A Netflixen debütált The Gentlemen, vagyis az Úriemberek éppen a Guy Ritchie-re jellemző dinamikus kameraváltásokkal, szövevényes — de leginkább kaotikus — sztorival, sztárokkal és pazar díszlettel állt elő, hogy azt tegye, amihez a legjobban ért: elmesélni egy történetet bűnözőkről, akiknek világa folyton a felső tízezer és az arisztokrácia önmaga paródiájába hajló sznobizmusával találkozik, hogy aztán mindezt nyakon öntse egy adag kelet-európai életérzéssel és kúlsággal is. Régóta vártunk már tőle hasonlót, és bár nem panaszkodhatunk, miután elfogyasztottuk az egyenként nagyjából egy-egy órás terjedelmű nyolc darab epizódot, néha mégis berezgett a léc.

Kép forrása: imdb.com

A történet egy fiatal arisztokratáról szól, aki békefenntartó ENSZ-katonaként teljesít szolgálatot, amikor közlik vele, édesapja meghalt, haza kell térnie — a bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor kiderül, ő örökli a Halstead-kastélyt, a birtokot, a vagyont és vele együtt egy szakajtónyi gondot is. Hamarosan ugyanis világossá válik, hogy a lordság több száz éves díszletei, azaz a kastély és a mesés vidék alatt Anglia legnagyobb marihuánatermesztő operációja zajlik, melyről majdnem mindenki tudott, főleg a néhai báró. A hálózat meghatározó bázisa a Halstead-kastély, tizenegy másik lordság mellett. Eddie (Theo James) megfogadja, hogy lehetőleg békés úton, de megszabadul a bűnszervezettől, melynek helyi vezetője a fiatal és talpraesett üzletasszony, Susie Glass (Kaya Scodelario) — vagyis a bűnözői körökben hírhedt Glass család sarja. Megjelenik továbbá egy amerikai úriember, a borokat a legnagyobb kamuhozzáértéssel lötyögtető Stanley Johnston (Giancarlo Esposito), aki jutányos ajánlatot tesz a birtokra. Mivel egy Guy Ritchie-sztoriról beszélünk, hamarosan bonyodalmak, átverések és balhék követik egymást, Eddie pedig rádöbben, hogy nemcsak testvére, Freddy (Daniel Ings) közveszélyes baromságait kell megoldania, de a drogtermesztés körüli folyamatos gondokat (ellenséges bandák, önjelölt igazságosztók, vallási fanatikus, liverpooli kokainbárók, gyilkos bokszmenedzserek) is kezelnie kell. Eddie olyannyira belejön mindebbe Susie oldalán, hogy egyre gyanúsabbá válik, az egykori katonának zsigerből megy a gengszterkedés, és talán csúnyán pályát tévesztett korábban.

Az Úriemberek szórakoztató és őrült karakterek sokaságát vonultatja fel, akiknek minden esetben van valami rejtegetnivalójuk. Felbukkan a birtokon vadőrként dolgozó, a korábbi Guy Ritchie-filmekben általában kőarcú pénzbehajtókat játszó, ezúttal viszont rendkívül békés Vinnie Jones is, aki egyébként a Sheffield, a Chelsea és a Wimbledon játékosa is volt a ’90-es években, és csak később lett belőle színész. Az az igazság, hogy őt és mindenki mást is nagyon jó látni ebben a sorozatban — a színészek kiválóan hozzák a kötelezőt, sőt! A magyar szinkron pedig — leszámítva néhány igen kínos magyar fordítói bravúrt, mely a brit bűnözővilág dumájára próbált magyar nyelvű alternatívákat erőltetni — nagyon jól sikerült. Például a börtönben a steaket eltartott kisujjal fogyasztó, unalmában postagalambokat nevelő Bobby Glass Szerednyey Béla hangjával zseniális. Az Úriemberek egy rendkívül szórakoztató sorozat, melyet vétek kihagyni a nyáron.