Egyéjszakás nagyvároshangulat Szabadkán

Egyéjszakás nagyvároshangulat Szabadkán

Azt hiszem, az egyik kedvenc ünnepem a Múzeumok Éjszakája nevű rendezvény.

Ilyenkor mintha megmozdulna az addig statikus város. Kinyílnak az ablakok és az ajtók, életre kelnek a falak, fényesebbek a fények. Ezen az estén sokkal több programmal találkozhatunk, és az teszi különlegessé, hogy éjszaka, a sötétben végzünk olyan tevékenységet, amelyet egyébként nappal szoktunk. Gondolok itt a múzeumba járásra. Persze ezt igazán hangsúlyosan a nagyobb városok lakosai érzik, de azért Szabadka is kitett magáért.


A szerző felvételei

Rengeteg kulturális intézmény járul hozzá festőpalettájával az éjszaka színesebbé tételéhez a Szabadkai Városi Múzeum (mely, ugyebár, az egyik főbb bázis) mellé ezen az estén. Csatlakoznak a galériák, a színházak, a kávézók, a Szabadkai Városi Könyvtár. A központi téren vetítést nézhettünk a város régi és új arcáról készített fotókból, volt, ahol interaktív feladatokkal készültek, falat lehetett mászni vagy színészeket kérdezgetni, megint máshol „csak” egy-egy tárlatot tekinthetett meg az érdeklődő. A fiatalokat valószínűleg a vonatmakettek érdekelték legjobban, minket pedig a nemrég felújított zsinagóga, így az est jelentős hányadát itt töltöttük, s a leesett állunkat kapargattuk fel a földről. Amikor legutóbb itt jártam, mindenhol por volt, nyikorgó székek és piszok. Most pedig... Eláll az ember lélegzete. Alig várom már, hogy zenével töltsék meg ezt az impozáns „épülethölgyet”.

A múzeumba lépve még este tízkor is óriási tömeg fogadott bennünket, így inkább csak sodortattuk magunkat az árral a képek előtt. Aztán kiválasztottuk az oldtimer autók közül a kedvenceinket, illetve abban is megállapodtunk, hogy milyen modellt veszünk majd, ha nagyon gazdagok leszünk, majd továbbálltunk az Ago Mamužić utcába, mely erre az estére átalakult, hiszen egy mini-kézművesvásár várt ránk. Raklapokból asztalokat és ülőhelyeket alakítottak ki, zenéről gondoskodtak, lampionok világították a ruhákat és az ékszereket, válogathattunk a kedvenc Evetke darabjaink közül, illetve kedvező áron juthattunk egy-egy ruhához. A vásárlással pedig máris jótékonykodtunk. Nagyon jó lenne, ha a központot körülölelő utcácskák nyáron ugyanígy megtelnének minden este programokkal, lampionokkal és zenével, mert ez, akár az éjszakai lepkét, valahogy az embereket is odavonzza. Az estet a Klein House-ban zártuk Soltis Miklós festőművész kiállításának megnyitójával, valamint egy pohár kellemes borral.

A Múzeumok Éjszakáján úgy éreztem magam, mintha egy igazi nagyvárosban élnék itt, Szabadkán. Lehetne több ilyen est is a nyáron. Mi, lakosok, azt hiszem, támogatnánk. De beszéljenek most helyettem a képek!

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Merülés
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink