A tanulmányút során a cserkészeten és a tapasztalatgyűjtésen kívül arra is van lehetősége, hogy erősítse önmagában és a kint élő magyarokban a nemzeti öntudatot.

* Hol hallottál a Kőrösi Csoma Sándor Programról, és miért jelentkeztél?

— 2017-ben a Külföldi Magyar Cserkészszövetség által meghirdetett tanulmányúton vehettem részt. Összesen tíz hetet töltöttünk az Amerikai Egyesült Államok keleti részén. Magyar közösségekkel, hagyományőrző, művelődési egyesületekkel ismerkedhettünk meg. Megtapasztaltuk, hogyan élnek a külföldi magyarok, és hogy milyen mindennapi problémákkal kell megküzdeniük, hogy megőrizzék a magyarságukat. Számomra érdekes volt hallani, mekkora élményként élik meg azt, ha a Kárpát-medencébe utaznak. Érdeklődve figyeltek, amikor anyaországi élményeinkről meséltünk. Felemelő érzés volt látni, hogyan fonódik össze a különféle magyar mozgalmak, a cserkészet, a vallás, a regöscsoport munkája, és hogy ez a munka miként járul hozzá a magyarságuk, a kultúrájuk megőrzéséhez. A 2017. évi kintlétünk során sok fiatallal ismerkedtem meg, aki különféle programok kapcsán tartózkodott Amerikában, így került közelebb hozzám a KCSP program. A nyáron tapasztaltak késztettek, hogy jelentkezzek rá.

* Voltak országok és városok, amelyek közül választani lehetett, vagy nem volt lehetőséged ilyen döntés meghozatalára?

— A pályázat benyújtása során a jelentkező megjelölhet három országot, ahol dolgozni szeretne, de ez irányba semmiféle kötelezettsége nincs a pályázat kiírójának. Személyes szerencsém, de nem is szerencsének mondanám, inkább rendeltetésnek, hogy Clevelandbe kerülhettem, mert a tavalyi kintlét során nagyon megtetszett a közösség, ezért is céloztam meg ezt a várost, és nagyon örültem, amikor kiderült, hogy hova delegáltak. A Budapesten megtartott felkészítő héten sok vajdasági ösztöndíjassal találkoztam. Érdekes módon a Clevelandben tevékenykedő másik ösztöndíjas Miklós Melánia moholi származású.

A tiszti konferencia

* Konkrétan mivel foglalkozol? Mi a munkád?

— Ugyebár a Clevelandi Egyesült Magyar Egyletek ernyőszervezete az a szervezet, ahova kihelyeztek, a szervezet célja pedig egybefogni a környezetben működő mozgalmakat, például egyházakat, múzeumokat, civil szervezeteket, magyar mozgalmakat. Tevékenységeim felét a cserkészcsapatoknál segédkezve töltöm, a másik felét az egyletekbe tartozó szervezetek igényeinek megfelelően végzem. Ilyen például a különféle rendezvények szervezésében való aktivitás, szövegértelmezés, javítás, és tanítok a magyar iskolában is. Emellett egész programomon végighúzódó feladatom az, hogy építsem a szervezetek közötti kommunikációt. Célom minden szervezet vezetőjével találkozni, észrevételeit feljegyezni, és az egyletek felé továbbítani.

* Mióta foglalkozol cserkészettel? Mennyiben más az amerikai cserkészet, mint az itthoni? 

— Több mint tizenöt éve cserkészkedek. Hogy miben különbözik?! Más témákra helyezi a hangsúlyt, nem győzöm elégszer hangoztatni, mennyire fontos a magyar nyelv gyakorlása. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire könnyű nekünk az anyaországhoz közel élni. Az itt élő magyaroknak a körülöttük „uralkodó” társadalom szokásait elfogadva mindennap küzdeniük kell azért, hogy ne épüljenek be, ne amerikaiasodjanak el, hanem igenis tudják, honnan jöttek, és mindig büszkék legyenek arra, hogy magyarok. Itt, Clevelandben ezt tapasztalom. Amerika egyik legerősebb magyar közösségét segíthetem, itt tölthetem a mindennapjaimat, számomra ez egy programon átívelő erőt ad.

Dr. Szilágyi Péter miniszteri biztossal

* Mesélj egy kicsit a clevelandi életmódról, milyenek ott az emberek és a mentalitásuk?

— Mint már mondtam, a főbb dolgok, melyekre mindig támaszkodhatnak, a vallás, a cserkészet, a regöscsoport és a magyar iskola. Ezekkel foglalkozni rengeteg energiát igényel. Egy átlagos tizenéves fiatalnak, aki rendszeresen jár amerikai iskolába, a következőképp telik egy hete: Hétfőn este fél 7-től fél 9-ig magyar iskola, kedden este 7-től 9-ig a regöscsoport foglalkozása, pénteken este 7-től 9-ig cserkészet. Szinte minden hétvégén legalább egy magyarsággal kapcsolatos rendezvény vagy megmozdulás van, melyen részt vesz, ám a távolságok nagyok, sokan mérföldekre laknak a cserkészháztól, és minden alkalommal több órát vezetnek, hogy eljuttassák gyereküket a közösségi házba, a cserkészotthonba. Vannak, akik délben befejezik az iskolát, és a távolság miatt nem tudnak hazamenni, majd vissza a városba, ők az egész délutánt a cserkészotthonban töltik, a foglalkozásra várva. Remélem, sikerült néhány szóban bemutatnom az itt élők mindennapi küzdelmét és áldozatvállalását, melyből én is egyre többet tapasztalok, de átélni csak ők tudják igazán. Mindennek ellenére nagyon lelkesek, befogadóak, és minden alkalommal feltölt az üdvözlésük, amikor találkozom egy-egy szervezet vezetőjével, vagy ha a szülőkkel beszélgetek.

* Milyen nehézségekkel kellett vagy kell szembenézned?

— Talán nagyképűen hangzana, ha azt mondanám, hogy nincs semmilyen nehézség, de az a helyzet, hogy valóban nincs olyan dolog, amelyet akadálynak éreznék. Persze előfordulnak gyenge pillanatok, amikor eszembe jut az otthonom, a családom, az otthoni barátok, az ott hagyott kötelezettségeim, de most ez a feladatom, ezt kell csinálnom, és úgy érzem, kevesen vagyunk, akik elmondhatják magukról, hogy élvezik a „munkájukat”, szeretik azt, amit csinálnak. A hétvégén Buffalóban voltunk tiszti konferencián, melyen megismerkedhettem a KMCSSZ elnökségével és más cserkészcsapatok vezetőivel, a jövő héten cserkészbálba megyünk New Jersey-be, szóval, ha úgy érezném, hogy esetleg meggyengülök, vagy honvágy fogna el, ezek mind olyan programok, amelyek a gyerekekkel való foglalkozáson kívül óriási feltöltődést nyújtanak, illetve megerősítik bennem a tenni akarást, vagyis azt az érzést, hogy jó az a tevékenység, amelyet folytatok.

* Tudnál Amerikában élni? Mik a terveid?

— A kint eltöltött két hónapom szinte elröppent, és valószínűnek tartom, hogy a programomból maradt hét hónap is hasonlóképpen telik, de nem tervezek itt maradni, illetve más helyen sem, mely távol van az otthonomtól. Sokan gondolnak sokfélét Vajdaságról, és ha vállalok is még egy ilyen programot, mindig hazatérek, mert a szülővárosom az otthonom.