home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Útközben (222.)
Káich Katalin
2016.10.24.
LXXI. évf. 42. szám
Útközben (222.)

Nagy-Britannia délnyugati részében található a tízezer lakosú, városi státuszú Wells, melynek kiváltságos helyzetét I. Erzsébet erősítette meg a XVI. század végén. A Római Birodalom bukása után fennmaradt régi helységben 704-ben már apátságot alapítottak, majd a kisváros kétszáz év múlva püspöki székhelyi rangot kapott.

A XI. század végén ugyan Bathba helyezték a püspökséget, ami számos nézeteltérésre adott okot a bathi szerzetesek meg a wellsi kanonokok között, de miután felépült a monumentális székesegyház a XII. és a XIII. század folyamán, megérkezett a pápai engedély is, mely visszaszármaztatta Wellsnek is a püspöki státuszt.

A lenyűgöző létesítmény, mely ma is turisták százezreit vonzza Wellsbe, az első gótikus stílusban megépített székesegyház. Nagy számban vannak azok — közöttük Szentkuthy Miklós is —, akik egész Európa legszebb székesegyház-homlokzatának tartják a szögletes tetejű ikertornyos dómét, melyet hat sorban összesen 300 darab papokat, szenteket, királyokat ábrázoló, XIII. századi szobor díszít. A templom másik nevezetessége az 1392-ből származó 24 órás csillagászati óra. Az asztronómiai órajátékot mi is kivártuk. Minden órában láthatók az egymással harcoló lovagok, s ennek látványa nem mindennapi élmény.

Ugyancsak ebben a kisvárosban található a legrégibb, érintetlenül megmaradt, macskakövekkel kirakott, XIV. századi, középkori utca, a Vicar’s Close. S ebben végre megpillanthattam egy napfürdőző cicát is. Annak ellenére, hogy a macskáknak nagy becsületük van Angliában, útközben eggyel sem sikerült találkozni. Pedig a középkori templomok zsírozott óraműszerkezeteit a macskák védték meg a zsírszagra tóduló rágcsálóktól. De az egyik több száz éves, legismertebb és legközkedveltebb mondahős, a XIV/XV. század fordulóján élt, négyszer egymás után megválasztott londoni polgármester, Dick Whittington is, a néphagyomány szerint egy macskának köszönhette felemelkedését a társadalmi ranglétrán.
Hogy miként alakult ki a XVII. század legelejére a már írásos formában is rögzített történet, arra vonatkozóan nincsenek fogódzók, de tény, hogy az elmúlt évszázadok egyik leghíresebb népi históriája lett Dicknek és macskájának története. Az irodalmi műfajok tekintetében nemcsak a népmese maradt fenn, de ballada, színpadi mű, pantomim meg bábjáték, illetve a 2014/15-ös évadban egy musical is alapul vette a mondát.

Íme a rövid tartalom:
Egy nagyon szegény kisgyerek, Dick Londonba érkezett szerencsét próbálni. Kezdetben egy műhelyben inasként dolgozott, s az első „fizetéséből” egy kiscicát vett, majd úgy döntött, továbbáll. Napfelkelte előtt indult útnak, de a város határába érkezve megszólaltak a harangok, és mintha háromszor azt mondták volna: ne menj el, Dick, mert te leszel a londoni polgármester. Visszatért tehát gazdájához. Közben egy nagy hajó indult a nagyvilágba. Az volt a szokás, hogy aki tehette, értéktárgyat adott a kapitánynak, hátha sikerül azt valahol eladnia jó pénzért. Dick a macskáját adta oda. Amikor a hajó kikötött Afrikában, a bennszülöttek a legénység tiszteletére nagy lakomát kívántak adni. Megterítettek a természet lágy ölén, de rágcsálók özönlötték el a térséget. A kapitánynak eszébe jutott a macska, lehozta a hajóról, az állat pedig rendet teremtett — így szól a monda —, majd, mint aki jól végezte dolgát, a törzsfőnök feleségének ölébe ült, és dorombolni kezdett. Hogy a macska ott maradjon, a törzsfő egy vagyont küldött gazdijának. Ebből a pénzből jutott Dick iskoláztatására, feleségül kapta gazdájának leányát, Alice-t is, végül pedig, mint a mesében, megválasztották London polgármesterének.

Az igazság viszont az, hogy Sir Richard Whittington előkelő családba született, és valóban négyszer volt londoni polgármester. Nagyon sokat tett a szegény városnegyedekért azok élhetősége szempontjából: pénzelte a közmunkát, csatornáztatott, kórházat, illetve leányanyák számára menedékhelyet építtetett, s a testamentumában rögzített Whittington Alapítvány mindmáig segíti a bajba jutottakat. Megérdemelte, hogy a népi emlékezet megfellebbezhetetlen hőse legyen.

Közben arról is elgondolkodtam/elgondolkodhatunk, hogy a háború utáni újkori meggazdagodottjaink hasonló ügyben vajon mit tudnak felmutatni...

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..