„Még nem tudták, hány génje van az embernek; a fiatalok vitték a stafétát; Tito még élt; állt a berlini fal; Jimi Hendrix és Jim Morrison pedig akkor halt meg kábítószer-túladagolásban. A világnak ezen a felén pedig azt sem tudták, hogy ez mit jelent. Csak a pálinkát ismerték, de inkább az ecsetet meg a vásznat” — emlékezett vissza Zsáki István topolyai festőművész a bácskossuthfalvi 9+1 Nemzetközi Művésztelep harmincötödik évfordulójára rendezett kiállításon, február 1-jén, a topolyai Art Galleryben.
A jubileum alkalmából Zsáki — az eddigi éveknek megfelelően — 35 festményt válogatott ki a mintegy ezer alkotást számláló gyűjteményből. Amely képek megszólították őt, azok láthatók ezen a tárlaton.
Zsáki szerint van annak már vagy negyven éve is, hogy idősebb Novák Mihály, a művésztelep vezetője meghívta őt bográcsozni, mondván, a többiekkel már megbeszélte, hogy együtt fognak alkotni, jóllehet akkor még maguk sem tudták, hogy ez a találkozás egy ilyen hosszan tartó és gyümölcsöző alkotótábor létrehozásának első lépése lesz. A művészkollégák eleinte az utcán festettek, de — ahogyan fogalmaztak — fiatalok voltak, mindent örömmel csináltak. A délutáni találkozásokból aztán napok lettek, így alapította meg kilenc festőművész és egy fotós a 9+1 Művésztelepet. Új korszak kezdődött tevékenységükben, amikor 1998-ban sikerült megkapniuk Bácskossuthfalván a régi Kovacsics-iskola épületét, hiszen amióta saját székházuk van, az évente megrendezésre kerülő alkotótáborok száma is megtöbbszöröződött.
Novák Mihály emlékeiben él egy kis humoros történet az első közös festésükről, amit — szavai szerint — nem is lehet elfelejteni. A kapálásból hazafelé tartó asszonyok fennhangon ezt a megjegyzést tették rájuk ugyanis: „Ha ezek a fiatalok is egész nap kapáltak volna, biztos nem volna kedvük rajzolni.”
A helyiek nem tudták, mi a festészet. A falusi emberek megszokták a kemény munkát, a festés egyeseknek semmittevésnek tűnt — magyarázta a művésztelep-alapító, hozzátéve: amikor megismerték, hamar megszerették a képzőművészetet.
A lakosság szépérzékre vall, hogy a szomszédságában lakó üvegezőmesternél sokan megfordultak, így láthatta, hogy a falubeliek a desszertcsokoládék borítólapján található művészi reprodukciókat vitték bekeretezésre. Akkor tudatosult benne, hogy az igény megvan a képzőművészeti szép iránt, de nem tudják, hogyan elégítsék ki. Ekkor gondolt először a helyi képzőművészeti élet felpezsdítésére. A falu kétségkívül sokat köszönhet a 9+1 helyi tevékenységének.
„Ahhoz, hogy valami sikerüljön, egy ember nem elég” — mondja Novák úr. Ezt a művésztelepet nem az akkori szocialista időkben megszokott módon — felsőbb utasításra —, hanem alulról szerveződve, a festőművészek saját kezdeményezésére indították el az alapítók. Az elmúlt 35 év pedig új barátokat, kollégákat, örömet és számtalan kedves élményt nyújtott a részvevőknek.
A művelődési egyesületek ritkán hosszú életűek, jegyezte meg Novák Mihály, ezért különösen boldoggá teszi őt, hogy a 9+1 művésztelep megérte a harmincötödik születésnapját, és sikerült maradandót alkotniuk. A kezdeményezés sikerességéről pedig mi sem tanúskodik jobban, mint az, hogy a művésztelep kiérdemelte a Fórum-díjat és Topolya község Pro Urbe Díját is, valamint hogy a Magyar Nemzeti Tanács két általuk szervezett művésztelepet is a kiemelt jelentőségű rendezvények közé sorolt.
A tárlaton az alapítók: Ács József, Benes József, Gyurkovics Hunor, Novák Mihály, Petrik Pál, Petrik Tibor, Torok Sándor, Török István, Zsáki István, valamint ifj. Novák Mihály alkotása, továbbá az elmúlt évek során itt megforduló művészek közül további huszonöt személy munkája látható.
A sorban nem marad el a Novák család harmadik generációja sem, az írásunkat illusztráló fotók ugyanis ifj. Novák Mihály lányainak — Leának és Ritának — a munkáját dicsérik.
A 9+1 Művésztelep további munkájához minden jót és még számos sikeres évfordulót kívánunk!