Illés Eszter, Gruik Zsuzsa, Szögi Csaba és Csillik Blanka a könyvbemutatón - Tóth Lívia fotója

A szeszélyes időjárás és a viszonylag magas jegy- és egyéb árak (például az utolsó napon egyes kocsmasátrakban elfogyott a 120 dináros csapolt sör, a dobozos ''árpalét” viszont 150 dinárért ''vesztegették”, ami már elég nagy pofátlanságnak számított!) eredményeként az idei Nyári Ifjúsági Játékok helyszínén, a zentai Népkertben, jóval kisebb volt a tömeg, mint ahogyan azt a korábbi években megszoktuk. A látogatottsági csúcsot egyébként továbbra is Rúzsa Magdi tartja, aki a népszerű zenei tehetségkutató műsorban elért győzelme után vendégszerepelt a fesztiválon.
Az idei rendezvény különlegessége az Ünnepnapok a ligetben, avagy Játékok tíz éven át című könyv bemutatója volt, amelyre elég sokat vártak a szerzők, Szögi Csaba, Illés Eszter, Gruik Zsuzsa, és az érdeklődők egyaránt. A kötetben az első tíz év krónikája mellett archív újságcikkeket, programokat, fotókat, visszaemlékezéseket és interjúkat találhatunk a résztvevőkkel, szervezőkkel és az elmúlt évtized meghatározó fellépőivel.
A délutáni beszélgetésen, amelyet Csillik Blanka vezetett, Szögi Csaba elmondta, az összefoglalót a XI. játékokra készítették el, de az anyagiak hiánya miatt késett a kiadása.
- Úgy gondoltam, ha más nem, egy e-book lesz belőle, de aztán az önkormányzatnál és a Mojo Club tulajdonosánál meghallgatásra talált a kérésünk. A kötet értékét magának a fesztiválnak a jelentősége adja, vagyis az a nagyszerű kezdeményezés, amely az elmúlt években sokat változott ugyan, de még mindig rendkívül fontos szerepet tölt be a vajdasági fiatalok életében. Véleményem szerint az első három rendezvény volt A Fesztivál. A kezdeti lelkesedés már csak nyomaiban található meg, szerencsére maradtak olyan helyszínek, mint a Még élünk! sátor, ahol nem változott a hangulat. Egykor szervező is voltam, ami tulajdonképpen mindenességet jelentett. Az első buli csak két napig tartott és hiánypótló volt, hiszen emlékezzünk csak vissza, a 2000-es évet írtuk. Közönségbarát árak voltak, lelkes amatőr zenekarok és néhány profi, aki megértette, ez egy non profit rendezvény. Ja, és az első években belépőt sem kellett fizetni - fejtegette Csaba.
Gruik Zsuzsa a csapatversenyekről írt, hiszen jómaga is ezeknek a szervezésében vesz részt.
- A Játékok mára zenei fesztivállá vált, a versengés, a csapatok egyre inkább háttérbe szorulnak. Ez látszik a jelentkezők számából és a támogatottságból is. Az idén 34 csapatunk volt, pedig egykor a hatvanat is meghaladta a számuk.
Illés Eszternek is az tűnt fel, hogy az esemény egyre inkább a profizmusról, a pénzről szól.
- Hiányzik a tömeg, szellősek az utcák, kevesebb az ismerős. Egyébként a könyvbe én interjúkat készítettem, például Zsoldos Ferenccel, Szepesi Zoltánnal, Gruik Zsófiával, vagyis a régi és az új szervezőkkel, csapatokkal, fellépőkkel.
Csaba: Bizonyos emberekkel minden évben itt találkoztam, alig tudtam haladni az ismerősöktől, lépten-nyomon beszélgetni kellett valakivel. Első évben csak egy színpad volt, a második évben már létrehoztak valamiféle kisszínpadot a színházi előadásoknak, azt, amelyik - sokan emlékezünk rá! - Hobo alatt be is szakadt. Aztán lett a mai kisszínpad, ahol nagyon jó bulik voltak és vannak továbbra is. A változások ellenére én még mindig nagyon szeretem a Játékokat. Ha már nem is olyan, mint régen, valamiért mégis visszajárunk! Talán a sokszínűsége miatt, hiszen a szervezők mindenféle zenei igényt igyekeznek kielégíteni.
Természetesen a könyvbemutatót is a sokak által dicsért helyszínen, Döme Zoltán - Bimbó birodalmában, a Még élünk! sátorban tartották, amely immár öt éve létezik. A Játékok szerinte is a tömegfesztivál felé halad, amit nem tart túl jónak.
- Minden eseménynek a Népkertben kellene történnie, de a gyerekek feljárnak a városba, mert ott olcsóbb az étel és az ital. Ez jó a kereskedőknek, de a csoportokba verődött fiatalok látványa sok egyszerű polgárban visszatetszést kelt. Hogy nincsenek a régi arcok? Én ezen nem csodálkozom, hiszen felnőttek, családot alapítottak már azok, akik kezdettől itt voltak. Ők már csak nosztalgiából néznek le időnként.
Arra a kérdésre, hogy miben rejlik a Még élünk! helyszín töretlen népszerűsége, a következőket válaszolta:
- Nagyon örülök ennek a megállapításnak. A közkedveltség valószínűleg annak köszönhető, hogy a többi programhelyszínen zömében elektronikus zene szólt, igazi rockzenét viszont szinte csak nálam hallgathattak a műfaj kedvelői.
Végezetül álljon itt az Ünnepnapok a ligetben című könyv néhány gondolata, amelyeket Zsoldos Ferenc, a Játékok ''atyja” fogalmazott meg:
''Maga a rendezvény nem véletlenül lett sikeres, hiszen a miloševići diktatúra utolsó évében született meg (az első Játékokon pl. komoly gondunk akadt a rendőrséggel is az egyik, az Otpor nevét viselő csapat miatt), s a háborús évek generációjának töretlen életkedvét mutatja. Egy évvel a bombázások, a tízéves polgárháború után igenis játszani és önfeledten nevetni akart ez a generáció.”