Évértékelő beszélgetés Pásztor Istvánnal, a VMSZ elnökével, a Magyar Koalíció elnökjelöltjével
* Elnök Úr, hogyan értékeli az elmúlt évet, s milyen következtetésre jutott a januári köztársaságielnök-választással kapcsolatban?
- A 2007. januári elnökválasztás egyértelművé tette, hogy a vajdasági magyar politizálás súlyos presztízs- és támogatottsági veszteséget szenvedett. Hónapokon át próbáltuk levonni a tanulságot, s okulni belőle. Ennek eredményeképpen alakult ki a VMSZ-en belül az a stratégia, amelynek csapásiránya a párt élén való változást hozta. Örömmel mondom - s nem győzöm hangsúlyozni -, hogy a VMSZ ebben az esetben mennyire éretten járt el, mennyire konszolidált volt a szembenézésben, a kiút- és megoldáskeresésben. A váltás nem merülhetett ki csupán a személycserében! Szembesülni kellett azzal is, hogy azért szerepeltünk úgy, ahogyan a januári választásokon, mert elveszítettük a polgárok bizalmát. Minden erőfeszítésünket annak szenteltük, hogy visszanyerjük ezt a bizalmat, azt kutattuk, hogy hogyan lehet hitelesen úgy politizálni, hogy az elvesztett bizalmat visszaszerezzük. A közgyűlésen megfogalmaztuk azt a mozgásirány-korrekciót, amely a politizálás tartalmára, a kommunikációra, a nyitásra és a fiatalításra vonatkozott. A májustól mostanáig terjedő időszak kizárólag arról szólt, hogy a kijelölt feladatokat miként valósíthatjuk meg. Ez egy hosszú folyamat, nincs kezdete és vége. Minden napnak megvan a maga feladata. Az elmúlt kilenc hónap arról szólt, hogy ezeket a feladatokat magunknak miként fogalmazzuk meg. Teljes mértékben nyíltan, a nyilvánosság számára elérhető és érthető módon. Egyértelművé vált, hogy amely célt kitűztünk, az találkozik a közösség igényével. A mostani kampányrendezvény, az emberekkel való megannyi közvetlen beszélgetés azt bizonyítja számomra, hogy jó úton haladunk. Annak bizonysága, hogy amit a magunk számára megfogalmaztunk, az ugyanaz, amit a közösség vár el tőlünk. Nem májustól, hanem sokkal régebb óta. Egybevágnak tehát a VMSZ politikai célkitűzései és a magyar közösség elvárásai. Ez a legtöbb, amire a politikum ráérezhet és eltalálhat. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem kell többet tenni, csak ezt az utat járni. Folyamatosan újítani kell és nyitott szemmel járni. Hosszú idő után talán most fordul elő ismét, hogy a VMSZ célkitűzései és a közösség igényei megegyeznek. Ezért látni az emberek szemében a bizakodás, az érdeklődés jelét az iránt, amit kinyilatkoztatunk. Arról beszélünk, amiről az emberek gondolkodnak, azoknak a kérdéseknek a megoldását, amelyeket fontosnak tartanak. Ha van mércéje a sikernek, akkor ezt tartom annak. Ami nem mandátumokban mérhető, hanem egy megfoghatatlan érzésben, ami a beszélgetőtársak szeméből tükröződik.
* Még az elődje idejében kezdődött a VMSZ és a Demokrata Párt közötti ellentétsorozat, s ez az Ön elnöksége alatt nemhogy enyhült volna, hanem fokozódott. Mi ennek az oka?
- Nem ellentétsorozat ez, sokkal inkább a mindennapok hordalékának kérdése. Annak kérdése, hogy ki hogyan éli meg a politizálást, hogy ki milyen erkölcsi szabályok szerint politizál. Ebből származik az összes feszültség köztünk, de egymásnak feszülő ideológiai különbségek nincsenek. Mindkét párt számára világos, hogy egyik a másik nélkül nem tud fennmaradni. Az európai irányultságú opció csak úgy maradhat fenn, ha összefogunk. Ettől függetlenül nem mehetünk el szó nélkül a mindennapi jelenségek mellett. Nem térhetünk napirendre afelett, hogy a Demokrata Párt gyakran úgy képzeli: lehet a politikában ígéreteket tenni, álláspontokat kialakítani úgy, hogy azokról később megfeledkezzen, anélkül, hogy azokat később betartaná. Mi más eszközzel nem rendelkezünk, mint hogy a nyilvánosság nyomását felhasználva megpróbáljunk erre rámutatni. Másrészt pedig világossá akarjuk tenni, hogy a DP szájából elhangzó ígéreteknek gyakran csak szavazatbesöprés a céljuk. Ez ellentétben van azzal a politizálási stílussal, amelyet mi régóta képviselünk, ellentétben van mindazzal, amit beszélgetésünk elején említettem. Nevesül: ami a számonkérhetőségre, a hitelességre és a szavahihetőségre vonatkozik. Csak úgy építhetünk ki partnerkapcsolatot, ha tartják magukat a megbeszéltekhez. Ha tartják magukat a nemzeti tanácsokra vonatkozó megbeszéléshez, ha az elektronikus médiumok privatizációjával kapcsolatos megállapodásban foglaltaknak eleget tesznek. Ugyancsak elvárjuk a körzethatárokra vonatkozó tárgyalásokon született megbeszéltek figyelembevételét is. Ezenkívül rengeteg más olyan kérdést is fel lehetne még sorolni, amelyen a DP-vel megállapodtunk, aztán nem akart róla tudomást venni. Mindezzel csak mértékkel szeretnék foglalkozni. A VMSZ-nek nem úgy kell visszanyernie a támogatottságát, hogy folyamatosan támadja a Demokrata Pártot. Nekünk a politizálásunk tartalmában kell mindennek egy látható, elfogadható alternatívát felmutatnunk mind stílusban, mind hatékonyságban. A DP iránti kihegyezettségnek tehát ezt a fajta hatékonyságot kell erősítenie.
* Miért indul az elnökválasztásokon?
- Azért indulok a választáson, mert a VMDP-vel és a VMDK-val úgy beszéltük meg, hogy magyar jelölt is megméretkezik. Azért vagyok én a jelölt, mert a VMSZ ezt indítványozta, és a többiek elfogadták. Azért indulok, mert úgy vélem, alkalmas és képes vagyok arra, hogy elmondjam a szerb társadalomnak, hogy milyen az a Szerbia, amelyben mi jobban fogjuk érezni magunkat, mint a mostaniban. Ez számomra kötelesség, mert a legerősebb magyar pártnak vagyok az elnöke, a felkészültségem erre alkalmassá tesz. Van elegendő erőm, lendületem, akaratom, van mögöttem egy nagyon jelentős infrastruktúrával és szellemi kapacitással rendelkező csapat, párt. Sok olyan ember van körülöttem, akinek a szemében olyan fény villan, amilyet az utóbbi egy évtizedben nem tapasztaltam. Úgy vélem, hogy a vajdasági magyar közösségért egy hasznos dolgot csinálok most végig.
* Tizenkét pontos programmal indul. Hogyan látja ezen belül az országos politika nagy kérdéseit, például Kosovo jogállását?
- A kosovói kérdésnek több szintje, több rétege van. Az életszerű része ennek a kérdésnek az, hogy Kosovo voltaképpen már régóta nem Szerbia része. Ott egy teljesen önálló rendszer működik, több mint tíz éve a szerb államhatalomnak egyetlenegy eszközrendszere sem funkcionál. Szerbia már tíz éve nem ellenőrzi a határokat, nincs beleszólása sem az igazságszolgáltatási, sem a végrehajtói, sem a törvényhozói hatalomba. Gyakorlatilag a klasszikus hatalmi ágazatok egyike felett sincs ellenőrzése. Ez egy de facto állapot. A nemzetközi alkotmányjogi státus jelen pillanatban nyitott. Az érzelmi vetület, hogy mindezt Szerbia polgárai hogyan élik meg, ennek a történetnek egy harmadik vetülete. A realitásokat figyelembe véve, az elméleti esély arra, hogy a szerb államhatalom kiterjessze az eszközrendszerét erre a területre, a nullával egyenlő. Ezzel a szerb nemzetnek szembesülnie kell. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy a jogi megoldás békés úton szülessen meg, ami azt eredményezi, hogy az ott élő szerb és más kisebbségek ott tudjanak maradni, fejlődni, boldogulni, ne azon gondolkodjanak, hogy elhagyják azt a területet. Számunkra teljesen érthető, hogy a szerb nemzet számára ez érzelmilrg nagyon nehezen dolgozható fel. Ettől függetlenül nem lehet fegyvert csörgetni, nem lehet a világgal szembefordulni, mert ennek az országnak nemcsak Kosovo a stratégiai nemzeti érdeke, hanem az is, hogy a másik hétmillió itt élő emberrel mi fog történni. Ebben mi is benne vagyunk. Mi európai perspektívában vagyunk érdekeltek, abban, hogy a mi közösségünk megmaradása és boldogulása biztosítva legyen. Ebből a két lényeges kérdéskörből áll össze a tizenkét pont. Nem véletlenül, hiszen ezzel - talán nem túlságosan szerénytelenül - a nagy nemzeti programjainkra utalunk mind a gazdasági élet, mind Vajdaság és a magyar autonómia, mind a hadsereg megreformálása terén.
* Programjának egyik sarkalatos pontja a magyar területi autonómia következetes képviselete. Nem tart a szerb politikai elit dühétől?
- Nem tartok tőle, de biztos vagyok benne, hogy létezésének jelét fogja adni. Nem lehet a magát civilizált, demokratikus társadalomként megélni szerető politikai kommunikációban egyetlenegy olyan kérdést sem elhallgatni pusztán azért, mert dühöt vált ki. Nem lehetnek olyan kérdések, amelyekről a parlamentáris demokrácia szabályai alapján nem lehet beszélni. Van egy háromszázezres magyar közösség, amelynek vannak elképzelései. Nekem ezeket az elképzeléseket kutya kötelességem képviselnem és közvetítenem. Az ezekre adandó reakciók, személyemet érő támadások számomra nem fontosak. Az a fontos, hogy mindez a magyar közösségre milyen hatással van. Ha az aktuális szerb kormány ugyanezeket az elvárásokat meg tudja fogalmazni a nemzetközi közösség előtta koszovói szerbek esetében és érdekében, akkor úgy gondolom, hogy teljesen normális az az elvárás, hogy ugyanennek az ötletnek a megfogalmazása ugyanennél a szerb kormánynál a mi javunkra a mi részünkről is megtörténjék. Ez a demokratikus szerb kormány részéről nem válthat ki sem dühöt, sem negatív retorziót. A reálisan gondolkodók számára az is egyértelmű, hogy ez nem az a kérdés, amelyet szélesre tárt ajtón engednek be a nagypolitikai küzdőtérre. Ettől függetlenül erről el kell kezdeni beszélni.
* Arra kérem, vázolja fel azt a Szerbiát, amely megítélése szerint nekünk, magyaroknak is jó.
- Ez egy olyan Szerbia, amely gyors, erőteljes lépéseket tesz az Európai Unió felé. Egy olyan Szerbia, amely az Európai Unió tagja. Egy olyan Szerbia, amely megoldotta a kosovói kérdést, azzal karöltve konszolidálta az egymás közötti viszonyokat. Egy olyan ország, mely kezdi elfelejteni a Hágával való kényszerű együttműködést, leszámolt és szembenézett saját múltjával. Egy olyan ország, ahol már csak mesékből emlékeznek a kötelező sorkatonai szolgálatra. Egy olyan Szerbia, amely vonzza a külföldi tőkét, ahol jogbiztonság van. Ahol becsületes munkából egyéni és családi perspektívát lehet építeni. Egy olyan európai ország, mely decentralizált, ahol az önkormányzatoknak vagyonuk van, dönthetnek afelett, hogy mi legyen ezzel a vagyonnal. Olyan Szerbiát akarok, ahol a vajdasági autonómia kiteljesedik, ahol Vajdaságnak nemcsak vagyona, hanem önálló bevételei vannak. Egy olyan Szerbia, ahol a vajdasági parlament törvényt alkot, ahol a vajdasági kormány a törvények életre hívásáért felelőséggel tartozik. Egy olyan ország, ahol vajdasági bírósági rendszer működik. Egy olyan Szerbia, ahol az egyéni és a kisebbségi boldogulásnak, identitásmegőrzésnek nincsenek törvényi és alkotmányos fékei. Ahol nem különböztetik meg az embert sem a munkában, sem bárhol aszerint, hogy ehhez vagy ahhoz a nemzeti közösséghez tartozik. Egy olyan Szerbia, ahol jó élni, ahol az ember emberi körülmények között tud boldogulni.