Világszerte ismert tendencia, hogy sorra szűnnek meg a lapok, és a meglevők is kevesebb számban, kisebb példányban és kevesebb oldalon jelennek meg. Mégsem olyan reménytelen talán a helyzetük, hiszen annak idején például, amikor megjelentek a VHS-kazetták, sokan azt gondolták, hogy ezzel lezárul egy korszak, méghozzá a moziba járás korszaka. Nem így történt. Nem történhetett így, hiszen azt az élményt, amelyet a filmszínházak nyújtottak, nem cserélhették fel a videolejátszók. A történet annyiban változott, hogy a játékfilmeket futószalagon kezdték el gyártani. A minőség nem számított, olcsón el lehetett készíteni a filmeket, mondanivalójuk nem volt, és tulajdonképpen egy kaptafára készült mind. A nyomtatott sajtóval is hasonló a helyzet. A lapokat először az online hírforrások szorongatták meg, azután pedig a blogok. Az internetes hírportálokon közzétett információk gyakran cenzúrázatlanul jelennek meg, és itt is -- mint a videokazetták esetében -- a mennyiség és a gyorsaság, nem pedig a minőség számít. Úgy gondolom azonban, hogy a lapokat, a nyomtatott sajtót még korai temetni. Állítom ezt annak tudatában, hogy nem múlik el nap, hogy ne kapcsolnám be a számítógépemet. Meggyőződésem ez annak ellenére is, hogy egy valamirevaló mobiltelefonnal manapság a világon szinte bárhol rácsatlakozhatunk a világhálóra. A nyomtatott sajtó az, amely rendet tud tenni az online médiából áradó tömény információáradatban. Információs társadalomban (is) élünk -- mondják, ami voltaképpen egyfajta lilaköd-szerű közeg, melyben nem könnyű eligazodni.
Alkalmazkodniuk kell a lapoknak a XXI. század kihívásaihoz, hiszen a digitális korban felnövő nemzedékek aktív résztvevők akarnak lenni, nem pedig passzív felhasználói az információáradatnak. A fogyasztónak véleménye van, hozzászól, chatel, kommunikál. Kihívás ez minden lap számára, a Hét Nap számára is. De nem ijedünk meg, hiszen ha a helyzeti előnyünket el is veszítettük, megmaradt még valami abból az értékrendből, szellemiségből, amelynek köszönhetően hajdanán csaknem 60 ezer példányt adtunk el. Alkalmazkodunk, hiszen alkalmazkodnunk kell a változó körülményekhez, a változó olvasói szokásokhoz, az új médiatrendekhez -- jóllehet vannak határok, melyeken nem óhajtunk túllépni. Szolgálunk, de ne kérjen tőlünk senki sem szolgaságot. Arculatot váltunk, de azt a közszolgálati jelleg megőrzésével hajtjuk végre, és továbbra is a vajdasági magyarságot, a Közösséget, amelyből vétettünk, kívánjuk szolgálni. A Hét Napnak illata van, lapozni lehet, kis helyen elfér, bármikor elővethetjük, hogy újra átnézzük, de még ágyba is lehet vele bújni. Egy Pentium 4-essel ez a művelet már nehezebben megy...
Váltás történt lapunk élén, generációváltás, főszerkesztőváltás. Legnagyobb hiányosságunk, de egyben erényünk is: fiatalságunk, tapasztalatlanságunk. Tudjuk, hogy nincs a kezünkben a bölcsek köve, és ez még előnyünkre is válhat. ,,Mert valószínű ugyan, hogy egyikünk sem tud semmi szépet és jót, csakhogy ő azt véli, hogy tud, noha nem tud, én viszont, mint ahogy nem tudok, nem is vélem azt, hogy tudok. Úgy látszik hát, hogy én evvel a kicsiséggel mégiscsak bölcsebb vagyok nála, hogy amit nem tudok, arról nem is vélem, hogy tudom" (Platón: Szókratész védőbeszéde, VI. rész).
Miben változik, miben változhat hetilapunk? Mivel nyújthat többet, mást, mint korábban? Annyi bizonyos, hogy nem egyik napról a másikra történik majd a metamorfózis.
A sajtó még mindig fontos nemzeti öntudat-erősítő, közösségfenntartó és érdekérvényesítő tényező a vajdasági magyarság számára. Nos, ennek szellemében a vajdasági magyar tájékoztatási eszközökre felelősségteljes feladat hárult. Fontos küldetés, hiszen a munkát nem végzi el helyettünk más. ,,Hétpróba'' a javából, és eredményt csak együtt, összefogva érhetünk el.