Egy ámulatba ejtő hely

Egy ámulatba ejtő hely

Nem véletlen, hogy turisták tízezrei keresik fel Horvátország egyik legvarázslatosabb úti célját, a Plitvicei-tavakat.

Valószínűleg még nem akadt olyan ember, aki ne lett volna megelégedve, sőt, elkápráztatva mindattól, amit a nemzeti parkban látott. A többi közt ott található az a vízesés is, amely a CNN utazási rovatának felmérése alapján a világon a harmadik legszebbnek számít.

A Plitvicei Nemzeti Park 1949. évi megalapítása Ivo Pevalek professzor nevéhez fűződik, akinek emléktáblát is állítottak ezen a helyen. Képmásának orra valószínűleg szerencsét hoz, mert fényesre van simogatva. Ez a vadregényes vidék 1979 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján, a természeti értékek kategóriában. A tórendszer csodálatos látképével és ritka élővilágával vívta ki magának ezt az elismerést.  

Európa egyik legszebb természeti látványossága egy erdős hegyekkel övezett völgyben terül el. Tizenhat nagyobb és két kisebb, lépcsőzetesen elhelyezkedő tavát 92 vízesés köti össze. A legmagasabban levő 637, a legalsó pedig 503 méteren található, a 134 méteres szintkülönbségen a vízesések sorozatán ámuldozhatunk. A tórendszert több ezer éven át vájta ki a Bijela rijeka és a Crna rijeka, viszont a víz hatalmas ereje mindmáig formázza. A nemzeti park alsó és felső tavakra osztható fel. A felső részen a 20 méteres Labudovac-vízesést tartják a legszebbnek, az alsó szakasz „csúcsa” a Nagy-vízesés, mely 78 méteres zuhataggal bűvöl el bennünket.


A szerző felvételei

A sajátos rezervátumban számos védett, ritka állatfaj él, például vidra, fülesbagoly, farkas, medve — nem kell félni, az utóbbiakkal nem találkozhatnak a túrázók —, emellett több mint 350 fajta lepkének, 160-nál is több madárfajnak, 55 fajta orchideának ad otthont. A tavak kristálytiszta vizében pisztrángrajok úszkálnak, a víz által kioldott mészkőbarlangokból is többet megcsodálhatunk.  

A park területe 20 000, a vizek felszíne pedig 215 hektárt tesz ki. Minden évszakban, télen is látogatható, amikor a befagyott vízesésekben és a hatalmas jégcsapokban gyönyörködhetnek azok, akik kedvelik a hideget. Nem tudom, a cölöpökből készült utak és a hegyi ösvények olyankor mennyire járhatóak, ám sokakat bizonyára éppen ez a kihívás vonz.

A világhálón található számos jótanács között olvashatjuk, hogy érdemes korábban érkezni, amikor még nincs akkora tömeg. Azt is ajánlják, hogy Plitvicét ne nyáron, a tengerpartra utazva ejtsük útba, hanem inkább tavasszal, amikor nemcsak a turisták vannak kevesebben, hanem a vízhozam is nagyobb, illetve a park is szebb. Habár bizonyos szakaszokat hajóval és busszal teszünk meg — használatukat beleszámítják a belépőjegy árába —, a gyaloglásra mindenkinek fel kell készülnie, hiszen a természet közelségét leginkább így élvezhetjük. Különösen, amikor lépkedünk a fapallón, és alattunk vagy éppen mellettünk, de mindenképp a közvetlen közelünkben zubog a víz. Ha van útvezetőnk, az ő tapasztalatára támaszkodhatunk, ám egyébként önállóan is bejárhatóak a kitáblázott útvonalak — a legrövidebb két-három, a leghosszabb hat-nyolc órás.

Az utak lehetnek nedvesek, csúszósak, esetenként vízzel borítottak, viszont szinte senkinek sem kell lemondania a túráról. Találkoztunk hordozókendős anyukával, a pici gyermekét a nyakában lovagoltató apukával, járókeretes nénivel — a mi csoportunkban is voltak kisgyerekek, egy hetedik hónapban levő kismama és idősebb személyek is. Az sem elvetendő, hogy a levegő annyira tiszta, hogy szinte harapni lehet. Ehhez hozzájárul a kis hajók elektromos meghajtása, továbbá a buszoknál sem érezni benzingőzt.

Étterem és WC a bejáratnál, néhány fontosabb pihenőhelyen, valamint a busz megállóhelyein található. Ha kávézni, sörözni vagy enni szeretnénk, készüljünk fel a borsos árakra. Megjegyzem, szemétkosár sincs úton-útfélen, mégis minden tiszta — aki látta már a mi Tarcalunkat a maraton után, az tudja, mire gondolok! A nemzeti parkban számos dolog tiltott — horgászás, fürdés stb. —, mindezekről a belépőjegyen található ábrákból tájékozódhatunk. A kutyánkat viszont bevihetjük, ám csak akkor, ha pórázon vezetjük. A nap vége felé számos embert láttam, aki kézben vitte a főleg kis termetű, kifáradt kedvencét.

Végezetül álljon itt néhány szó a belépőről, hiszen bizonyára sokan olvasták, hogy a rengeteg turista miatt — tavaly rekordszámú, 1,7 millió látogatót jegyeztek — a nemzeti park vezetőinek tehermentesítenie kell a területet, hogy a térség ne kerüljön le az UNESCO világörökségi listájáról. Ezt a gondot úgy próbálják megoldani, hogy megemelték a belépő árát. Április 1-jétől június 30-áig, valamint szeptemberben és októberben a felnőtteknek 150, a tanulóknak 100, a hét év feletti gyermekeknek 80, júliusban és augusztusban 250, 160, illetve 110, januárban, februárban, márciusban, novemberben és decemberben pedig 55, 45, 35 kunát kell fizetniük (egy euró 7,4 kuna). A jegy délután négy óra után (nyitvatartás 7-től 20 óráig) és legalább tizenöt fős csoport esetében olcsóbb. 

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A hagyományőrzés jegyében
Riport
  • Mór Gábor
  • 2018.11.14.
  • LXXIII. évfolyam 45. szám
Sulisztár
Riport
  • 2018.11.11.
  • LXXIII. évfolyam 45. szám
Facebook

Támogatóink