* Ön egyike a Kitekintő.hu külpolitikai hírportál alapítóinak, 2006 és 2011 között a főszerkesztője is volt, jelenleg pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, illetve a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora. A külpolitika — hogy a Kitekintő jelmondatára utaljak — azoknak az érdeklődésére tart számot, akik nyitottak a világra. Személy szerint mit emelne ki, miért izgalmas a világ ebből a szempontból?

— A külpolitika egy megkerülhetetlen elemmé vált: minden, amiről a választások szólnak, és egyre inkább az emberek hétköznapjai is, nagyon sokban függ olyan kérdésektől, amelyeket csak nemzetközi szinten válaszolhatunk meg. Konkrétan a klímaváltozástól a fogyasztóvédelemig, a biztonságpolitikától a migrációig minden egyre inkább olyan kérdéssé alakul, amelyet a nemzetállamok magukban nem képesek megoldani, hanem csak együttműködésük révén lehet kiút. Ezért lett a külpolitika egyre inkább a hétköznapjaink része. Minden szolgáltatás mögött is ott húzódhat.

* Milyen a jó külpolitikai híradás, melyre — akár elemzőként, akár tanárként — irányelvként tekint?

— Először is nagyon fontos, hogy elhelyezze az eseményt a környezetében. Nem várhatjuk el az olvasótól, hogy minden részletre emlékezzen, ezt egy hírnek vissza kell idéznie. Tájékozódási pontokat kell adni, hogy az olvasó eldönthesse, ha szeretné, hogyan értékeli az eseményt. Vagyis legalább két fél, néha három vagy négy fél álláspontjára is ki kell térni röviden. Végül azért a híradások legnehezebb kérdése az, hogy mi a hír, és mi nem az. Mert az legalább olyan fontos, hogy az emberek miről nem olvasnak, mint az, hogy egyáltalán mit tálalnak hírként.

* Amerika 2016. november 8-án választott, Donald Trump lett az új elnök. De végig szoros volt a küzdelem, Hillary Clinton és Trump szinte hétről hétre váltották egymást a médiában megjelenő botrányaikkal, melyek a népszerűségi mutatóikat is rendre átírták. Mik lehettek végül a republikánus győzelem döntő tényezői?

— Erre az elemzők közössége a múlt szerda óta keresi a válaszokat. Sok apró tényezőnek köszönhetően Trump végül megnyerte az elektorokat, miközben Hillary ügye több szavazatot kapott nemzeti szinten összeszámolva, de az USA-ban a döntést az egyes államokból delegált elektorok hozzák. Az ő esetükben pedig a győztes mindent visz rendszer érvényesül, vagyis egy-egy állam győztes politikusa az összes elektori szavazatot megkapja, nem pedig elosztják őket. Emellett Trump tábora a gazdasági helyzetüket — okkal vagy ok nélkül, de — féltő tömegekből állt össze, azokból, akik úgy érezték, évek óta senki sem szólította meg őket, mert csak kisebb csoportok gondjai szerepeltek napirenden, illetve azokból, akik úgy érezték, hogy Washington elve nagyon távol került az emberektől. Ebben sok Hillary elleni protest szavazat is volt.

* Az Egyesült Államok eddigi állásfoglalásához képest várhatóan milyen politikát fog folytatni Trump a bevándorlás, illetve a nemzetközi kapcsolatok: Európa, Oroszország vagy éppen a Közel-Kelet tekintetében? Hogy csak néhány fontosabb témát emeljünk ki.

— E téren arra várunk, hogy a kabinet felálljon. Nem jó irányt sugall, hogy a szélsőséges Breitbart weboldal főszerkesztője lesz az elnök stratégiai főtanácsadója, viszont még elképzelhetőek mérsékeltebb politikusok a kormányban, például a külügyminiszteri székben. Trump a választás során ellentmondó ígéreteket tett, erre hamar rá fog jönni: nem lehet a Közel-Keleten egyszerre kielégíteni Izrael, Irán és Szaúd-Arábia érdekeit, ahogyan az is nagy kérdés, hogy a macsó Putyin és az önbizalomban gazdag Trump vajon képesek-e középtávon is szót érteni egymással. Elfér-e két dudás egy csárdában…

* Milyen közvetett hatása lehet Kelet-Közép-Európára, ránk vonatkozóan ennek az irányvonalnak, melyet az új elnök képvisel?

— A NATO amerikai feltétlen támogatása változhat. Arról egyébként már korábban is beszéltek, hogy mindenki a maga erejével vegyen részt, a saját védelmét a GDP 2%-ából fejlesztve. Persze ha Trump a kölcsönös védelmet garantáló ötödik cikkelyre tesz további megjegyzéseket, az nagyon meggyengítheti a szövetséget, és ekkor Európa önálló védelmi vonalra kényszerülhet. A másik kérdés Oroszország. Vajon mit fog Trump kínálni Putyinnak, létrejön-e a kampánya alatt emlegetett nagy megállapodás, kiegyezés? Emlékszünk, hogy Obama reset politikája — tiszta lap politikája — vezetett Ukrajnához és a kiberháború kiterjesztéséhez. Ezt nem kellene folytatni, Oroszország dörzsöli a kezét, ha tapasztalatlan embert láthat a tárgyalóasztalnál. Ez a volt szovjet befolyási övezetben tehát növelheti a kockázatot számunkra.

* Az egyik legmeglepőbb gratuláció a Vatikánból érkezett. Ferenc pápa úgy fogalmazott, imádkozni fog Donald Trump megvilágosodásáért. Ezenkívül más fórumokon, többek között a zöldektől is érkeztek már bírálatok. Mitől féltik Amerikát a szkeptikusok most, hogy Donald Trump lett az USA első embere, és mennyire indokoltak ezek az aggodalmak?

— Trump évtizedek óta az első olyan amerikai elnök, aki nem hozta nyilvánosságra adóbevallását. Ez azért aggasztó, mert nem tudjuk, hogy a több milliárd dolláros vagyona vajon valóban részben az oroszokhoz kötődő üzletekből származik-e, ahogyan az sem világos, hogy milyen más oka lehet az eredetét rejtegetni. Másrészt kiszámíthatatlan emberek veszik körül, a kampány alatt háromszor cserélt stábvezetőt, sok stábtagja állt üzleti kapcsolatban az oroszokkal. A minap az orosz külügyminiszter-helyettes is megerősítette, hogy sokakat ismernek Trump körül. A leendő elnök soha nem viselt politikai hivatalt, nem ismeri a közigazgatást. Kell némi idő ahhoz, hogy belássa, mi mire jó, mire alkalmas, és mire nem. Mindeközben már kezében lesz az atomkoffer, illetve a klímaegyezmény vagy éppen az iráni—amerikai megállapodás felmondásának lehetősége, ez pedig sokakat érthető módon aggaszt. Más kérdés, hogy január végéig sokkal biztosabbat nem is fogunk tudni. Amíg be nem iktatják Trumpot, és el nem kezdi valóban aláírni azokat a renket, amelyekről eddig csak beszélt, addig csak az ígéretek folytatódhatnak.

Kattints az alábbi képre, és tekintsd meg a szerző adatlapját is:
Gyurkovics Virág