Az idei értékmentő megmérettetésen Makó, Újszeged, Torontálvásárhely, Ürményháza és Székelykeve csapatai szerepeltek.

Kárpát-medence harcosai, Ürményházi lányok, Keve király, Piros pulcsik, Katonák, Torontáli betyárok, Tisza-parti varázslovak, Al-dunai lányok. Egyúttal helyezési rangsor is ez. Egy gazdag hagyománnyal bíró, fajsúlyában mégis változatlanul formabontó történelmi vetélkedőn, mely ezúttal is beváltotta a hozzája fűződő reményeket. Hiszen a múltvallató lexikális (hon)ismereti többlet mellett nemcsak a messziről érkezett részvevők kaphattak hiteles képet a szórványközösségben élő, alkotó, illetve ébren álmodó (sors)társaik mindennapjairól, de maguk a hazaiak is tapasztalhatták, hogy fizikai távollétük ellenére sincsenek teljesen egyedül!

A vetélkedő a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete (VMPE), valamint az Ürményházi Ifjúsági Klub (ÜIK) közös szervezésében valósult meg. Mindehhez több, határon innen és túlról érkező támogató személyt, illetve institúciót is sikeresen megszólítva. Mindebből adódóan utólag is nyilvános köszönet illeti a Lazi Kiadó — Magyar Emlékívek Kiadót, a VMDK Szegedi Tagozatát, a zichyfalvi község képviselő-testületét, továbbá az ürményházi helyi közösség tanácsát, a falu vadászegyesületét, az Evelin szódavízüzemet...

Szervezői csoportkép: Dulka Andor, Móricz Elvira és mgr. Viola Lujza (a szerző felvételei)

Összhangban a korábbi években többé-kevésbé állandósult munkakoncepcióval, a legfrissebb kötelező tananyag (Torontál vármegye vízrajza, illetve Forray Péter honvéd közvitéznek az 1848—49. évi magyar szabadságharc ötvenéves jubileuma alkalmából 1899. január havában Perjámoson kiadott emlékiratrészlete) „visszakér(dez)ésén”, továbbá az egymásra hangolódó, feszültségoldó, valamint az alkotókészséget serkentő grafikai csoportfeladatokon kívül az idei versenykeret sem nélkülözte az interaktív falujárást. A Szent László, a Csokonay, a Dózsa és a Cifra palota nevű csapatokba szólított versenyzőket négy ürményházi, illetve felmenőik révén hazahúzó gyökerekkel bíró (vendég)diák kalauzolta végig a településen. A kijelölt pontokon kézhez kapott borítékokban újabb nyelvi feladványok voltak, a még csordogáló ártézi kutak valamelyikéről vizet kellett hozniuk a srácoknak, ezután pedig egy csoportszelfit „lőni”. Kúttal és vízzel — egyaránt. Bizonyítékként.

A nyitányt a Nemzeti ima, majd a szervezők által mondott köszöntők után Alföldi Ábel torontálvásárhelyi nyolcadikos citerajátéka tette teljessé hangszeroktatója, Kovács József felkészítésében. Az idei megmérettetésre érkező csapatok szakmai pallérozását Dulka Árpád (Makó), Mikó Valér (Újszeged), Szatmári Mihály (Székelykeve) és Onjin Hartig Viktória (Torontálvásárhely) tantárgypedagógusok, valamint Móric Erzsébet (Ürményháza) vállalták magukra. A zsűri tagjai dr. Zakar Péter történész, az SZTE rektorhelyettese, Dulka Andor nyugalmazott történelemtanár és Szatmári Mihály képzőművész voltak.

A koszorúzás pillanatai

Az eredményhirdetés, a kiértékelés és az ajándékozás percei után, illetve a jelenlétet ekképpen is dokumentáló csoportkép elkészülte előtt alkalmi koszorúzás is lőn. A Makói József Attila Gimnázium tanulói küldöttsége és a helybéli diákok közösen helyezték fel az emlékezés füzérét a Szent Anna tiszteletére felszentelt katolikus templom előtt álló kőkeresztre. E gesztussal is utalva a makóiak és a közülük vétetett telepes ürményházai ősök leszármazottainak élő együvé tartozására. Az 1817. évben jegyzett kirajzás és a pusztai letelepedés évszázadai után is változatlanul.

S a folytatás? Mármint a versenyé? Nos, a szándék egyelőre megvan, és ha nem feltétlenül szükséges, maga a helyszín is marad(na) az állandósult régi. Vagyis Ürményháza. Dacára annak, hogy a soron következő tanévben, legalábbis a pillanatnyi helyzetkép alapján, a Duna—Tisza—Duna-csatorna melletti falucska helyi általános iskolájának felső tagozatain mindössze hat diák, ha lesz. Ötödiktől nyolcadik osztályig!

Egyesült erővel: versenyzők és kísérőik

— Ebből a számból, bárhogy szeretnénk is, aligha tudunk kihozni egy háromtagú csapatot. Mert azért a diákok egyre fokozódó érdektelenségével is számolnunk kell. Az Ürményházi lányok csapata már az idén is csupán kéttagú volt — nyilatkozta lapunknak összegzésként a szervezés helyi logisztikáját ezúttal is maradéktalanul (el)végző Móricz Elvira, a rendezvény társszervezőjeként említett ÜIK fiatal elnök asszonya. Ő maga idestova tizenéve van benne a dologban. Az utóbbi három esztendőben pedig a dolgok sűrejében is keményen megmártózva.

— Messze van még 2019 tele, de az idei vetélkedő utáni kötetlen beszélgetésünk során máris több lehetséges (rész)megoldást felvetettek az együttműködő kollégák. Utalva például arra is, hogy a továbbiakban akár vegyes csapatok létrehívása is számításba jöhet. Különféle dél-bánsági szórványtelepülésekről érkező diákok részvételével, akik tudnának együtt dolgozni. Egyelőre ötleteket keresünk. A többi meg majd kialakul. A lényeg, hogy ne csak mi, de a gyerekeink is találkozhassanak egymással. Annál is inkább, hiszen ők is igen jól érzik magukat ezen a versenyen. Erre pedig mindenképp érdemes építenünk!