A politika és a gazdaság

Az évindító Kormányinfón, a kormány munkáját ismertető sajtótájékoztatón egészen sok dologról esett szó, de a miniszterelnök kétséget sem hagyott az elvei felől. Az egyik visszatérő kérdés az volt, hogy milyen a kormányfő és a gazdasági elit közötti kapcsolat. Ezekre a kérdésekre a miniszterelnök nem válaszolt, azaz a válasza az volt, hogy a két dolog más. A kormány dolga az, hogy politikát csináljon, a gazdaságé pedig az, hogy hasznot termeljen.

Ezzel a vélekedéssel Orbán Viktor visszatért az alapokhoz. Ezek pedig világosak. Egy politikusnak víziója kell hogy legyen a jövőről, tervei a közeljövőről és képessége, hogy ezt érthetően elmondja. A vízió a következő: Magyarországot 2030-ra a legbiztonságosabb és az egyik legélhetőbb országgá tenni Európában.

Ami pedig a politikát és a gazdaságot illeti, azt hiszem, a lényeg az, hogy legyen törvényhozás, mely szabályokat alkot, legyen végrehajtó szerv, mely érvényt szerez a szabályoknak, és végül legyen bírói hatalom, mely a szabályok betartása felett őrködik. Olyan ez, mint az olimpián az atlétikai verseny. Vannak szabályok, például a 100 méteres síkfutásban a futó nem léphet át a másik versenyző pályájára, csak a neki kijelölt csíkon futhat, ha mégis átlép, kizárják. Vannak tehát szabályok, vannak bírók és vannak versenyzők. Az állam is hasonlóan kell hogy viszonyuljon a gazdaság szereplőihez, ők „csak” versenyzők. Ez egy rendkívül egyszerű képlet, ám világszerte megfeledkeznek róla, amikor alkalmazni is kell. Többtucatnyi ország van, nagy-, illetve középhatalmak is, ahol a gazdaság szereplői befolyásolják a törvényhozást, azaz áttételesen átveszik annak funkcióját, és politikát csinálnak — meg is van az eredménye.

Érdemes elolvasni Soros György pontjait, melyekben nem az áll, hogy én, Soros György erre vagy arra költök, hanem az, hogy arra költ, hogy az EU olyan törvényeket hozzon, amelyek számára racionálisak. Tehát áttételesen az európai adófizetők zsebében való turkálásra költi a pénzét, és ez benne az elfogadhatatlan. Mint gazdasági szereplő el kellene fogadnia a szabályokat, és nem azok megváltoztatásán gondolkodni, ez ugyanis a törvényhozó dolga.

Fotó: MTI

A politika és a család

Orbán Viktor évértékelője retorikai értelemben talán nem volt a legsziporkázóbb, talán sokat foglalkozott az ellenzékkel, talán túl sokáig vezette fel a lényeget, és egy-két elszólás is becsúszott, de a bejelentéseit illetően az idei volt a legerősebb évértékelő, a leginkább előremutató. Világossá vált, hogy a családok védelme nem szólam, és nemcsak a szavak szintjén foglalkoznak a kérdéssel, hanem komolyan átgondolták, és a törvénykezés eszközeivel egy jövőbe mutató családmodellt támogatnak. Végül is mi célból létezne egy ország, egy nemzet, ha sorsa a pusztulás, mert nem tud biológiailag reprodukálódni? Ennek így nincs értelme, ezért kell választ találni a népesedés kérdésére, és nemcsak Magyarországnak, de mindenki másnak is, aki nem kizárólag számokban, hanem életekben és jövőben is gondolkodik.

Az a szó, hogy támogatás, valójában nem is igazán jól fejezi ki azt, amiről beszélünk, csak persze Magyarországon ez a szó ivódott be a köztudatba. A felvázolt hét pont és vélhetően a falvaknak ígért „testre szabott” terv rendszerszinten változtatja meg az életvitel lehetőségeit Magyarországon. Orbán Viktor hét pontját könnyen megtalálhatjuk a neten, és a beszédet is meghallgathatjuk. 

Elsősorban ez nem csupán Orbán Viktor hét pontja, hanem a jól megválogatott munkatársak által átgondolt, átszámolt koncepció. A demográfiai akcióterv, melyet majd vélhetően tovább fognak bővíteni, egyértelművé teszi, hogy a házasságokat támogatja, leginkább azt, hogy három gyermek szülessen belőlük. Rendkívül okosan már az egy, továbbá a két és a háromnál több gyerek születését is támogatják, viszont a felelőtlen gyermekvállalást nem, azaz Magyarországon továbbra sem lehet majd a gyerekekből megélni (és persze munka nélkül sem). A házasság támogatása valójában ahhoz az értékrendszerhez való visszatérés, amely évezredek óta biztosította azt a közösséget, amely a legjobb, azaz a minden félnek (a gyerekeknek, a nőknek, a férfiaknak) elég jó megoldás. Igaz, hogy az ember mást is hajlamos csinálni, mint családot alapítani és fenntartani, de ezzel a kormány csak annyit tehet, hogy nem támogatja, és ez így is van rendjén. Előremutató, sőt, azt hiszem, példátlan az az intézkedés, amely a nagyszülőket is bevonja a rendszerbe. A nagymamák támogatása egyúttal gazdasági előnyökkel is jár, hiszen ha a szülők dolgoznak, az jó a gazdaságnak, és ha a nagyanyák vigyáznak az unokáikra, akkor ez már nemcsak az unokáknak jó, hanem a gazdaságnak is. A bölcsődei program is ezt hivatott elősegíteni. Az országértékelőn felvázolt terv lényege tehát az, hogy úgy növekedjen a gazdaság, illetve épüljön Magyarország, hogy közben a családok számára is kedvező legyen a környezet.

Végül is, „definíció szerint” a gazdaság nem önmagáért van, hanem azért, hogy emberi szükségleteket elégítsen ki, az ember pedig nem azért létezik, hogy csak önmagáért éljen — mindezt támogatja ez a rendszerszintű csomag. Élni lehet vele. Nem kínál Kánaánt, a miniszterelnök világosan fogalmazott, hogy olyan nem lesz, hogy mindenki fehér köpenyben dolgozzon, de ehhez hozzá is tette, hogy az overallt viselő, olajos kezű emberek munkáját is meg kell becsülni.

Retorikájában Orbán Viktor egy új elemet is hozott: a szokásos Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok! elé beillesztette a brazil elnöktől csent és magyarosra átalakított mondatot: „Magyarország mindenek előtt, a jóisten mindannyiunk felett.” Ezzel a reménységgel vághatunk bele a jövőbe. Aki jobbat tud, álljon ki vele. Azt hiszem, a magyarországi rendszer elég rugalmas, hogy azt is beépítse. Az egész pedig arra is alkalmas, hogy más országokban is komolyan elgondolkodjanak erről a rendszerről, amely Magyarországon születik a szemünk láttára, és amelyet talán emberarcú, vagy inkább ember- és nem számközpontú kapitalizmusnak nevezhetnénk.