A kultúraközvetítő Híd

A kultúraközvetítő Híd

Az év első nagyobb havazása éppen december 14-én ért bennünket, amikor lelkes irodalmárok siettek a Forum-házba, ahol a Híd folyóirat évzáró rendezvénye folyt.

Az idén is színes program várta a nyolcvannégy éves folyóirat szerkesztőit, szerzőit és olvasóit.

Miután Patócs László, a folyóirat főszerkesztője köszöntötte a közönséget, a Fiatal alkotók számainak a bemutatója következett. Az augusztusi és a szeptemberi számok szerkesztői Ternovácz Dániel és Bíró Tímea voltak, akik harmincnégy fiatal szerző szépirodalmi munkáját, tanulmányát, interjúját vagy kritikáját helyezték el a folyóiratban. A szerkesztők célja az idén is az volt, hogy a már meglevő publikálókon kívül újak is megjelenjenek a Hídban. Az augusztusi számot Lajkó Adrián munkái, a szeptemberit pedig Bezzeg Gyula fotói gazdagítják. Az esten jelen volt Komáromi Dóra, Oláh K. Tamás, Benedek Miklós, Döme Szabolcs, Papp Katalin és Puskás Dániel, felolvasták a lapban közzétett szövegeiket. A folytatásban Berényi Emőke kérdezte Böndör Pál költőt a készülő kötetéről. Az est záróprogramja Bíró Tímea és Ladik Katalin beszélgetése volt, mely megpróbálta megfogalmazni az alkotás során a szülés művészetét. Az évzáró vacsorával és nosztalgiázó beszélgetésekkel ért véget.


Berényi Emőke, a Híd prózaszerkesztője és Böndör Pál, a folyóirat főmunkatársa (a szerző felvétele)

Patócs László lapunk számára röviden ismertette a 2018. év értékelőjét:

— A Híd folyóirattól távol állnak a hurráoptimizmus szólamai, s ez roppant nehézzé teszi az összegzést: minden szöveg említése legalább két-három másik ki nem emelését is tartalmazza. Szépirodalomból mind a tapasztaltabb — Várady Tibor dokumentumprózája, Harkai Vass Éva és Böndör Pál versei, illetve mások munkái —, mind pedig a fiatalabb szerzőktől kiváló írásokat — elég itt a Fiatal alkotók számaira utalnom — közölhettünk a vajdasági magyar irodalomból. A Híd fordításirodalmi repertoárja legalább két szempontból ígéretes. A délszláv irodalmi közeg lapban megjelent fordításai — mondjuk, Igor Marojević, Oto Horvat, Dejan Atanacković és Bojan Krivokapić prózája vagy éppen Boris Dežulovićnak a fordító által dekonstruált hazafias versekként meghatározott lírája — figyelemre méltó fordítói érzékenységről és tájékozottságról tanúskodnak, illetve azt is jelzik, hogy minden nehézség ellenére (anyagi szempontból nem kifizetődő ilyesmivel foglalkozni) sem csökkent a fordítók vágya a kultúraközvetítés terén. A vajdasági magyar irodalmi hagyomány izgalmas fejezeteibe nyújtanak bepillantást a Bori Imre hamarosan megjelenő levelezéskötetéből publikált szövegrészletek, illetve a modernitás magyar irodalmának alakulástörténeti horizontjait feltáró Hagyomány és lelemény konferencia anyaga is mindenképp olvasásra csábító összeállítás. Különösen örültünk Piszár Ágnes kritikájának Losoncz Alpár A hatalom(nélküliség) horizontja című könyvéről: ahogy arra az írás is rámutat, rendkívül komplex és alapos munkáról van szó, melynek az év könyvtermése összegzésekor is kiemelt figyelmet kell kapnia. A folyóirat idei képzőművészeti anyaga a fiatal szerzők munkássága és az erről szóló esszék, interjúk mellett egy szomorú apropó kapcsán állt össze: a januári Benes József-emlékszámunkban húsz szerző versei, prózái, tanulmányai és visszaemlékezései idézik meg térségünk képzőművészetének megkerülhetetlen alkotóját.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink