Ennek viszont része az elengedés is. Ez pedig az öltözködéskultúránkra is igaz. Vannak azok a trendek, amelyek idővel klasszikussá válnak, és vannak azok, amelyek néha-néha felbukkannak, egy-két szezonra szólnak, majd eltűnnek. Jobb esetben üdítő, ízléses trendekről van szó, viszont az is gyakori, hogy egészen indokolatlan holmik válnak tömegek számára népszerűvé. 2017 végén így nemcsak azt érdemes átgondolni, hogy miben csillogjunk a szilveszteri bulin, hanem azt is, hogy mi az, amit az új év kezdetével jobb elengednünk.

Egyébként aggodalomra semmi ok, a tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy néhány év múlva valamilyen formában úgyis visszatérnek ezek a darabok, szóval titkon azért még így is érdemes bizakodni.

1. A zoknicsizmák

Megosztó téma. A Balenciaga és a Vetements hozta be a köztudatba, és habár szokatlansága miatt sokakat azonnal meg is vett magának, azért akadtak kritikusai. Egyetlen érv szól ellene: nem olyan tartós, ahogy az egy jó cipőtől elvárható volna, és nem is olyan kényelmes, mint az egy zoknitól megszokott. Viszont akadnak belőle egészen szép darabok, és születtek kreatív megoldások, melyek, mint tudjuk, elég sokat nyomnak a mérleg másik oldalán. Mindemellett azt is be kell látni, hogy a Balenciagától a Zaráig elég sokféle megoldást láthattunk dizájn és minőségi változás szempontjából is. Ez pedig azt sejteti, hogy vagy ezen a ponton engedjük el, vagy vállaljuk a potenciálisan nevetséges és elcsépelt utóélet kockázatát.

2. Mainstream feminista művészet

Az utóbbi egy-két évben egyre szélesebb körben lett trendi kimondani és megmutatni. Minden online platformot — főleg az Instagramot — elárasztottak a természetes nőiességet és a női természetet hirdető ábrázolások. Ami önmagában egyébként nem is baj, mert a tabuk nyílt feldolgozása sokszor valóban segít egy-egy társadalmi kérdés újragondolásában. A szkeptikus hozzáállást viszont az támogatja, hogy szinte mindenhol ugyanazt látjuk: szőrös lábak, tamponok, mandarin egy kissé szarkasztikus ábrázolásmóddal. Az első néhány mű megjelenése a szokatlanság miatt még elgondolkodtató, menő és hasznos is volt. Így, az év végére viszont már sokkal inkább felületes tömegcikké váltak. Rengeteg potenciál rejlik a feminista témákban is. Érdemes lenne más perspektívákat is keresni.

3. Értelmetlen feliratos pólók

Néhány évvel ezelőtt végre elkezdtük globális szinten beismerni, hogy semmi értelme és létjogosultsága a pólók strasszkövekkel, indokolatlan mintákkal és feliratokkal való díszítésének. Aztán néhány évnyi megtisztulás és minimalista időszak után megjelentek a jelentőségteljesebb feliratok. Ezeket pedig elkezdték követni a viccesek. Az idén valahol a kettő között ingáztunk, és olyan indokolatlan megoldások születtek, mint például a basic pólóra nyomtatott BE DIFFERENT (Légy különböző), mely ebben a formában húszas csapatokba sorakoztatva került ki a legelcsépeltebb, legtöbbek által látogatott fast fashion boltok polcaira. Ahogy a mondás is tartja, ha nem tudsz semmi szépet mondani, akkor inkább ne mondj semmit — próbáljunk meg ezt az elvet követve gondolkodni, akár mi írunk a pólóra, akár készet vásárolunk.

4. Choker

Talán ez lehet a tipikus példája azoknak a trendeknek, amelyek első látásra szuperek, felüdítenek, majd miután végigjárjuk a szóba jövő alternatívákat, elengedjük. Talán néhány év múlva visszatér, talán ebben a formájában nosztalgiázunk majd vele, talán az akkori trendeknek megfelelően majd valami újat mutat. Egy azonban biztos: ez most szép volt, jó volt, de ennyi volt.

5. Vagyonokba kerülő trash trendek

Ez sem új keletű jelenség. Ezzel is megpróbálkozunk időről időre. A ’90-es évek fiataljai, akik az Olsen ikrekkel szocializálódtak, jól emlékeznek a tipikus Mary Kate-féle kukászsákszettekre. Aztán ott a Zoolander is, mely éppen a divatszakmának tükröt tartva vonultatott fel hajléktalannak öltöztetett modelleket. Szinte nincs olyan év, amikor legalább egyvalaki ne próbálkozna meg a hanyagság, a hulladék, a hajléktalanság vagy a hétköznapiság topikjának kifutóra kreálásával. Az idén Gosha Rubchinskiy próbálkozott ezzel. Eredményét illetően igen megosztó fogadtatásban részesült. Ami pedig a divatvilág alsóbb és szélesebb körét érintő rétegeit illeti, szakadt farmerből, lyukas, kopott, kinyúlt pólóból is akadt bőven. A trashy is persze lehet oké egy pontig, illetve bizonyos kontextusban. Szóval az új évre az új hozzáállás akár a mértékletesség is lehetne.

6. Mindenhez (is) érteni a kreatív szférában

A folyamatos és nagy ütemű technológiai fejlődés szinte az élet minden területére és természetesen más szakmák változására is hat. Egyre inkább az bizonyul a helyes látásmódnak, ha képesek vagyunk több lábon állni. Különösen igaz ez a kreatív szférára, ahol annyi az átjárhatóság és az átfedés a különféle szakmák között, hogy a nyitottság egyáltalán nem árt. Valakinek persze tökéletesen beválik, ha egyetlen területben merül el igazán, de köztudomású, hogy az interdiszciplinaritás erős és okos trend lett. Ez viszont nem egyenlő azzal, hogy mindenhez értünk, amihez valaha hozzányúltunk. Vannak persze köztünk géniuszok, de azért furcsa és aggasztó, hogy egyre többen képesek egyszerre írónak, bloggernek, színésznek, zongoraművésznek, fodrásznak, szakácsnak és szociológusnak nevezni/tekinteni magukat. Nincsen semmi baj azzal, ha megkreálunk magunknak egy hivatást, érdemes azonban szelektálni, mielőtt minden címkét, melyből már tapasztaltunk valamit, magunkra ragasztunk.

7. Trendi kiállításokról/eseményekről mainstream módon posztolni

Az idén végre (?!) azt mondhatjuk, hogy divatos lett a művészet és a kortárs. Divatos lett az, hogy kiállításokra járjunk, és erről be is számoljunk az Instagramon vagy a Facebookon. A baj csak az, amikor a posztból egyértelművé válik, hogy fogalmunk sincs, igazából hol járunk, és miért vagyunk ott. Ez két okból is megnyilvánulhat. Egyrészt, van az a mű, amely miatt valószínűleg nagyobb tömegek látogatnak el a kiállításra. Általában ezzel reklámozzák az eseményt. Ha ezzel a művel pózolsz, akkor szinte egyértelműsíted, hogy a kiállítás menősége miatt vagy ott. A másik típusú poszt viszont a rövid videó, melyet néhány másodpercesre fogva, a terem egy részén végigsuhanva készítesz. A két poszt közös tulajdonsága pedig éppen a tartalom hiányából fakad. Mindkettővel jelzed, hogy ott vagy, de ennél semmi többet. Ha viszont valóban fontosnak érzed, hogy népszerűsítsd a kiállítást, vagy hogy egy olyan képet formálj magadról, amelyben a kortárs művészet iránti érdeklődésedet is megmutatod, akkor szánj a posztjaidra egy-két perccel többet. Mondjuk, válaszd ki a kedvenc műved, és arról készíts egy fotót. Ha már úgyis az a cél, hogy a saját élményeidet mutasd meg, akkor ez egy picivel egyedibb lehet, és még a kiállítás népszerűsítését is hasznos módon segíted.