Az országnak ebben a részében is szőlőültetvények sokasága bizonyította: Peruban komolyan gondolják, hogy az itt készített borok versenyezhetnek a chileiekével és az argentinokéval a világpiacon. A XVI. században Spanyolországból behozott szőlőfajták ma már akár őshonosnak is tekinthetőek, és a minőségi borok előállításához szükséges nyersanyagot adják.

Az út mentén gyapot- és kukoricaföldek váltogatták egymást. Kukoricából készül a chicha nevű igen közkedvelt alkoholos ital, melyet a piscón kívül a helybeliek mindig nagy örömmel fogyasztanak.

A paradicsom és a különböző paprikafélék termesztésének is kedveznek az itteni éghajlati viszonyok. A tökfélékkel nem csak étkezéskor találkozhatunk: szemet gyönyörködtetőek a belőlük faragott tetszetős edények, ajándéktárgyak. Az erdei tök súlya akár a 20 vagy a 40 kilogrammot is elérheti. A sárga és a zöld színű spárga már az inka birodalomban is ismert volt. Nemkülönben az ízletes földimogyoró, melyből különféle csemegéket állítanak elő — ezek jól jönnek az ilyen hosszú utakon.

Őshonos örökzöld cserje a gumós gyökerű manióka, más néven tápióka. A szakemberek úgy vélik, kalóriaforrás tekintetében rögtön ott van a rizs, a cukor és a kukorica után. A XXI. század elejétől világszerte évente 200 millió tonnát termesztenek belőle, hiszen állati takarmány és emberi fogyasztásra szánt nyersanyag is. Ismert az édes és a mérgező fajtája. A dél-amerikai indiánok körében kenyérféleségeket készítenek belőle, no meg a cachirinek nevezett erős alkoholos italt, melyet például a különféle szertartások idején szívesen fogyasztanak.

A babfélék családjába tartozik a tarwi. A termőtalajszegény vidékeken szintén megterem, és a kártevőkkel szemben is igencsak ellenálló. Ősidők óta termesztik a dél-amerikai indiánok. Gyönyörű virága van, mely frissméz-illatú. Ismert a fehér és a lila színű változata. Proteinben való gazdagsága is figyelemre méltó: negyven százalék. Az inkák körében levesek és saláták alapanyagaként vált kelendővé.

A perui uborkának is nevezett, dinnyéhez hasonlítható pepinót időszámításunk előtt is termesztették az őslakosok. Ma a Földközi-tenger térségében, Kelet- Afrikában, Kelet-Ázsiában és a Kanári-szigeteken is megtalálható ez a gömbölyded, tojásdad alakú, lila csíkos, sárgásbarnás héjú, körte ízére emlékeztető, bő nedvű, édes termés, mely zamatosabbá teszi a gyümölcssalátákat, ízletes kompót készülhet belőle, lekvárként pedig igencsak ínycsiklandó.

A papaján és maracuján kívül — ez utóbbiból is készül pisco! — a gyümölcsöskertek gazdag kínálata szintén nagy megelégedéssel töltött el. A fügekaktuszok, a banán, a narancs, az őszibarack és az avokádó ízének gazdagsága étkezéskor csak fokozta az egyébként is gyakran elragadtatásban megnyilvánuló kedélyállapotomat. Azt hiszem, ott-tartózkodásomkor az önfeledt mosoly sohasem hagyta el az arcomat. Mi több, az akkor megszerzett derűs elégedettség ma is átjárja lényemet, ha Perura gondolok.