A torontálvásárhelyi Moša Pijade Elemi Iskolában nemrégiben szakmai találkozót tartottak, melyen a muzslyai Szervó Mihály, a nagybecskereki Sonja Marinković és a székelykevei Žarko Zrenjanin Általános Iskola képviselői, valamint a helyi tanügyi dolgozók vettek részt. Beszámolónk a tanácskozás jegyzőkönyve alapján készült.
Köszöntők és bemutatkozások
Az intézményvezetők és a találkozást kezdeményező pedagógusok együttműködési szándéknyilatkozattal, illetve konkrét ötletekkel felvértezve érkeztek. Az egybegyűlteket — az alkalom apropóját is kiemelve — Balogi András, a házigazda szerepét betöltő tanintézmény vezetője, időközben megbízott igazgatója köszöntötte. Elmondása szerint a debellácsi iskolának a 2016/2017-es tanévben összesen 429 tanulója volt, huszonnégy tagozaton szétosztva, melyek közül nyolcban magyar tannyelvű az oktatás.
A muzslyai tanintézményt mgr. Hallai Zoltán iskolaigazgató mutatta be, majd a közszférát továbbra is érintő létszámstopból adódó gondokat vázolta fel. Mint mondta, a szóban forgó rendelet miatt a fiatal szakkáderek nehezen tudnak elhelyezkedni, mivel a heti tanórák normája több tanár között oszlik meg. Noha az állapot következményeként némi minőségi leépülés mind az oktatási, mind pedig a nevelési munkában érezhető, iskoláikban továbbra is születnek szép eredmények, ami mindenekelőtt a lelkes tanerő és az általa motivált tanulók érdeme.
A székelykevei iskola bemutatását a Magyar Nemzeti Tanács Oktatási Bizottságának alelnöke, Salamon Géza iskolaigazgató vállalta, aki immáron tizenhat esztendeje vezeti az al-dunai székely—magyar falucska kizárólag magyar tannyelven működő tanintézményét. Mint mondta, kinevezésének esztendejében, vagyis 2001-ben, a székelykevei iskolának 280 tanulója volt. Ma ez a szám csupán 89. Megítélése szerint intézményük nemcsak az alrégió, de egész Vajdaság egyik legjobban felszerelt iskolája, ám mindettől eltekintve az oktatás minősége visszaesett. A legfőbb ok a kicsiny és a sajnos még mindig fogyatkozó diáklétszám, illetve a szakkáderek hiánya: a szülők külföldre való távozása miatt évente körülbelül húsz tanuló hagyja ott az iskolát és a falut, több tanár pedig nemcsak Keveváráról, de Pancsova külvárosából, Hertelendyfalváról is ingázik.
Vélemények és javaslatok
A találkozót szorgalmazó kollégák csoportjának oszlopos tagja volt a muzslyai Horváth Gábor földrajztanár is, aki több dél- és közép-bánsági iskolában is munkaviszonyban van. A tanácskozáson elhangzó ajánlatot — készüljön terv az együttműködéshez és a közös fellépéshez — a saját nevében szólva javasolta. Külön hangsúlyozva a közép- és a dél-bánsági iskolák közötti szakmai együttműködés, illetve a tanárok és diákjaik találkozásának, ismerkedésének fontosságát. Mint mondta, hatalmas szórvány vagyunk, ebből adódóan pedig különféle támogatások és projektumok megnyerésére is nagy az esély.
Hozzászólásában Valentina Nadj nagybecskereki szerbtanár kifejtette, bár alapkövetelmény, hogy a magyar nemzeti kisebbség megtartsa a saját nemzeti identitását, egyúttal a többségi nemzettel meglévő kapcsolatok erősítését is szorgalmazni kell. Az interkulturális tanulást elősegítő program akkreditált trénere szerint a többségi nemzettel, illetve a többi nemzeti kisebbséggel erősödő kapcsolat a magyar tannyelven való oktatási-nevelési folyamatot is fejlesztené. Továbbá formálná és megőrizné nemcsak a Vajdaságban, hanem a Szerbia egész területén élő magyarok nemzeti identitását is. Határozott véleménye szerint az interkulturális tanulási programnak a soron következő táborokban és versenyeken is ott van a helye.
Vidrács Krisztina osztálytanítónak, a Magyar Nemzeti Tanács Oktatási Bizottsága tagjának meglátása szerint az egységesség a Bethlen Gábor, a Szekeres László és más alapítványok pályázatain is sokat nyom majd a latban. Mint hangsúlyozta, a különféle versenyek létrehívásán is dolgozni kell, bátran felhasználva a célhoz a meglévő, személyes kapacitást is.
Megfogalmazott konkrétumok
A fentebb megnevezett iskolák együttműködési kapcsolatot létesítettek egymással. Hazai terepen is szorgalmazva azt a bevált gyakorlatot, amely például a torontálvásárhelyiek esetében egy hódmezővásárhelyi általános iskolával, a székelykeveiekében pedig egy ráckeveivel épített hidat annak idején az anyaországi és a délvidéki diákok, valamint oktatóik között. Ennél a napirendi pontnál hangzott el egyébként az is, hogy a kölcsönösség elvén alapuló diákcsereprogramok megvalósulásához a jelenleginél mindenképp zökkenőmentesebb utaztatásra is szükség van. Főleg az országhatáron túlra. A jelenlegi áldatlan állapoton ugyanis vagy a meglévő, a témát érintő jogszabályok teljes megváltoztatása, vagy pedig a helyenkénti módosítások közbeiktatása tudna jelentősen javítani. E lépés megtételéhez az egybegyűltek a Magyar Nemzeti Tanácstól kérnek segítséget.
A „házi feladat”
A 2017 szeptemberére meghirdetett, soron következő találkozóig minden jelen lévő iskolának kötelessége létrehozni egy munkatestületet, mely a továbbiakban elkészítené a munkatervezetet és pontosan összeállítaná a reális együttműködési módozatok lajstromát. A szervezők a szeptemberi találkozón a közép-bánsági Magyarittabé, Torontáltorda, Magyarcsernye, Nezsény és Nagyerzsébetlak, illetve a dél-bánsági Ürményháza és Hertelendyfalva települések általános tanintézményeinek részvételére is számítanak.
A nyitókép a szerző felvétele
