A 32. TAKT táborlakói 2011-ben, a háttérben Kis Endre óriási deltoid sárkányával

Ennyi sárkányt még nem láthatott egy térben a vajdasági közönség, mint ahányat a fiatal képzőművészek sorakoztattak fel Szabadkán, hiszen első ízben volt látható az a gazdag anyagú kiállítás, amely a Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor, azaz a TAKT elmúlt ötéves tevékenységébe enged betekintést. A Best of TAKT 2008--2012 című kiállítás megnyitójára június 6-án került sor a Képzőművészeti Találkozó Modern Galériában, de hogy hogyan is kerülnek sárkányok Vajdaság egyik legnagyobb kiállítótermébe, arról most elmesélünk egy történetet.
Hol volt, hol nem volt, a hetvenes évek végén, valahol a rónás Bácska szívében, Szőregen innen, Szenttamáson túl, a Jegricska folyó (Almási-bara) partján élt egy Hevér János nevezetű ember. Ez az ember úgy szerette a művészetet, hogy egyetlen tanyáját felajánlotta barátainak, lakjanak nála néhány napig, és közben alkossanak valamit az utókor számára. Az évek során csaknem 800 művész, hivatásos és amatőr, fordult meg itt, nevük összefonódott a művésztelepével, és annak jó hírét minden irányba szétvitték. A sok éves hagyomány azonban 2001-ben Hevér János halálával megszakadt. Barátai, pályatársai megpróbálták ugyan továbbvinni szellemiségét, a vezérfonalat azonban sokáig nem sikerült megtalálniuk. Az egyesület képzőművészeti részlegében végül 2008-ban stratégiai és személyi változások történtek, ami végre felélesztette a tetszhalott állapotában sínylődő művésztelepet. A tábor művészeti vezetőjének szerepét Utcai Dávid festőművész vette át, aki Hevér János eszméjét követve a kísérletező művészetet, a progresszív szellemiséget támogatja. A Hevér-tanya örökösei pedig felismerve, hogy ez a legmegfelelőbb hely küldetésük teljesítésére, továbbra is a művészek rendelkezésére bocsátották a helyszínt. Így a Hevér-tanya hűs, nyárfákkal körbevett, idilli környezete immár több mint 30 éve az ifjú, haladó gondolkodású képzőművészek nyári találkozóhelye, ami oázisként bukkan fel a jelenkor civilizált és már-már túlracionalizált világában menedéket kereső alkotók számára. A tábor történetéről bővebben Péter László képzőművészeti monográfiájában olvashatunk, amely a TIMP Kiadónál jelent meg 2008-ban, és részletesen taglalja a TAKT-on zajló munkát a kezdetektől a kötet megjelenéséig.
Utcai Dávid elmondása szerint a tábor megújulása óta edukatív jellegű volt. A művészeti akadémiára járókon és a már kiforrott képzőművészeken kívül általános és középiskolásokat is bekapcsolt a munkába. A TAKT mindig is új művészeti utakat kereső közeg volt. Nagy nevek, vérbeli kísérletezők fordultak meg itt Magyarországról, Erdélyből, Felvidékről és Szerbia különféle területeiről. Megújulásakor ennek felelevenítése is központi szerepet kapott. Csakhogy a nagy figyelem, amit a gyerekek igényeltek, alkotóenergiát vont el az idősebbektől. A vezetőség így belátva, hogy a művésztelep hagyománya ennél többről szól, ezen is változtatott, és a kezdeti nehézségek után már kialakulóban van az új, visszajáró művészcsapat.
A táborban való munkát két évvel ezelőtt tematikussá tették. Tavalyelőtt a tűz-víz témában dolgoztak a részvevők. Különféle technikákkal installációk (térkompozíciók) is születtek, amelyek közül az egyik legkiemelkedőbb a Jegricska partján ,,üzembe helyezett'' vulkán, amely Kis Endre festőművész és Gyuris Róbert szobrászművész munkáját dicséri. A tavalyi alkotások tárgya a sárkány volt, amelyet szintén rendkívül kreatív módon jártak körül a művészek. A festményeken, grafikákon és szobrokon kívül ez a témakör is számos installációt ihletett. Többek között inspirációt adott egy a környéken szárnyra kapott híresztelés igazságának a kikutatásához, nevezetesen egy régészeti ásatáshoz, amelynek célja egy sárkánycsontváz feltárása volt. A projektet Gyuris Róbert vezette. Az általa feltárt sárkánylelettel kapcsolatban olyan feltételezések fogantak meg benne, hogy az őslény halálát minden bizonnyal vulkáni tevékenység okozhatta -- aminek felfedezése ugyancsak az ő nevéhez fűződik. A lelet vizsgálatához Ricz Péter, a szabadkai Városi Múzeum archeológusa nyújtott segítséget. A szobrászművész régészeti kirándulása után hamarosan visszatért a rendes kerékvágásba, hiszen az általa feltárt leletekről készült fotódokumentációt a Vajdasági Őslénytani Intézet rendelkezésére bocsátotta, és e téren folytatott munkája ezzel befejeződött.
A TAKT kiállításán azonban bárki számára megfigyelhető, akárcsak a többi sárkány. Összesen 41 alkotó munkája és több mint 80 alkotás. Az összeállítás a szabadkai kiállítás után több vajdasági településre is ellátogat. Ne ijedjenek meg hát, ha több tucat tűzokádót látnak a kiállítótermekben, inkább térjenek be, és szenteljenek néhány percet a fiatal művésznemzedék megismerésére.