Napjainkra a környezetvédelem növekvő jelentőségével átértékelődött a fásítások szerepe. A fák a szél káros hatásai elleni védelmen kívül a helyi adottságokhoz igazodva gondoskodnak az élőhelyek sokszínűségéről, illetve a hozzájuk tartozó állat- és növényfajok életfeltételeiről.
Mivel az emberi létesítmények és tevékenységek hatással vannak az élővilágra, a fásításnak nagyon fontos szerepe van környezetünk megóvásában. Egy-egy fa elültetése ezért személyes hozzájárulás az élettér minőségének javításához.
A moholi Zöldike természetvédelmi civil szervezet szem előtt tartotta azt a kínai mondást is, amely szerint a legjobb időpont a faültésre húsz évvel ezelőtt volt, a következő legjobb időpont pedig most van. Ezért fásítási akciót szervezett november elején a moholi kompjárásnál. Ötszáz akácfacsemetét ültettek el az aktivisták, az adai és a moholi nyugdíjas-egyesület önkéntesei, valamint természetesen az aktív természetvédő általános iskolások. Dr. Miklós Ferenc okleveles vegyész, a Zöldike egyik alapítója elmondta, hogy ezúttal a faültetésre alkalmas időjárási viszonyok között a korábban beültetett akácost bővítették, továbbá hogy az őszi ültetés mindig eredményesebb a tavaszinál, hiszen a fáknak van idejük gyökeret ereszteni, és átvészelni a szárazságot, mely esetleg tavasszal fenyegeti őket. Beszélt a megmozdulás sikerességéről, népszerűségéről, és reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a fásításnak köszönhetően változatosabb lesz a táj, ezzel együtt a növény- és az állatvilág is gazdagodhat.
A Zöldike tevékenységei között fontos hangsúlyt kap a madarak téli etetése. Az őszi rendezvénysorozat madárházak készítésével és kihelyezésével kezdődött, bevonva az iskoláskor előtti intézmény növendékeit, a szervezet szerint ugyanis ebben a korban érdemes elkezdeni a környezettudatos életmódra való nevelést. A program madárvédelemről szóló kétnyelvű előadással kezdődött, majd a gyakorlati részben két 50 kg madáreledelt befogadó etető lett kihelyezve kisebb termetű madaraknak az újonnan kialakított akácosban. Kisebb madárházakat is készítettek a gyerekek, valamint a részt vevő nyugdíjas-egyesületek tagjai a Zöldike aktivistáival. Az elkészült madárházakból az ovisok vittek magukkal néhányat a saját óvodájukba, a többi pedig az akácos környékén lett kihelyezve cinegék és kék szalakóták számára.
Számos madárfaj túlélési esélyei jelentősen növelhetőek a madáretetőkkel és a madárházakkal — jegyezte meg dr. Miklós Ferenc, majd Herman Ottó mindmáig időszerű intelmét idézve beszélt tovább a madárvédelem fontosságáról:
— „Csak a tudatlan és a gonosz ember bánthatja és irthatja a madarakat!” Ezt a kijelentését ún. számbéli kalkulussal támasztotta alá: a kék cinege évente 6,5 millió rovart pusztít el, 12-16 fióka felnevelésekor pedig ez a szám elérheti a 24 milliót. Ennyi kártevőtől védi meg tehát a kertet, az erdőt, a vetéseinket. Aki elfogja és megöli a szárnyas munkást, tudnia kell, ennyivel károsítja a közvagyont. Ha szeretnénk kertünkben zöldség- és gyümölcsféléket termeszteni, a növényeinkből lakmározó kártevők egyedszámát „szabályozhatjuk” szárnyas vendégeinkkel, rájuk bízhatjuk a „piszkos munkát”. Ez utóbbi ellentételezésére ne feledkezzünk meg arról, hogy vízzel, élelemmel, akár szállással lássuk el őket akkor, amikor erre a legnagyobb szükségük van. Az etetést az első fagyok idején ildomos elkezdeni, és addig kell folytatni, amíg a hideg tart. Ez az időszak november közepétől, végétől február végéig tart.
Ha úgy döntünk, hogy etetjük a madarakat, akkor azt folyamatosan tegyük. Ha ugyanis hozzászoknak, „rákapnak” az elérhetőbb táplálékszerzésre, és nem találnak eleséget a bejáródott helyen, elpusztulhatnak. Romlott, penészes étellel ne etessünk! Kerüljük a sós ételeket is, hiszen elfogyasztásuk nagy folyadékigényt idéz elő. Ne adjunk nekik továbbá kenyeret vagy süteménymaradványokat. Számukra a természetes táplálék a legértékesebb: például a bodza, galagonya, kökény, vadrózsa, tűztövis, madárberkenye, madárbirs stb. termése. A tálcás és kifüggesztett etetőkbe napraforgómagot, kölest, különféle gabonát és kukoricadarát készítsünk. A darára viszont vigyázzunk, mert nedvesség hatására könnyen összeáll, és penészedik. Kiváló tápanyag még a tökmag, a dió és a mandula is, valamint a mogyoró — de persze nem az emberi fogyasztásra szánt pörkölt, sózott változat.
Sok madár (rigó, sármány, pintyfélék, barázdabillegető) a földről szedegeti fel a táplálékot. Nekik a fenti eleségekből a földre szórjunk egy keveset. Számukra hómentes helyen, főtt (de nem sós) krumplit, rizst, répát, zöldséget, tésztát, esetleg húst, félbevágott téli almát, körtét helyezhetünk ki. Ha módunk van rá, naponta kétszer etessünk: egyszer kora reggel, hogy pótolni tudják az éjszaka elszenvedett energiaveszteséget, valamint a sötétedés beállta előtt egy-két órával, hogy fel tudjanak készülni az éjszakára.
Az etetőket, etetőhelyeket úgy alakítsuk ki, hogy a ragadozók ne férhessenek hozzájuk, illetve a madarak könnyen észlelhessék őket. A télen etetett madarak tavasszal rendszerint eltávoznak, ha nem találnak a költésükhöz megfelelő környezetet, növényzetet, odút. Hogy itt tartsuk őket, ültessünk fészkelésre és búvóhelynek alkalmas bokrokat, fákat, lehetőleg alakítsunk ki csoportokat belőlük. Készítsünk vagy vásároljunk madárodúkat, és telepítsük őket. A nyári hónapokban az a legfontosabb, hogy a madarakat ivóvízhez juttassuk. Egy itatónak a kánikulában nagyobb forgalma lehet, mint egy etetőnek télen. Figyeljünk rá, hogy a ragadozó ne tudjon könnyen a madarakon ütni, mert nedves tollakkal nehezebb felrepülni. Éppen ezért legyen a közelben egy bokor, ahol a madarak hamar menedéket találhatnak, de annyira azért ne legyen közel, hogy például egy macska rájuk tudjon onnan támadni. A madarak a megfelelően kialakított itatót fürdőzésre is használják, ezért ügyeljünk rá, hogy ne legyen túl mély. A tálcás megoldás a legjobb. Nyáron az itató és a fürdő vizét naponta cseréljük. A madaraknak télen is szükségük van folyadékra, ezért a befagyott vizet is rendszeresen cseréljük.
Ha azt szeretnénk, hogy odúlakó madarak vegyenek körül bennünket, gondoskodnunk kell a költési helyükről. Mivel az érintetlen erdők száma csökken, a lakóterületeken pedig nem tűrünk meg kiöregedett, odvas — vagyis a madarak számára fészkelésre alkalmas — fákat, nekünk kell mesterséges odúkat beszereznünk vagy készítenünk, illetve kihelyeznünk. Ügyeljünk rá, hogy minél nyugodtabb körülményeket teremtsünk a madár számára. A röpnyílás lehetőleg keleti állású legyen, semmiképpen se az uralkodó szélirányba nézzen. Az odú bejárata előtt legyen szabad a röppálya, ne takarja sűrű növényzet, mely madarunkat gátolhatja a mozgásában. Közvetlen napsütés ne érje az odú tetejét, szerencsésebb, ha lomb vagy szigetelőanyag árnyékolja. Ragadozók által nehezen hozzáférhető legyen, és különösen ügyeljünk a macskamentességre. Jó ötlet a téli időszakra visszaszerelni az odút, így az etetőre járó madarak már előre felmérhetik fészkelési lehetőségeiket. Zord idő esetén meg is húzhatják magukat benne.
Gondolhatunk persze a nem odúlakó madarakra is. Ha lehetőségünk van egy kisebb-nagyobb kert beültetésére, úgy is megválaszthatjuk a növényeket, hogy ne csak esztétikusak és hasznosak legyenek, hanem fészkelő- és búvóhelyet, eleséget, esetleg mindhármat nyújtsanak vendégeinknek. Erre a célra, tapasztalataim alapján, a mogyoró-, a galagonya- és a vadrózsabokor tökéletesen megfelel.
