— Azért hívtalak, mert nagy bajban vagyok! — kezdte a beszélgetést a sápadt, legyengült fiatalember, aki alig tud megmozdulni az ágyában.

Együtt érzően néztem rá, és hallgattam történetét a változásokról az ágya mellett ülve. Félve kérdezem meg tőle, hogy mi történt vele az elmúlt hónapokban.

— Felvettem a kezeléseket, mind! Az elképzelhető legerősebb kemoterápiát, melyet elbír egy szervezet. Az enyém erre sem reagált. Sugaraztak is, és semmi változás! Sőt! A melanoma negyedik stádiumában vagyok. Lemondtak rólam! A nagyon erős kezelés ellenére ismét kiújultak a daganatok a tüdőn, a májon, a medencecsonton, és a nyirokcsomókat sem kímélte a betegség.

Jelenleg egy hatalmas daganat helyezkedik el a bal hónalja alatt, melyet megpróbáltak hormonterápiával kezelni, ám néhány mm-ről a napok, hetek múlásával több mint 10 cm-esre növekedett.

• Mi történt miután a szakorvosaid ezt közölték veled?

— Nem akartam ezt hallani. Feladni sem időnap előtt. Addig kutattunk, míg rátaláltunk egy kísérleti terápiára a belgrádi központi kórházban. Egy tesztelésnek szerettem volna alávetni a szervezetemet, mivel már semmi jóval sem kecsegtetnek az orvosok. Kénytelen voltam belenyugodni, hogy ki kell használni ezt az egyetlen esélyt, mely még változást hozhat számomra. Egy 25 oldalas nyomtatványt kaptam a gyógyszerről. Benne van az is, hogy mennyire kegyetlen mellékhatásokkal kell szembenéznem. Az életem is elveszíthetem, ha olyan mellékhatás lép fel a szervezetben, melyet az nem bír el. Ennek ellenére aláírtam. Nem jósolnak sokat, 50-50 százalék esélye van a bensőmnek reagálni a készítményre. Nem túl reménykeltő, de semmiképp nem adom fel. Nem adhatom fel!

• Milyen teszteredményeket kaptál a terápiát illetően?

— Nem olyanokat, melyekre számítottam. Sajnos megvonták tőlem a kísérleti lehetőséget. A polimorfizmuson (egy fajta véranalízis) szigorú alapfeltételeknek kell megfelelnie a vérnek, és az enyém nem volt kellőképpen az. A B-RAF teszt eredménye jó lett, vagyis megfelelt volna a kísérletezésnek, de sajnos ez már akkor szinte mindegy volt.

• Az információk birtokában hogyan jöttél haza, mi járt a fejedben?

— Sokkolt a hír és kegyetlenül lesújtott. Azon gondolkodtam, hogyan tudnánk beszerezni a gyógyszert külföldről, hiszen Szerbia kivételével már szinte minden európai országban szabadalmaztatott. Amikor azonban megtudtuk az árát, reménytelennek találtuk a helyzetet. Egy havi kezelésemért (egy doboz gyógyszer) több ezer eurót kellene fizetni, melyet az állam nem térít vissza. Természetesen ez a mi helyzetünkben lehetetlen! A távolabbi rokonaim sokkal jobban figyelnek rám és törődnek velem, mint a családtagjaim. Velem van a párom, Tímea, aki mindenben segít. Neki rengeteget köszönhetek.

Miközben hallgatom a fiú lassú lélegzetvételét, és gondosan figyelek minden szavára, megmozdul és helyzetet vált. Jajgat. A párja siet segítségére, masszírozza a hátát, ahol Laci a fájdalmat érzi. Megható pillanatok voltak ezek.

• Mit jelent számodra a fájdalom, hogyan éled meg?

— Borzasztó, idegölő fájdalmaim vannak. Nehezen megy már a kínok leküzdése. Egyre nehezebben. Nem szerettem volna a szervezetemet még jobban terhelni a morfium tartalmú fájdalomcsillapítókkal, de ma ezt az elvem is megszegtem. Éjjelente nem alszom, maximum 1-2 órát. Azt sem nyugodtan. Ezért egyeztem bele a legkeményebb fájdalomcsillapításba! Lelkileg is lemerült vagyok. Pocsékul érzem magam. Nehezen törődnék bele, ha nem lenne segítség a számomra. Ezért hívtalak. Bízom benned és a segítőkész emberekben.

Arra kérek mindenkit, lehetőségeihez mérten adózzon, és ezáltal adjon lehetőséget egy boldogabb, fájdalommentes élet kezdetére. Fogjunk össze Laciért!

Vincer László nevére a pénzadományt a következő
számlaszámra fizethetik be: 310-7210100008866-81.
Külföldről devizaszámlán keresztül támogathatják a fiú gyógyulását: 7230700017819.
Külföldről való átutaláskor kérhetik a Swift kódot: CONARS22

Olvassa el Perc Márta korábbi interjúját is, amelyből kiderül, hogyan kezdődött a fiatal fiú kálváriája: Az élni vágyás csodálatos ereje