Jövőre Szegeden folytatná tanulmányait, az orvosi egyetemen. A tanulás mellett a hobbijára is szeretne időt szakítani, mert nemrégiben egy rangos zenei elismerésben részesült.

— Ötödik osztályos koromban kezdtem el foglalkozni zenével a kisoroszi iskolai citerazenekarban, Talpai Ildikó tanítónő vezetésével — mesélte Lóránt. — Utána, ha jól emlékszem, hatodikban egy kis szünetet tartottam — amit most már megbántam —, majd hetedik osztályban újrakezdtem. Azóta folyamatosan zenélek, nyáron népzenei táborokba, fellépésekre járok. A nyolcadik osztály végén kezdtem el tekerőlanttal is foglalkozni, azon is rendszeresen játszom. Kétszer vettem részt a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén előbb tekerőlanttal, majd az idén citerajátékkal. A versenyt a magyartanárnőm, Kapusi Kornélia ajánlotta a figyelmembe. Igaz, ő főleg arra buzdította az osztályt, hogy irodalmi művekkel jelentkezzünk, de miután megkérdeztem, van-e a versenynek népművészeti ága, azt mondta, nekem ott a helyem. Mivel én általában mindennap zenélek, nem igazán volt szükség nagyobb felkészülésre. Azért a verseny előtt néhány nappal egy kicsit intenzívebben, többször játszottam el azt a dalcsokrot, amellyel végül felléptem. A tekerőlanttal a hangszeres kategóriában második lettem, a citerával viszont jobb eredményt értem el. Alföldi betyárdalokat játszottam, amiért a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Bodor Anikó-díjban részesített, melyet első alkalommal ítéltek oda a Középiskolások Népművészeti Vetélkedőjén. Ezt az elismerést azok a vajdasági népzenészek kapják, akik a leghitelesebben tudják tolmácsolni a hazai népzenei anyagot. Megtisztelő számomra, hogy most már én is a vajdasági Bodor Anikó-díjasok közé tartozhatok. Az idén részt vettem az Aranycitera elnevezésű versenyen is Szenttamáson. Ott is a betyárdalcsokrot játszottam el, és a zsűritől arany minősítést, valamint Aranycitera díjat kaptam. A bírálóbizottság Vajdaság idei legsikeresebb citerásának nevezett. Ez adott egy kis önbizalmat, hogy jelentkezzek a Fölszállott a páva népzenei tehetségkutató tv-műsorba. Részt is vettem a keszthelyi területi válogatón Magyarországon, ám a nyáron sajnos arról értesítettek, hogy nem jutottam tovább az élő adásba. Muzslyai dallamokat játszottam, mert szerettem volna valami olyannal bemutatkozni, ami kötődik hozzám — én ugyanis a muzslyai kollégium lakója vagyok. A Pávára Lele József muzslyai citerás bácsinál készültem. Hetente jártam hozzá, és elsajátítottam a csakis Muzslyára jellegzetes technikát, a sánta pöngetést. Erre a játékmódra egy bizonyos aszimmetrikus ritmus jellemző, és csak Muzslyán játszanak/játszottak így. Az, hogy nem jutottam tovább, nem sújtott le annyira. Ha lesz másik alkalom, ismét próbálkozom. A zenélést nem hagyom abba emiatt. Fontosnak tartom, hogy gazdagítsam a vajdasági népzenészek társaságát, viszont ennél sokkal lényegesebb, hogy ne hagyjam veszni a magyar népzene hagyományát. Ha tehetem, másokat is arra buzdítok, hogy foglalkozzanak népzenével. Örülök, hogy Kisoroszon még mindig működik a citerazenekar, és szép eredményeket ér el. További sok sikert kívánok!