A zeneszó senkit sem zavar

A zeneszó senkit sem zavar

A múlt hét második felében Zentán, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet környékén folyamatosan népzenei dallamok szűrődtek ki az utcára.

A magyarországi Nemzeti Kulturális Alap Halmos Béla-programjának köszönhetően két-két napra a Vajdaságból összesereglett vonós hangszeresek és citerások vették birtokukba a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ Alkotóházát meg a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium termeit. 

Halmos Béla (1946—2013) Széchenyi-díjas népzenész, népzenekutató, hegedűtanár a magyarországi táncházmozgalom egyik elindítója, a Sebő együttes oszlopos tagja, a Táncház Archívum létrehozója, majd vezetője, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének egyik alapítója és tanára volt. Kiemelkedő szerepet vállalt abban is, hogy a magyar táncház módszer felkerüljön az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára, ami 2011-ben meg is történt. A nevét viselő program célja a népzenei utánpótlásról való gondoskodás, a táncházak támogatása, valamint a színvonalas nép- és világzenei produkciók népszerűsítése, segítése. A pályázati forrásnak köszönhetően a zentai képzésen nem kellett részvételi díjat fizetni, a szervezők egyetlen feltételként a minimális hangszeres előtudást szabták meg.

Összehangolódva

Az első két napról, amikor a hegedűsöké, brácsásoké, nagybőgősöké és cimbalmosoké volt a főszerep, Juhász Gyula, a VMMI népzenei munkatársa, a népzenei képzés koordinátora a következőket mondta:

— A találkozó elsődleges célja a népzenei utánpótlás kinevelése, az ének- és tánccsoportok igényes kíséretének megteremtése, a zenészek — akik között vannak kezdők és tapasztalt muzsikusok is — tudásának gyarapítása. Elégedett vagyok az érdeklődés mértékével, hiszen először szerveztünk ilyen foglalkozást, és mintegy harmincan jöttek el legalább tíz vajdasági településről. A jelentkezők többsége a Tisza mentéről érkezett, de van részvevőnk Maradékról, sőt a magyarországi Kelebiáról is. Remélem, valamennyien elégedettek lesznek, hiszen több népzenei dialektus tánczenéjéből kaphatnak kiváló alapokat a nagykállói Bürkös zenekar tagjaitól. Jó alkalom ez arra, hogy neves anyaországi és vajdasági tanároktól, valamint egymástól tanuljanak, és a fiatalok megismerkedjenek az idősebb társaikkal. Elmondhatom, hogy a társaság ilyen rövid idő alatt is nagyon összehangolódott, nagyszerű közös zenéléseknek lehettünk részesei, és a repertoár is szépen gyarapodott. Nincs is annál szebb, amikor sok ember együtt muzsikál, és közben odafigyel a többiekre, segíti azokat, akiknek kisebb a tudásuk. Azt szeretnénk elérni, hogy a zenészek képesek legyenek az önálló fellépésekre, valamint kísérni is tudják a tánccsoportokat és az énekkarokat. A mostani tanfolyam talán rövid, de nagyon intenzív. Természetesen tervezzük a következő hasonló alkalmat is, és nem zárkózunk el attól sem, hogy egész hetes táborokat hirdessünk, ha lesz rá anyagi lehetőségünk. Most a magyarországi Halmos Béla-programban pályáztunk, mely egy új, az egész Kárpát-medencére kiterjedő kezdeményezés. A néhány évvel ezelőtt elhunyt híres prímás Zentán is járt, jó kapcsolatban volt például Bodor Anikóval.

* A népzenei utánpótlást tekintve jelenleg mi a helyzet térségünkben?

— Három olyan zenekar van Vajdaságban, amely saját repertoárral is büszkélkedhet, valamint felkéréseket is el tud vállalni: a Juhász, a Csalóka és a Fokos. Rengeteg helyre hívják őket, de természetesen nem juthatnak el mindenhova. Gondoljunk csak bele, hogy szinte mindegyik településen van néptánccsoport, melynek szüksége van élő zenei kíséretre, vagyis az igények kielégítéséhez kellene még néhány együttes. Ezen a képzésen részt vesz Temerinből és Hajdújárásról egy-egy teljes zenekar, Óbecséről is itt van hat gyerek, aki különféle hangszereken játszik. Azt gondolom, ha ennek az összejövetelnek lenne folytatása, akkor még legalább három-négy zenekar kinevelődne. A gyerekeknek persze otthon is gyakorolniuk kell, mert csak így lehet fejlődni.

A képzéssel egyidejűleg rendezték meg a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium téli táborát, valamint a Gyermekbarátok műhelymunkáját is, és — mint Gyula megjegyezte — a zeneszó senkit sem zavar. 

Muzsika a léleknek

Január 6-án és 7-én a vidékünkre legjellemzőbb népi hangszert, vagyis a citerát megszólaltatók — ezúttal mintegy negyven személy — számára tartott elméleti és gyakorlati foglalkozást Berta Alexandra előadóművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem óraadó citeratanára, valamint Kelemen Zsolt topolyai népzenész, népzeneoktató és Micsik Béla törökbecsei népzenész, oktató, citerakészítő. Szó esett a többi közt a játéktechnikákról, a dalválogatásról, a hangolási lehetőségekről, illetve a citerának a zenekarban való alkalmazásáról.

— Nekem már évek óta dédelgetett álmom, hogy a citerásokat össze kellene hívni, hiszen legutóbb nagyon régen, talán még a kilencvenes években szerveztek számukra ilyen szakmai képzést. Azóta már új generációk jelentek meg, a mi tanítványaink tanítványai — mondta Micsik Béla. — Én például a hangszer történetéről, a típusairól, valamint a citeramozgalomról beszéltem, ezenkívül zeneelméleti kérdéseket is érintettünk, és az együtt muzsikálás sem maradt el. A hallgatóság soraiban voltak kezdők és tapasztalt, idősebb citerások. Én kilenc csoportot, illetve azok képviselőit meg néhány szólistát számoltam össze. Sajnálom, hogy Bánátból nagyon kevesen érkeztek, hiszen ott is híres citeraegyüttesek vannak, de úgy tűnik, számukra Zenta messze van, talán nem tudták megoldani az ideutazást. A találkozót első lépésnek tekintem, tovább kell fejleszteni, talán oly módon, hogy megkérdezzük, kinek milyen tudásanyagra van igénye, és a következő összejövetel programját ez alapján állítjuk össze.

* Van-e elég citerás Vajdaságban?

— Nincs. Egyrészt az elvándorlás miatt, másrészt azért, mert ebben a „lecsó” világban, ahol élünk, minden keveredik — segítség nélkül sokan nem tudják, melyek a valódi értékek. Meg kell találnunk a módját a fiatalok megszólításának. Ez nem lehetetlen, példákat is tudok mondani, de egy-két fecske még nem csinál nyarat. Törökbecsén tizenhat hittanosom van, viszont a következő generációban már csak nyolcan lesznek. A településen az elmúlt évben a harminckét temetésre hét keresztelő jutott, lassan nem lesz kit tanítanunk. Úgy látom, a citeramozgalomban is van pangás, válság, de azokat, akik még küzdenek, buzdítani és támogatni kell. Fontos, hogy tiszta forrásból merítsünk, és tudatosan végezzük ezt a nemes tevékenységet. A mai számítógépes, mobiltelefonos generációval is meg lehet kedveltetni a népi hangszereket, de ehhez nagy szükségünk van a szülői példamutatásra. Ha a gyerek a családban is ezt látja, akkor nyitott lesz a népzenére, és rájön, hogy a lelkének mennyire szüksége van a muzsika szépségére. 

Végezetül elmondhatjuk, hogy a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet nemcsak a tanulni vágyókra, hanem a közönségre is gondolt, hiszen a hétvégén a Vajdasági Nagyzenekar mutatkozott be a zentai Művelődési Ház színháztermében. A háromnapos közös próbafolyamat eredményeként született koncerten a zenekarvezető Brasnyó Antal, a vendégfellépő pedig Csizmadia Anna népdalénekes volt.


Tóth Lívia és Szabó Attila fotói

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink