabadka. A hazafelé vezető úton már csak egyvalamit sajnálunk: nem volt alkalmunk megkóstolni a gombosi módra készült dunai halászlevet. A kép talán így lenne teljes. De majd legközelebb...

Strand

Tamaskó József szobra

Tájház

Tanítás az összevont tagozaton

Gombosi utcarészlet